Citromos spágetti

Nyáron elsősorban könnyen és gyorsan elkészíthető ételekre vágyom. A meleg miatt elsősorban. Szó sem lehet róla, hogy a 40 fokban valami órákig készüljön és melegítse a házat. Ha meg még frissítő is az étek, akkor aztán tuti visszatérő vendége lesz a konyhánknak.
Na, pont így jártunk Ánná spagettijével is...

Hozzávalók:
350 g spagetti
5 dkg vaj
két citrom lereszelt héja
10-15 dkg reszelt kemény sajt (Parmezán vagy Grana Padano)
citromfű levelek
.
opcionálisan némi tejszín és lepirított fenyőmag

Amíg megfő a tészta, pont le is reszelem a sajtot és a citromhéjat. Egy serpenyőben felolvasztom (tényleg csak óvatosan, semmi égetés!) a vajat, amibe belekeverem a lereszelt élelmiszereket (és az opcionális termékeket).
Amint kifőtt a tészta, összekeverem mindezeket, tálaláskor pedig felhasználom a citromfű leveleket.

Hobby vegetárius

Néha megkérdezik, melyik klubba tartozunk. Emberek vagyunk, kellenek a skatulyák... :)

Mi alapvetően a makrobiotikus konyhából indulunk ki. Mondjuk szerintem egy keménykalapos makrobiotikus szakács elhajtana minket néhány komolyabb tanfolyamra (tervben is van ilyesmi), de minket ez cseppet sem zavar. Herbert Wiesenhofer, egyik shiatsu tanárom mesélt egyszer egy Európa szerte híres makrobiotikus oktatóról, akinél volt egy kurzuson. Az illető nagyon szigorúan tartotta az étkezési előírásokat és semmilyen kihágásra nem adta volna fejét. Ez így rendben is volna, ha az emberből az elégedettség, a boldogság, az egészség sugározna. De ő inkább egy savanyú, megkövesedett ember benyomását tette, sovány alkatával, sápadt bőrével, beesett arcával, és nem volt képes fogadni semmilyen más nézőpontot, ami nem egyezett az övével.

Azt szoktam mondani, hobbi vegetáriusok vagyunk. Ha körülnézel a menüben, főként azt látod, gabona, zöldség, gyümölcs, magvak.És egy-két hal.
Sokáig halat sem ettünk rendszeresen, de aztán gyermekeink jöttével ez valahogy mégis megváltozott. Most hetente egyszer biztos előkerül valamilyen vízi állat.
Húst meg mindig is ettünk. Amikor csak megkívántuk. Na jó, volt egy rövid időszak Livinél is meg nálam is - mikor átálltunk a vega formára -, hogy kizárólag növényi táplálékot voltunk hajlandóak fogyasztani. Ez, egymástól függetlenül, mindkettőnknél hamar (pár év alatt) elmúlt. Valahogy hülyeségnek tűnt, hogy ha az ember megkívánja, ne egyen meg egy darab kolbászt (ez inkább csak amolyan példa, nem szoktam megkívánni). Így, ha kívánjuk, eszünk húst. Én nem fogom magam frusztrálni ezzel!
A vicc az, hogy ritkán kívánjuk meg egyszerre és így ez szinte mindig okoz kisebb nehézséget. Emlékszem, Livi valami szalámi szerűt akart enni, mikor Kamillát vártuk és nem volt hajlandó a hentes olyan kis mennyiséget eladni (2 szelet). Azt mondta, nem tudja lemérni. És igazat mondott. A mérleg nem mutatott semmit :). Szerintem oda kellett volna adnia ingyen, de nem ez történt, hanem többet vett a Kedvesem. Addig pakolták a szeleteket, míg megmozdult a mérleg. Röhej! 2 szelet pont elég volt neki. Nekem meg épp sehogy sem kellett - a maradék végül az utcán végezte, hátha valami kóbor állat jól jár vele...

Kb. évente, kétévente eszünk húst. Mert ilyen gyakran/ritkán kívánjuk meg. Ez nekünk is meglepő, de talán megtisztul az ember szervezete a vértől, és csak szélsőséges vagy semmitmondó helyzetekben jön elő a vérontás vágya.
De ha már eszünk, megválogatjuk, hogy mit. Én nem akarok depressziós, ketrecben túlzsúfolva nevelt csirkét vagy teleantibiotikumozott marhát enni. Hát ezek a szerencsétlen dögök, milyen információt hordozhatnak má' a testükben?...
Vadat s halat... Birka és kecske jöhet még szóba, mert ez a két állat nem tápozható. Egyszerűen nem eszik meg.

Tudod, abban igenis van energia, amikor a kertemben, barátaim társaságában tüzet rakok, és a bográcsban ott rotyog egy szerencsétlenül járt fiatal őznek néhány alkatrésze (elütötték szegényt), vizet nem látva, kizárólag jóféle vörösborban főzve. Aztán, mikor fogyasztásra kerül a sor, a beszélgetés alább hagy és a társaság élvezi az ízeket, amivel e jószág még holtában is szolgálhat. Hozzá valami hazai vörösbort kortyolgatunk, esetleg a kerti kemencében sült kenyeret majszoljuk...

Mákos tészta

Mákos tésztát sokféle képen lehet készíteni...

Mondjuk én csak egyre emlékszem gyermek koromból:
kifőtt tészta megszórva cukros darált mákkal

Na neee!!!
Ezt több okból sem.

Van most egy olyan hullám nálunk, hogy főzünk a csimotáinknak tradicionálisan gyerekeknek szánt ételeket.
A tejbegrízt mindketten határozottan elutasították.
Én teljesen megdöbbentem, mert azt hittem, hogy ez az, amit minden gyerek biztosan szeret.
Hát nem?
Láttál már olyat, hogy egy gyerek nem szereti a tejbegrízt? A mieink megkóstolták, és egyértelműen kijelentették, hogy ezt nem eszik meg.
Természetesen megkóstoltam, hátha valami nem stimmel vele. Egyszerűen tökéletes volt. Pont olyan, mint gyermekkoromban. Megettem, majd magzatpózban elgügyögtem még pár órát.

A mákos tésztánál már eldöntöttem, hogy nem kockáztatok az eredeti prosztó kajával.

A tészta kifőzésével ne variálj sokat! Tartsd be a zacskóján feltüntetett főzési időt!
Mákos tészta főzésénél dobj még egy marék mazsolát a vízbe.

Miközben melegszik a tészta főzővize, kezd el lepirítani az egész mákot. Ezt ugyanúgy tedd, mintha bármilyen más olajos magot pirítanál, mondjuk szezámot vagy szotyit. Tehát szimplán egy száraz serpenyőben eleinte kevesebb, majd egyre több kavargatás mellett, tűz fölött pirítsd meg, amíg kellemesen illatozni nem kezd. Ha véletlenül túlszaladnál, és az illatok már az égett tartományba csúsznak át, akkor dobd ki, és kezd elölről! :)
A mákot a lepirítás után se daráld, maradjon egészben!
Igen, jól olvastad, darálás nélkül fogod megenni.
A lepirított mákhoz add hozzá az apró darabokra feldarabolt almát, a darált fűszereket (fahéj, szegfűszeg), a reszelt citromhéjat, a szilvalekvárt és a mézet. Ha sűrű lekvárt használsz, akkor érdemes pici vizet locsolni alá vagy tejszínt is használhatsz, hogy kicsit hígabb legyen a szósz.
A szószt főzd össze pár percig, míg a tészta megfő. Szűrd le a tésztát, és keverd össze egy serpenyőben a mákos szósszal.

Jó étvágyat gyerekek! :)

Hozzávalók:
300 g tészta (fodros kockától a farfalléig bármi)
70 g egész mák
1 marék mazsola
1 db alma apróra vágva
1 dl szilvalekvár
3 kk méz
1 citrom lereszelt héja
1 kk darált fahéj
3 db szegfűszeg (darálva)
pici víz vagy tejszín

Mindennapi kenyerünk

Ez a bejegyzés egy megkerülhetetlen témáról szól.
Kenyeret szinte mindenki eszik, de egyre többen gondolják úgy, hogy a bolti kenyér azért nem az, amit az ember nyugodt lélekkel magába töm.
Mi már jó ideje készítünk otthon kenyeret. Anno kenyérsütőgéppel kezdtük. Jó érzés volt hajnalban a pittyegésre picit megébredni, aztán az illatok pár órával később végképp kiszedtek az ágyból. Egy idő után úgy gondoltuk, hogy azért (is) van a frankó kemencénk, hogy békebeli kenyerek készülhessenek benne. Ugyan több volt vele a munka, tekintve, hogy innentől mi is gyúrtuk, dagasztottuk, de az eredmény bőven kárpótolt! Nagyon szerettük. Akkor még elsősorban Péter készítette a pékárut. Aztán el kellett válnunk szeretett kemencénktől. Továbbra is készültek a kenyerek, bagettek, de már "csak" a villanysütőben. Én meg szomorkodtam, a kéreg miatt. Azt ugyanis imádom. A frissen sült kenyér kérgét. Sokáig dolgozott a lustaság, de aztán csak elkezdtem keresgélni, hogy mások miként oldják meg, hogy az otthoni kenyerüknek jó kérge legyen. Láttam a híres dagasztás nélküli kenyereket (pl. itt), de engem nem a meló riasztott... Megnéztem egy videót „Marmorstein” Misiről, és akkor beindult valami. Rákerestem, találtam még infót, aztán már nem volt megállás: jött előbb Limara, aztán Margitka. Nála láttam a jénais kenyér sütés fortélyait részletesebben. Gondoltam egy nagyot, és szereztem egy kacsasütőt! :)
Na azóta én sütöm a kenyeret. Péter naant, pizzát, bagettet süt, de kenyeret (meg kalácsot), azt én. Ő kérte. Most már szívesen csinálom is. Azóta már többször készítettem a DNK receptje szerint is.
Amikor szóba kerül a faluban az utcán, asszonyok közt, én mindig mondom is, hogy boldogan elmondom, amit tudok, annyira más az otthoni kenyér. Sokan elkérték már, itt is leírom. :)

Tehát a kenyér, amit mostanában sütök, így áll össze:
700g liszt (BL-80, illetve kb. 1/3 arányig szoktam bele teljes őrlésűt keverni.)
4,5-5dl víz
2-2,5 tk só
8g friss élesztő (teljes őrlésű liszt hozzáadásánál inkább 9-10g)
opcionálisan mehetnek mindenféle ízesítők, magok...

A víz és a só ízlés dolga, meg liszt dolga... Ebből egy közepesen lágy tészta lesz, ha meggyúrod. Ha "lufisabb" kenyeret szerettek, akkor több víz kell (mint a DNK-hoz is), ebből egy tömörebb állagú, kb. 1kg-os kenyér lesz, de így is szép, lukacsos.
Az igazi titok egyrészt a kelesztés, másrészt a sütés.
A jó kenyér kevés élesztővel készül (tényleg csak 8-9g élesztő kell!), de sokáig kel. Ha reggelre sütnél frisset (és van kedved korán kelni, akkor előző este gyúrd be, de akkor kevesebb élesztővel, és a hűtőben keleszd reggelig. Így 21h és 6h között hatalmasra kel. Ha estére szeretnél frisset, akkor is lehet ezt a 9 órás kelesztést, ki kell számolni... De én az estit úgy szoktam, hogy azt reggel 9-kor gyúrom be, sokszor inkább szobahőmérsékleten kelesztem (nálunk 20 fok), és már du. 3-kor elkezdem fűteni a sütőt, hogy vacsira ki is hűljön a kenyér.
A sütéshez pedig kelleni fog a már említett nagy, fedeles jénai. Ehhez a mérethez vettem egy kacsasütő tálat, mikor kisebbet sütöttem (kb 60-70 dekásat), ahhoz méretben jó volt egy 2,5l-es edény is, de a mostani nagy tállal szebb lesz a kenyér. Bármilyen jénai jó, csak az a trükk, hogy a jénai laposabbik része fogja kiadni a kenyér formáját, kb. A lapos rész lesz alul, és a mélyet borítod rá, tehát pont fordítva, mint "normál" jénai-használat esetén. :) Ezért poén a kacsasütő jénai, mert a kacsa is hasonló formájú, mint a kenyér lesz, és az a tál normálisan is a lapos felével alul használandó.

Na, de a lényeg: Fogod a jénaidnak azt a felét, amibe a tésztát teszed majd, és beteszed a hideg sütőbe, legalsó ráccsal. Felfűtöd a sütőt 250 fokosra. Fontos, hogy a jénai bent legyen, mert ha nem forrósodik át, csúnyán beleragadhat a kenyér. Kiveszed a tésztádat a hűtőből, és lisztes deszkára kiborítod (kellhet egy evőkanál, hogy elválaszd a kelesztőtál falától, illetve, ha lágyabb tésztát készítesz, mert azt szeretitek, akkor ezt a borítás dolgot ne tedd, mert szétfolyik az egész...) Szóval a tömörebb tésztával meg lehet tenni, hogy picit formázod sütés előtt a lisztes deszkán. Ez is elég lágy, mert a kelés miatt az lesz, de nem folyik.

Amikor a sütő felforrósodott, kikapod a jénait belőle (vigyázz, forró!), ajtó gyorsan vissza. A tésztát beleteszed a forró tálba, ráborítod a jénai másik, hideg felét, és zutty, vissza a sütőbe. 35 percig sül fedővel, aztán 230 fokra visszaveszed a hőt, és még 25 percig sütöd, de most már fedő nélkül.

Ha kész, én azonnal ki szoktam borítani a tálból a hideg kőre (na jó, egy konyharuhára, de a kőre), ez segít a kéregnek cserepesedni. Ez nem mindig lesz látványos (fogalmam sincs, a pékek hogy érik el...), de a kéreg finom lesz, az tuti. :)

Na, hát elég bonyolultan néz ki így leírva, de nem vészes a gyakorlatban. :) Jó próbálkozást!

Komatál a zöldkosárból

Tudjátok, mi a komatál? Szerintem egy csodálatos lehetőség, hogy törődéseddel örömet szerezz. Mehet gyermek születésekor, hogy az anyuka pihenni tudjon és a babájára figyelni, de akár egy betegségkor is jól jöhet a szerető figyelem a barátok - komák - részéről. Van a faluban, a közösségünkben egy anyuka, aki valamilyen csodás módon mindig tudja, ha baba születik a faluban, vagy a közelben. Ilyenkor felizzik a közösség levelező rendszere, és gyűlnek a családok, hogy finomságokkal örvendeztessék meg az újdonsült családot. Mindenki vállal egy napot, és annyival többet főz a családjának, hogy abból adjon komatálat. Ilyen egyszerű - és mekkora öröm!
Mi ezúttal nyári céklával töltött mángoldot készítettünk, mivel a családnak fontos volt, hogy bio alapanyag legyen, mi pedig jó sok mángoldot kaptunk azon a héten. Ez a remek zöldség még most is szedhető, így bátran ajánlom kipróbálásra! A cékla pedig az előző heti kosárból maradt és várta, hogy bekebelezzük.

Hozzávalók 6 személyre:

12 mángold levél
2 közepes fej nyári cékla
1 csokor újhagyma
3,5 dl zab
1-2 gerezd fokhagyma
oliva
szezámmag
római kömény
fahéj
curry
só



A mángold szárát levágtam, eltettem. A leveleket folyó víz alatt megmostam. (A szárát remekül fel lehet használni egy szerzetesek eledeléhez mondjuk pak choi helyett.)
A zabot a préselt fokhagymával és sóval feltettem főni egy kis vaslábosban.
A céklákat meghámoztam, lereszeltem. Az újhagymákat pucoltam, felkarikáztam és kevés oliván a céklával összepároltam. Sóztam, fűszereztem és megszórtam szezámmaggal.
Mikor a zab elkészült, picit hagytam hűlni, majd a képen látható módon egy-egy kupac zabbal és céklával megtöltöttem a mángold leveleket.
A csomagokat olajos tepsibe tettem, pici vizet locsoltam még rá, hogy ne száradjon ki, alufóliával lefedtem.
200 fokon 20 percig pároltam.

Készült hozzá két szósz. Az egyik a koftához használt mákos, a másik pedig amarant levelekből. Ezt is a kosárban kaptuk, amúgy próbaképp, és mivel nagyon kíváncsiak voltunk a saját ízére, ezért egyszerűen csak lepároltuk és olajjal turmixoltuk. Picit a spenótra emlékeztet, kellemes "zöld" íz.
A melegben remekül passzolt az ebédhez Takler idei rozéja - fröccsnek.

Levendulás keksz

Ez valami pofonegyszerű! Azt hiszem, fair, ha így kezdem... :)
Az ötlet alapja ez: http://www.doterrailloolajok.hu/category/fozes-receptek, csak hát nem hiába vagyok én - én... Már eredetileg sem így készítettem, tekintve, hogy egyrészt nincs itthon lime olaj, másrészt van viszont egy spéci lekvár, amit már rég szerettem volna valami finomsághoz felhasználni.
Aztán Péter javasolt egy levendulás csavart, és lőn! Zseniális...




Hozzávalók:

200 g vaj
250 g liszt
60g vaníliás cukor
1 ek levendula
1 ek citromhéj
2-3 ek gesztenyelekvár
100 g 60%-os étcsokoládé





Így történt: A vajat megszórtam egy evőkanál levendulával és gőzben felolvasztottam. Hagytam állni kicsit, hogy átvegye a levendula ízét a vaj, majd leszűrtem. Benne is lehetne hagyni, úgy is finom, de nekem most ez jött... Aztán összegyúrtam a liszttel, citromhéjjal és a vaníliás cukorral.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem 25 percre. Amikor szép aranyszínű lett, kivettem és forrón megkentem a gesztenyelekvárral. Felolvasztottam a csokit és nagy mozdulatokkal rákentem. Pepecselni nem lehet vele, hogy sima legyen, mert felszedi a keksz tetejét a csoki, ahogy tapad. Lehet, hogy hígabb bevonó anyaggal menne, de én komálom ezt a tömény csokoládét. ;)
Hűtőbe tettem amíg megdermedt, majd vegyes formájú sokszögekre vágtam.
Csodálatos levendula aromája lett!

Aloo mutter a kosárból

Annyira zsenge zöldborsót kaptunk a biotermelőnktől, hogy hüvelyestül lehetett enni még nyersen is. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem fogjuk kifejteni, hanem úgy használjuk, mint a friss zöldbabot. Küldtek még nekünk újkrumplit meg friss hagymát is. Ezekből aztán összeállt, hogy ezt a remek tavaszi indiai csemegét kell megfőzzük.

90 dkg friss cukorborsót megmosva, feldarabolva (hasonlóan, mintha zöldbab lenne) megpároltam.
A 15 db újkrumplit szintén megmostam, feldaraboltam és pároltam.

Közben készítettem egy fűszeralapot:
5 szál újhagyma (az a fajta, ami már elkezd gömbölyödni)
6 gerezd fokhagyma
2-3 centi gyömbér
4 szegfűszeg
4 babérlevél
2 tk őrölt koriander
1 tk köménymag
0,5 tk kurkuma
chili ízlés szerint

A hagymát természetesen felszeletelve, a fokhagymát és gyömbért préselve, chilit pedig aprítva teszem a serpenyőbe. Mindezt a fűszerekkel együtt összesütöm néhány perc alatt forró olajban. Öntök rá 4-5 dl paradicsom pürét és kb. ugyanennyi tejet. Sózom, majd összefőzöm a cukorborsóval és a krumplival.
Rizzsel, zabbal vagy árpával is ideális, de akár önmagában egytálételként is megállja a helyét a nyári melegben. Természetesen normál zöldborsóból is elkészíthető.

Falafel

Ó! Hányféle képen hallottam már a legendát. Bárkivel beszélek, mindenki TUDJA, hogy mi az igazság. Csak éppen mindenki másképp. Libanonban, Jordániában, Izraelben, Szíriában, Egyiptomban, Palesztinában és az egész Közel-Keleten ismerik, szeretik, különböző formában.
Mi kb. úgy készítjük a falafelt, ahogy a palesztinok, csicseriborsóból, bár kétségkívül finom a koptok által készített babos megoldás is, a tamiá.
Itthon leginkább török és görög büfékben találkozhatunk vele a gyros mellett, bár egy keszthelyi büfé török tulajdonosa szerint, náluk otthon ezt senki sem ismeri :)... hát ő nem is árult.
Lehet még kapni különböző gyártók porait, amikből víz hozzáadásával készíthetünk otthon falafelre hajazó ízű, de alapvetően fűrészporra emlékeztető valamit. Nem ajánlom!
Készítsük inkább el magunknak, ahogy éppen kívánjuk. Én szinte mindig egy kicsit variálok rajta, hol kicsit csípősre, hol savanykásabbra keverem, attól függően, melyik lábammal keltem ki az ágyból.

Az itt felsorolt összetevőkből kb. 1 kg falafel massza készül:

40 dkg szárított csicseriborsó
2 csomó petrezselyem
1 fej vörös hagyma
3-5 gerezd fokhagyma
1 ek őrölt köménymag
2 tk őrölt koriander
0,5-1 tk cayenne bors
0,5 tk kurkuma
1 tk só
esetleg némi víz
0,5 tk sütőpor
esetleg egy kis citromlé (természetesen citromból!)

A csicseriborsót 6 órára áztassuk be bő vízbe. Tapasztalataim szerint nem jó ennél tovább áztatni, mert akkor túl sok nedvességet szív magába a borsó. Ha ennél kevesebb ideig ázik, akkor meg nem lesz elég puha. Szóval a 6 óra az arany középút.
A lecsurgatott csicseriborsót a petrezselyemmel, hagymával, fokhagymával és a fűszerekkel robotgépben pépesítjük vagy ahogy én csinálom, húsdarálón átküldjük kétszer. Ha túl száraznak tűnik a pürésítés közben, akkor egy kevés vizet még lehet hozzá adni. (Persze nem ez az autentikus eljárás, de roppant hatékony!) A végén kerül bele a sütőpor.
Az így elkészült masszát érdemes kicsit pihentetni, összeérlelni, mondjuk 1-2 órára félretenni a hűtőbe.

A masszából vizes kézzel diónyi golyókat formáljunk, jól összenyomkodva, tömörítve. Ezeket bő olajban aranybarnára sütjük. Ha nem szeretnénk egyszerre mindet felfalni, vagy nagyobb mennyiséget készítettünk, akkor le is lehet fagyasztani az előzőleg megformált golyókat. Ez roppant praktikus később, hiszen a fagyasztott falafel golyókat egyszerűen a mélyhűtőből kivéve azonnal kisüthetjük és így nagyon gyorsan kerülhet finomság az asztalunkra...


Ehetjük úgy is, ahogy a büfékben árulják, vékony pitában tahinival, ízletes szószokkal, zöldségekkel vagy egyszerűen salátával, joghurtszósszal, bulgur kásával is. Vendégvárónak vagy kerti partikra is kiváló, ha többféle szószt készítünk hozzá és mártogatósként kínáljuk.

Samosa

A samosa az egyik legkedveltebb indiai csemege. És az egyik legkedveltebb házi csemege nálunk is...
Ez gyakorlatilag egy zöldségekkel töltött tésztabatyu kisütve. Mi sokáig olajban vagy pálmazsírban sütöttük, de sógorom ajánlotta, sütőben is lehet, zsiradék nélkül. És igen, ez a legjobb választás! Nincs olajszag, és egyszerre kisül egy egész tepsinyi.

A tésztája roppant egyszerű:
20 dkg liszt (mi mostanában BL-80-ast használunk, de finomlisztből is lehet)
1 ek olaj
0,5 tk só
1 tk fekete kömény mag (nigella, fekete hagyma mag, katicavirág vagy más néven kandilla)
1-2 dl víz

A kenyérénél lágyabb tésztát kell kapjak, de semmiképpen sem szabad, hogy ragacsos maradjon. Jobb ezt először összegyúrni és pihentetni, míg a bele való készül.

A töltelék természetesen ízlés szerint alakul és itthon komoly befolyást gyakorol rá, hogy éppen mit találok a hűtőben, kamrában. Javarészt azért egyszerűbb összetevőkkel dolgozom (burgonya, zöldborsó, karfiol) és inkább a fűszerezés az, ami igazán változatossá teszi. Persze olykor kerül bele panír is a krumpli mellé vagy egyszerű túróval is kiváló. Természetesen bármilyen párolt zöldséggel ízletes samosát lehet készíteni.

Egy lehetséges verzió:
0,25 kg főtt, darabolt burgonya
1 dl párolt zöldborsó
0,5 ek római kömény
1 kk édeskömény (na ez az, ami soha nem maradhat ki!)
0,5 kk kurkuma
1 ek őrölt koriander
5 db szegfűszeg
2-3 cm fahéjrúd
1 ek citromlé

A fűszereket forró olajban megsütöm 1-2 percig. Utána mehet a serpenyőbe a zöldség is 2-3 ek vízzel és jól elkeverve összepárolom pár perc alatt. Mielőtt a tésztába tölteném, hagyom, hogy kissé kihűljön.

A tésztából kb. 2 evőkanálnyi adagot veszek ki, amit sodrófával 10-15 centis kerek vagy ovális alakúra nyújtok. A kinyújtott tésztát kettévágom, mindkét darabra halmozok a töltelékből, majd a töltelékre hajtogatom a tésztát és fölül "összefonom" úgy, hogy ne legyen sehol lyuk rajta. Egy másik megoldás, ha a félbevágott tésztalapból egy tölcsért hajtogatok és abba töltöm a zöldségeket, majd a tetejét a tészta összenyomkodásával zárom. Én az elsőt szoktam mostanában alkalmazni, de sokszor csináltam már a tölcséres verziót is.
Tepsin, sütőpapíron 200-220 fokon aranybarnára sütöm a samosákat.
Ideális joghurtos-fokhagymás-kurkumás-petrezselymes szósszal, paradicsom vagy valamilyen zöld csatnival.

Szerzetesek eledele pak choi-jal, friss gyömbérrel

Az úgy kezdődött, hogy azt se tudtam, mi a pak choi. Jött a zöldséges kosárban, én meg néztem, néztem, aztán leültem a net elé okosodni. :)
Nem receptet kerestem, csak tudni akartam, egyáltalán mi ez... Ezt találtam:
http://tudatosvasarlo.hu/cikk/mi-fan-terem-kinai-kel (a képen nem a pak choi látható)
itt viszont igen: http://www.rhs.org.uk/Gardening/Grow-Your-Own/Veg-A-to-Z/Pak-choi

Aztán szépen ráébredtem, hogy ebből olyasmit szeretnék, ahol minél jobban megmarad a zöldek saját íze. Így készült belőle szerzetesek eledele. Mivel elég gyorsan készült, a mennyiségeket nem mértem le. Tulajdonképpen az arányok ízlés szerint változhatnak is, pláne, hogy ezen étek lényege, hogy ami van otthon, azt tesz bele a szerzetes. :)

Fogtam a pak choi-t (a miénk elég termetes volt), megmostam, feldaraboltam. Megpucoltam két szép szál új hagymát is - tudjátok, azt a már kerekedő fejű friss hagymát, amiből őszre a vörös hagyma lesz. Ezeket is felkarikáztam. Mostam, daraboltam két marék zsenge lóbabot, ami olyan friss volt még, hogy hüvelyestül ehető volt, mint a cukorborsó, vagy a zöldbab. Két szál vékonyabb sárgarépa, némi csiperke és a friss (diónyi méretű) gyömbér is így járt. Két gerezd fokhagymát is megpucoltam és a préselőbe tettem.
Kínai stílusú főzésnél az egyik legfontosabb rész, hogy mindent előre pucolunk és darabolunk, mert amikor nekiállunk főzni, akkor már pillanatok alatt történnek a dolgok, nincs idő kavarás közben pucolni.
Került bele még egy kevés párolt kukorica - mert hogy szombat volt, s aznap így csempészem az ételbe a nap gabonáját.
Az előkészületek után feltettem főni a jázmin rizst - ez volt a köret. Elővettem egy wokot, olajat melegítettem rajta, és beleszórtam a hagymát és a pak choi szárát. (Gondoltam, annak biztos több idő kell majd, mint a leveleknek.) Egy perc után követte a gyömbér, a répa és a bab. Nem pirított, hanem párolt ételt szerettem volna, így adagoltam hozzá apránként némi vizet. Ezután jött a gomba és a kukorica, majd hamarosan a pak choi levelei és végül a fokhagyma.
Kevés kukorica keményítővel "szószosítottam". Az eredmény hasonló lett, mint a kínai éttermek hasonló nevű fogása - csak Na-glutamát nélkül. :) Kifejezetten friss, roppanós étek, ami mellé remekvolt az illatos jázmin rizs.

Bogyókrém

A gyerekekkel együtt imádjuk az olajbogyót!
Most kitaláltam, hogy kenyérre kenhető pasztát csinálok belőle és már az első verzió is egészen jó lett. Azért alapvetően kis mennyiséggel próbálkoztam, a következő összetevőkkel:

15 dkg fekete pácolatlan olajbogyó
8 szelet szárított paradicsom
fél fej lila hagyma (egy kis fej hagymának a fele)
1 kis gerezd fokhagyma
2 kanál extra szűz oliva olaj
bazsalikom, piros bors, rozmaring és friss petrezselyem került még bele

Az egészet késes aprítógépben szétcsapattam. Lehetne teljesen pépesre is, de most nekem jobban tetszett, hogy egy picit darabos maradt. Szinte tökéletes lett, talán a lila hagymát elha

Alapvetően tömény ízű kence, pirítósra kiváló. Kiflikarikákra kenve ideális vendégváró lehet.

Túró golyók

Kiindulási pont: a Túró Rudi egy egészséges(nek beállított) finomság. A valóság - legalábbis az én ízlelőbimbóim és gyomrom szerint - borzasztó távol van ettől. És sajnos ezen az sem segít, ha nem a pettyes csomagolásút, hanem a többek szerint messze jobbat - kézműves sajtokat, joghurtokat gyártó cég terméke - kóstolja a gyanútlan, kevés cukrot kedvelő fogyasztó.
De mit tegyen az ember, ha gyerekkorából úgy rémlik fel, hogy T.R. finom??? Mit tegyen, ha enné szívesen, de nem ezeket a tömény cukor-bombákat?
Mi sem egyszerűbb! Készítsük el itthon! Fogtam egy pettyes csomagolást, átböngésztem az összetételt és nekiugrottam.

Ugyebár kell bele túró. Tapasztalatom szerint ehhez a projekthez a 250 grammos fém kocka csomagolású túró elég apró szemű - nekem így könnyebb volt, hogy nem kellett turmixolni, csak villával törni-keverni. (Én most a trikolor csomagolást választottam.)
Ehhez a mennyiséghez adtam 25g házi vaníliás cukrot, 1 kikapart vanília rudat is, 25g vajat és egy citrom lereszelt héját. Homogén masszává dolgoztam össze, majd a hűtőbe tettem, hogy könnyebben formázható legyen.
Amíg pihent, vízgőz felett felolvasztottam 140g 60%-os csokit. Hosszú ideje Tibit használunk sütős célokra - bevált. (Normál étkezésre 80%-os Green&Blacks a befutó, de azért elég drága Rudi lenne abból...) A csoki mellé tettem 25g vajat és 1 evőkanál vizet. Alaposan átkevertem, de nem találtam elég hígnak egy mártogatáshoz, így még egy kanál vizet adtam hozzá. Életemben először készültem ilyen fajta bevonásra, így óvakodtam a sűrűbb masszától.

A túróból kis golyókat formáztam, és két kiskanál segítségével gyorsan megforgattam a csokiban. A fent leírtakból nekem 22 darab golyó lett, de ez nyilván ízlés dolga, ki mekkora golyókat készít. Sütőpapíron, mélyhűtőben dermesztettem, majd jól záródó dobozba került és a hűtőbe. Arról még nincs tudásom, hogy mennyi napig áll el, mert igen gyorsan fogy. :)

Azóta készült egy második verzió is, ahol a túróba rakott vajat darált keksszel, a vaníliás cukrot mézzel (nem mértem mennyi) helyettesítettem. Ez sokkal kevésbé tömény - gyanítom, a vaj a ludas, de azt még a pettyes csomagolásról okoskodtam ki -, jobban fogyasztható. Ki fogom próbálni még a keksz+vanília kombót is, mondjuk holnap...

sült kölesgolyók

Felmerülhet a kérdés: mit együnk vegaként például egy főzelék feltétjeként?
Erre több válaszom is van. Az egyik: miért gondolkodunk ilyen sztereotipikusan? Miért kéne feltét? Remekül ehető egy zöldbabfőzelék az étkezés napjának megfelelő főtt gabonával. A másik: ha jobb szeretnénk a hagyományos felállást, együnk gabonából készült fasírtot például! Erre kínálok most egy példát.

Hozzávalók:
150 g köles
50 g napraforgómag
50 g piros színű paprika (kápia, paradicsompaprika)
20 g sörélesztő
50 g vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csokor snidling
2 ek oliva
só

A kölest, ízlés szerinti sózással, megfőzzük két és félszeres mennyiségű vízben. Eközben felaprítjuk a hagymát meg a paprikát, lepréseljük a fokhagymát és megsütjük az oliván (szintén sózzuk picit, hogy segítsük a pirulást). A snidlinget felaprítjuk, hogy belekeverhessük a megfőtt kölesbe. A napraforgómagot ledaráljuk és a sörélesztővel együtt a megfőtt köleshez keverjük. Végül a lepirított hagymás keveréket is hozzákeverjük.
Ha langyosra hűlt, kis golyókat formázunk belőle. Fogyaszthatjuk rögvest, vagy ki is süthetjük a golyókat forró olajban, ha szeretnénk erősíteni a fasírt-jelleget.

Turbó hajdina

A hajdina persze önmagában is combos, de azért érdemes vele kísérletezni...

Egy fej lila hagymát apróra vágok és oliva olajon ledinsztelem, közben megzavarom 4-5 szelet apróra vágott szárított paradicsommal. Jól illik hozzá a rozmaring, esetleg egy kis zöld bors. Természetesen só is. Ha összeért a zöldség, mehet rá a hajdina és a víz, hogy szépen fedő alatt megfőjön.
Aromás, erőteljes ízű, szóval ha nem akarjuk, hogy a főétel fölé kerekedjen a köret (ami persze néha azért nem gond), akkor elképzelhető gombapörkölttel vagy más karakteres étekkel.

Tojáscurry

Ilyet Indiában csak húsevők esznek, de nekünk belefér a tojás is. Meglepő, de roppant finom és egyszerű.
Szükség van hozzá 5 kemény tojásra. Én nyolc felé vágtam ezeket - x, y, és z tengelyen is ketté.
Forró olajban lepirítok 2 teáskanál fekete mustármagot és ugyanennyi egész mákot. Ha már pattog, belemorzsolok úgy 15-20 currylevelet és némi chilit és még sütöm egy percig. Teszek hozzá 2 fej felkockázott hagymát, 3 gerezd zúzott fokhagymát, 5 centi gyömbért lereszelve, 2 teáskanál római köményt és ugyanennyi kurkumát. Néhány perc sütés után ráöntök egy konzerv darabolt paradicsomot, sózom és összefőzöm. Ha egybeérnek benne az ízek, mehet bele a feldarabolt tojás és már csak addig melegítem, míg a tojás is felveszi a hőt. Miután leveszem a tűzről, még elkeverek benne egy pohár joghurtot és már kész is.
Petrezselyemmel vagy koriander zölddel díszítve, rizzsel kiváló.

Fűszeres rizs

Kicsit elhanyagoltuk eddig a köretek témáját. Pedig van néhány igazán kiváló lehetőség, hogy a főétel mellé tálalt gabonákat, hogyan tegyük izgalmassá.
Indiai fogások mellé kínált rizs köretet igen egyszerűen feldobhatjuk. Főzzünk a rizzsel együtt egy darab fahéjat, néhány szem szegfűszeget és pár hüvely kardamont. A rizst ne pirítsuk le, csak szimplán főzzük meg vízben sóval és a fent említett fűszerekkel. Ez az ízesítés remekül passzol fehér, jázmin, basmati vagy akár barna rizshez is. Természetesen a főzővíz mennyiségét a rizs fajtájához kell igazítani.
Nagyon egyszerű trükk, de elképesztően megdobja az élményt.

Pasztinákkrémleves sárgarépa chipsszel

Tagjai vagyunk egy zöldközösségnek. Minden héten kapunk egy kosár bio zöldséget havi átalánydíj ellenében. Ennek következtében rendszeresen vendégeskedik nálunk pasztinák, amit azelőtt sose vettünk - nem is láttunk nagyon...
Ez a remek gyökér külsőre igen hasonlít a petrezselyem gyökerére, azzal a különbséggel, hogy ahol a levelek erednek, ott a pasztinák befordul, míg a petrus kidudorodik. A pasztinák igen jó ízű, édeskés. És ha ez nem volna elég, roppant egészséges is. Kitűnő vízhajtó, ezért húgyúti bajok esetén, vagy vesehomoknál remek természetes segítség. Görcsoldó, valamint kalcium és foszfortartalma jó hatással van a csontok anyagcseréjére.
Nos, ebből készült most egy leves, a következőképpen:
Egy szép fej hagymát megpucoltam, daraboltam és bő olivaolajon fonnyasztani kezdtem. Utána dobtam egy nagyobb gerezd fokhagymát is, darabolva. Amíg ezek puhultak, megpucoltam két közepes példányt (35-40dkg) a pasztinákból, szintén daraboltam és a hagymák tetejére szórtam. Sóztam és felöntöttem 1/2 liter vízzel. Fedő alatt puhára pároltam, a végén beledobtam egy sómentes leveskockát is, de ez szerintem elhagyható - nálam is csak egy apró megingás miatt került bele. :)
Amikor elég puhának találtam, botmixerrel pépesítettem, és 100ml tejszínnel felengedtem. (Nem főzőtejszínt használunk, hanem habtejszínt, mert nekem a zsírtartalma is fontos.) Egyet rottyant, majd friss petrezselyemmel és snidlinggel szórtam meg, és levettem a tűzről.

A sárgarépa chipshez egy répát megpucoltam, vékonyan felkarikáztam és bő olajon megsütöttem. Tálaláskor a tányérokba szórtam, majd a levest rászedtem.

…és az imám elájult…

Korábban már írtam a padlizsán-függőségről. Még télen is könnyen elcsábulok, pedig egyéb növények tekintetében betartom az idénynek megfelelő vásárlást. El is voltam veszve, mikor a kisboltunkban megláttam a szép, érett (török) padlizsánokat. Ráadásul nem is kértek aranyat érte! Hoci – mondtam, és már tudtam is, mi lesz belőle.

Az Ájult imám azaz Imam bayildi legendájáról már több történetet is hallottam. Az első szerint attól esett össze szerencsétlen, hogy megtudta, mennyi drága fahéjat használtak el az asszonyok az étekhez. A másik szerint ugyanez az oliva miatt történt. A harmadik szerint a gyönyörűségtől alélt el, mikor megkóstolta az ételt.
Nos: mindegy. Én a harmadikra szavazok ugyan, de ki tudja: nem ismerem a régi árakat…

Az étel eredetileg töltött padlizsán. Sok helyütt hússal is készítik. Én most egy rövidített verziót készítettem, két-gyerekes-időhiányra hivatkozva. Az íze nem változik. Csodálatos.

Fogtam két kb. 300g-s padlizsánt, felkockáztam, lesóztam, picit állni hagytam. Addig elkészítettem azt, ami a tölteléke lenne, ha úgy készülne: hagymákat vékonyan felszeleteltem és bőséges oliván párolni kezdtem. Vékonyra szeletelt fokhagymával illatosítottam, mikor már puhult a vörös hagyma. Sóztam, borsoztam, nyakon öntöttem egy darabolt paradicsom konzervvel és szórtam rá petrezselymet. Került bele fahéj. Sok. Ha a paradicsom savanykás lenne, érdemes egy leheletnyit cukrozni az étket. Ez a szósz menne a félbevágott padlizsánokra. Ehelyett én most a szószba tettem a lecsöpögtetett padlizsánt, és a tepsibe öntendő plusz paradicsomot is hozzáadtam. (Ezt az ételt ugyanis inkább főzzük a sütőben, mintsem sütjük, tehát a megtöltött padlizsánokat körbeöntözzük olyankor megízesített, olivával kevert paradicsommal.) Főztem, amíg vajpuha lett a padlizsán. Bulgurral tálaltam.

Hidegen is kitűnő, olyankor frissen sült pitával kínálom.

Hozzávalók:
kb 600 g padlizsán
só

A töltelékhez:
2 közepes hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 doboz paradicsomkonzerv (és még egy fél az én mostani verziómhoz)
1 csokor friss petrezselyem
3 ek oliva
só és frissen őrölt bors

A főzőléhez (ha töltve-sütni szeretnénk):
1 doboz paradicsomkonzerv
2 ek oliva
só, bors

Aïgroissade - A valódi francia saláta

Azzal kezdem, hogy reményeim szerint a 2012-es évben aktívabbak leszünk ezzel a főzöcske bloggal, mint tavaly… Ígérni nem tudok, ez csupán a vágyam.

Kezdésnek íme egy saláta, ami valószínűleg a nálunk "francia saláta" néven ismert borzalom eredetije. Vagy az egyik eredetije…

Lelke a mártás, az aïoli, amit mindenképp javaslok macerát nem kímélve elkészíteni - a bolti majonéz, szerintem, egy “pfujt”sem ér meg.

Hozzávalók 4 adaghoz:

130 g krumpli (leginkább zsenge újkrumpli lenne jó, de télen az nem könnyű…)

80 g répa (Provance-ban bébirépa)

80 g zöld hüvelyű bab

80 g fejtett bab

100 g csicseriborsó (szárazon mérve!)

1 doboz articsókaszív-konzerv (400 g)

só

a klasszikus mártáshoz:
2 tojás sárgája

2 nagy fokhagymagerezd

½ teáskanál só

1,5 dl olivaolaj

1 evőkanál citromlé

Előző este beáztattam a csicserit, reggelre kétszeres tömegűre duzzadt. Még anyukámtól örököltem meg egy gomba alakú öntöttvas edénykét, amiben gabonát szoktam főzni, nehezékkel a tetején. Feltettem benne főni a borsót, az is remekül el volt benne, hamar puha lett. 

Ez után puhára pároltam a feldarabolt krumplit és répát, valamint a babokat. Amíg azok langyosra hűltek, nekiálltam a mártásnak.

Az aïoli tulajdonképpen egy frissen készített fokhagymás majonéz. A türelem a legfontosabb összetevője, mert ha túl gyorsan adagoljuk az olajat, szétesik. Szerintem egyáltalán nem vészes megcsinálni, de  tudom, hogy sokan idegenkednek tőle.
A két tojás sárgáját a sóval, fokhagymával először kikevertem, majd szép lassan, mokkás kanalanként, cseppenként adtam hozzá az olivát. Akkor jó, ha fehéredik a keveréstől. Egyszer csináltam majonézt kézzel, habverővel… Sikerült persze, de ma már kényelmesebb vagyok – a gépi habverő nagy találmány! :) Szóval, ha már fehéredik bőszen, akkor jó úton vagyunk – mehet bele bátrabban az olaj, különben sosem érünk a végére! Nekem most jól sikerült, de ha nagyon nem akarna összeállni, lehet bele még egy sárgáját tenni. A citromlét a legvégén tettem bele.

Ezután lecsepegtettem az articsókát és négy részbe vágtam a virágokat. Összekevertem a zöldségeket, ráöntöttem a mártást és már mehetett is az asztalra.
Nekem frissen is nagyon ízlett, bár a friss majonéz tényleg nagyon tömény… Celia Brooks Brown azt állítja, hogy ez a saláta nem tehető hűtőbe. Hát nekünk nem fogyott el, így vacsoráig a hűtőben várt. 

Reggeli kásák 2. - Mákos gyümölcsrizs

Íme az ígért sorozat második darabja, egy újabb visszatérő vendég a reggeliző asztalon.
Véletlenül megint mákos...Tulajdonképpen szinte egy tejberizst készítek.
2 deci tej és 2 deci víz elegyében, egy csipet sóval, egy rúd fahéjjal, 4-5 szem szegfűszeggel és 2 kk citromhéjjal főzöm meg a 2 dl fehér jázmin rizst.
Miközben fő, teszek bele 1-2 evőkanál mazsolát és egy bögrényi aktuálisan érő gyümölcsöt vegyesen (szamóca, kajszi, meggy, cseresznye, szilva, őszibarack, körte stb.) vagy télen lehet szárított gyümölcsökkel, illetve almával. Keverek hozzá 2-3 ek darált mákot. Ezeket persze mind érdemes előkészíteni.
Ha már majdnem elfőtt a leve, leveszem a tűzről és fedő alatt párolom tovább. Időnként megkavargatom és öntök még rá pici tejet. Ilyenkor még egész sok tejet fel szokott szívni fedő alatt...
Kiváló frissen is, de ha marad belőle, lehűtve ebéd utáni desszertnek is tökéletes.