Pivní syr

Prága gyönyörű!
A sok-sok tornya mellett kocsmáit is érdemes látogatni. Ott pedig nyilván nem csak bambán ücsörög az ember (bár előbb-utóbb ez is megeshet), hanem issza a jóféle 10-12 fokos söröket.

Apropó. Egyszer kezembe került egy ismerősöm gyógyszere. Antidepresszáns. Utána néztünk az összetételének, hogy miből is készül egy ilyen kedélyjavító. Elárulom, semmi különös nincs benne. Se LSD, se amfetamin, se mdma.
Két igazán fontos összetevője van: komló és maláta.
Hát én valahol láttam már ezt a két csodaszert így együtt. És ahogy utána gondolok... valóban! Tényleg jót tesz a hangulatnak... de nem értem, miért kellene tabletta formában fogyasztani?

Prágában a kocsmázásnak kultúrája van. De tényleg! Nem csak arról van szó, hogy valahogy támasszuk alá az italozást. Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a kocsmák viszonylag korán bezárnak. Éjfél körül már nemigen találkozunk nyitva tartó kultúrházzal. Ordenáré részeget is lényegesen kevesebbet találni, mint mondjuk Budapesten. Ha pedig betérünk egy kocsmába és történetesen minden asztal foglalt (jobb kocsmákban ez általános jelenség), akkor is nyugodtan leülhetünk bármelyikhez, ahol még azért szabad egy-két hely. A cseheknél ez megy. Mi imádjuk. Nagyon szociális, lehet ismerkedni idegenekkel - ez néhány korsó sör társaságában mindenkinek könnyebben megy, de ha nincs kedve hozzá az embernek, akkor egyszerűen csak békében elüldögélhetünk másokkal egy asztalnál és így is nyugodtan beszélgethetünk partnerünkkel.

A sörök mellé ugyanakkor jól teszi az ember, ha valami szilárd tápanyagot is juttat a szervezetébe (bár német barátaimtól úgy hallottam, hogy 10 korsó sör megfeleltethető egy komplett ebédnek :D). Erre egy kiváló lehetőség a pivní syr, vagyis a sörsajt.

Szükség van hozzá természetesen sajtra. Ez egy puha, érett, erőteljes szagú rúzs sajt. Cseheknél gyakorlatilag minden közértben kapható előre csomagolva. A legenda szerint itthon is kapható számos hiper-szupermarketben, de Magyarországon én még nem találkoztam ilyennel.
Érdemes egyszerre nagyobb mennyiségben hozni belőle mondjuk hűtőtáskában és a fagyasztóban eltartható sokáig. Persze rúzs sajtok itthon is kaphatók, de figyelni kell rá, hogy tényleg lágy legyen. Másik alternatíva, ha valamilyen kevésbé érett lágy sajtot veszünk, amihez kisebb adag pálpusztai sajtot keverünk, ami ugye szintén rúzs típusú, de azért önmagában túlságosan erős és inkább csak kalandvágyból fogyasztható.
Másik fontos összetevője a sör. Mindenképpen cseh sörrel próbálkozzunk, főként pilseni típusúval. Legkiválóbb az őseredeti Plzensky Prazdroj (Pilsner Urquell), de szóba jöhet a Kozel is. Magyar sörök közül szinte kizárólag a Soproni 1895-öt tudom elképzelni.
A többi összetevő kocsmánként kissé eltérő lehet, én most kedvenc kocsmánk, az U Hrochában (A vízilóhoz) tapasztaltakhoz igazodom.

15 dkg sajthoz egy kávéskanál mustár, 3-4 db füstölt sprotni, egy pici vöröshagyma (vagy egy közepes fele) apróra vágva (kb. 3 dkg), kevés őrölt bors, esetleg egy kis pirospaprika, só a sajt függvényében. A hozzáadott sör mennyisége nagyban függ a sajt állagától, de valahol fél deci körül lesz az ideális. Egyszerűen csak össze kell keverni, többé-kevésbé homogén masszát képezni belőle. Akkor jó - ezt a cseh útikönyvekből sajnos mindig kihagyják -, ha az elkészítés után felfordítva tányérunkat nem landol a földön pivní syrünk. Valahogy így:
Pirítós kenyérre kenve kiváló sörkorcsolya.

Általános tapasztalat, ha túl sok időt töltünk egy kocsmában, akkor megeshet, hogy hazafelé nem megy olyan gördülékenyen a séta. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy ha sokáig ül az ember, egyszerűen elfelejti a test, hogyan is kell járni.
Fogyasszuk mértékkel!

Pasta Siciliana

Ezt a receptet egy régi olasz szakácskönyvben találtam, anyukám hagyatékában. Illetve mondhatnám, hogy Borka találta, mert hozott három régi könyvet a polcról, és az egyik ez volt.

Gondoltam: ezek a sziciliaiak biztos tudják, hogy kell túlélni egy nyarat, együk azt, amit ők!

Az eredmény egy jó ízű és könnyen elkészíthető tésztás étek.

Legközelebb kínálni fogok hozzá citromgerezdeket is, mert szerintem egy kis savanykásság még jobban megdobná az ízét...

Hozzávalók 4 személyre:

300 g tészta

(spagetti, makaróni, esetleg az a rövid szárú hajlított makaróni - fogalmam sincs mi a becsületes neve...)

200 g tonhal (mélyhűtött-kiolvasztott vagy konzerv)

10-10 szem fekete és zöld olajbogyó

1 csokornyi friss petrezselyem

50 g mandula felezve

2 gerezd fokhagyma

1 közepes fej lilahagyma

3 evőkanál olivaolaj

300 g paradicsompüré

só, őrölt fűszerpaprika (lehet erős!) - ízlés szerint

Így készül:

Villával összetörtem 200 g tonhalat, a petrezselymet leszedtem, lemostam, finomra vágtam. Lilahagymát kihúztam a földből, és a fokesszel együtt előkészítettem, olajbogyókat összevagdostam. A mandulát a serpenyőben szárazon megpirítottam, majd félretettem. Helyére ment az olaj és az apróra vágott lilahagyma. Amikor már szépen pirult hozzátettem a tonhalat, préselt fokhagymát és a petrezselymet. Néhány percig kevergettem, aztán felöntöttem a paradicsommal. (Most darabolt konzervet használtam, de szezonban gátlástalanul frisset tennék bele, ördög vigye a pürét!) Ezen a ponton került bele só és piros paprika. 20 percet hagytam lassú tűzön rotyogni, aztán beletettem az olajbogyókat. Újabb öt perc múlva összekevertem a közben kifőzött tésztával és a mandulával. 40 percig készült és sokkal hamarabb elfogyott... :)

Jó étvágyat hozzá!

Rittyentett római tál

Ha az ember a Kis-Balaton mellett lakik, előbb-utóbb találkozik adakozó kedvű horgászokkal (vagy maga kezd hal vadászatba). Nekünk a nagyon kedves, német szomszédunk szokott hozni különböző fajtájú halakat. Peter annyira tündéri, hogy még azelőtt kivégzi zsákmányát mielőtt áthozná, és újabban már ki is belezi. Először Picilivinek kellett volna megölnie és beleznie, de ő rosszul lett a gondolattól (én kapásból mondtam, hogy inkább adjuk vissza). Nem vagyunk gyakorlott gyilkosok, na! Peter nagyon megértő, így mostanra nekünk már szinte csak megenni kell a halacskát.
Nyár vége felé kaptunk egy fogast, meg egy csukát. Most először a fogast vettük ki a frigóból, és óriási ötletem támadt. Mondjuk végig benne volt a pakliban, hogy csak a köret marad ebédre...
Egyszerűen zöld fűszeres, sós oliva olajjal pácoltam be. Egy pici gombát, lila hagymát töltöttem a belei helyére, majd Picilivi összevarrta a sebet (ez mégiscsak amolyan nővéri munka).
Már a rómaiak is tudták, hogy égetett agyagedényben sokkal ízletesebben el tudják készíteni étkeiket. Hazánkban is régóta elterjedt a Römertopf (ezt talán még a rómaiak hagyták itt), vagy a Pataki-tál. Nagy előnyük, hogy a benne sütött/párolt étkek nem száradnak ki, megtartják saját ízüket, zamatukat.
Én azt választottam, hogy ennek a fogasnak - ha már olyan szerencsétlenül járt, hogy életét kell adnia a miénkért - személyre szabott római tálat készítek.Nálunk a kemence nem csak dísz, amikor csak lehet kihasználjuk adottságait. Nem csak fűtünk vele, hanem ősztől tavaszig sütünk, főzünk is benne. Energiatakarékos, és sokkal finomabb így, ami az asztalra kerül.
Ha még az égetett agyagot is bevetjük, akkor fantasztikus eredményre számíthatunk. A római tálat használat előtt mindig be kell áztatni vízbe, hogy mindenképpen elbírja a hőt, és ne repedjen meg. Ha személyre szabott római tálat készít az ember, ahhoz csak nedves agyag kell, és némi kézügyesség. Gyakorlatilag bármelyik domboldalban lehet szerezni (mármint agyagot), csak egy picit kell ásni hozzá.
Tehát az agyaggal bekentem a halacskát. Körbe-körbe, mindenhol kb. 2 centi vastagon. Utólag úgy érzem a 3-4 centis borítás jobb lett volna.A reggeli begyújtást úgy intéztem, hogy 11 órára pont elegendő parázs legyen a kemencében. És ide, az izzó parázsba került a beagyagozott fogas. Nagyjából fél óra múlva megfordítottam a már megkövesedett agyagdarabot (benne a hallal), és még negyed órát bent volt a parázsban. Mikor kivettem, csak le kellett verni róla az agyagot.
Ezt akkor is érdemes kipróbálni, ha nincs kemencéd. Mondjuk villany sütőben nem ajánlom, de szerintem szabad tűzön is működik az eljárás.
Egyszerűen fantasztikus!