Jártatok már Törökországban?...
Nem?
Na de török étteremben már csak ettetek?
Ha még nem, akkor sincs baj, a legtöbb úgyis csak csalódást okozna (tisztelet a kivételes budapesti Szerájnak, ahol csak a pénzzel próbálkoznak mindig átverni, de az étel kiváló).
A vöröslencse leves egy olyan ínyencség, amit otthon is könnyen el lehet készíteni, és sokkal finomabb lesz, mint a legtöbb török büféé.
A lencsét megmossuk, és 1,5-2 liter vízben feltesszük főni. Miután felforrt, kis lángon tovább főzzük 0,5-1 órát, amíg a lencse szét nem fő. A titok csak annyi, hogy nem szabad megsózni, mert akkor sosem fog szétfőni.
A sűrített paradicsomot elkeverjük 2 dl vízzel.
Egy serpenyőben felforrósítjuk (nem sütjük meg!) a vajat, és bele morzsoljuk a mentát. Ezt felöntjük a paradicsomos szósszal, majd az egészet összeöntjük a szétfőtt lencsével. Na most lehet sózni, borsozni, paprikázni. Forralunk rajta egyet és kész is.
Pár csepp citromlével is remek, egyébként meg lepénykéket szoktunk hozzá enni.
Hozzávalók:
25 dkg vörös lencse
1 kis sűrített paradicsom
kb 5 dkg vaj
1 kk szárított menta
só, bors, török paprika (durvára őrölt erős paprika)
víz :-)
2009. július 5., vasárnap
2009. június 30., kedd
Gombás spenótos curry
A spenót csak terem és terem...
Ez most megint nagyon egyszerű lesz.
Olajon megpirítom az apróra vágott hagymát, zúzott fokhagymát, aprított chilit, reszelt gyömbért, köménymagot, koriandert, sót egyszerre.
Néhány perc után hozzáadom az aprított vagy pürésített spenótot és az aprított gombát. Felforralom, majd hozzáadom még a paradicsom pürét egy pici cukorral, és a tejet. Még tovább forralom pár percig és már kész is.
Kiváló bármilyen gabonával vagy naannal.
Hozzávalók:
1 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 cm gyömbér
1/2 tk köménymag
1 tk koriander
só
30 dkg spenót
25 dkg gomba
25 dkg aprított paradicsom
1 tk cukor
1,5 dl tej
Ez most megint nagyon egyszerű lesz.
Olajon megpirítom az apróra vágott hagymát, zúzott fokhagymát, aprított chilit, reszelt gyömbért, köménymagot, koriandert, sót egyszerre.
Néhány perc után hozzáadom az aprított vagy pürésített spenótot és az aprított gombát. Felforralom, majd hozzáadom még a paradicsom pürét egy pici cukorral, és a tejet. Még tovább forralom pár percig és már kész is.
Kiváló bármilyen gabonával vagy naannal.
Hozzávalók:
1 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 cm gyömbér
1/2 tk köménymag
1 tk koriander
só
30 dkg spenót
25 dkg gomba
25 dkg aprított paradicsom
1 tk cukor
1,5 dl tej
2009. június 26., péntek
Spenótos mungó bab daal
A mungó bab nagyon finom.
Ez egy szójabab-féle, de sokkal finomabb, mint a sárga szójabab. Kicsit diós íze van. Ráadásul majdnem olyan értékes, mint az azuki bab... de csak majdnem :-)
Egy bab annál jobb, minél kisebb, és minél sötétebb. Az azuki bab a legjobb, mert az igazán pici és sötét vörös. A mungó ugyanolyan pici, de kicsit világosabb, és zöld.
Ha valaki bab termesztésére adná a fejét, örömhír, hogy az azukit minden gond nélkül lehet vetni, ugyanúgy, mint az ismert babféléket. Külön örvendetes, hogy saját tapasztalatunk szerint rendkívül ellenálló, gyakorlatilag nem kell védeni semmivel, tehát bio-termeszthető, sőt még a spanyol csiga sem eszi meg. (Nálunk tavaly ez az egy termény volt, ami túlélte a kágyillók invázióját. Azóta beszereztünk indiai futókacsákat...) Idén teszteljük, hogy ugyanilyen könnyű-e a mungó termesztése is. Ősszel majd beszámolunk az eredményekről...
Addig is beszerezhető boltokban.
Megmostam, és puhára főztem sóval, cukorral, kurkumával és a felaprított spenóttal.
Vajon pirítottam hagymát, majd tovább pirítottam gyömbérrel, chilivel, köménnyel és korianderrel. Ez elég gyorsan meg volt :-)
Ráborítottam még a joghurtot, rottyant egyet és már kész is lett.
Elég hamar elfogyott!
Hozzávalók:
1 csésze mungó bab
3-4 csésze aprított spenót
2-3 csésze víz
pici só, pici cukor, picit több kurkuma
1 fej hagyma
2 ek vaj
2-3 cm gyömbér (összedarabolva)
2 zöld chili
1 tk köménymag
1 tk koriander
1 pohár joghurt
Ez egy szójabab-féle, de sokkal finomabb, mint a sárga szójabab. Kicsit diós íze van. Ráadásul majdnem olyan értékes, mint az azuki bab... de csak majdnem :-)
Egy bab annál jobb, minél kisebb, és minél sötétebb. Az azuki bab a legjobb, mert az igazán pici és sötét vörös. A mungó ugyanolyan pici, de kicsit világosabb, és zöld.
Ha valaki bab termesztésére adná a fejét, örömhír, hogy az azukit minden gond nélkül lehet vetni, ugyanúgy, mint az ismert babféléket. Külön örvendetes, hogy saját tapasztalatunk szerint rendkívül ellenálló, gyakorlatilag nem kell védeni semmivel, tehát bio-termeszthető, sőt még a spanyol csiga sem eszi meg. (Nálunk tavaly ez az egy termény volt, ami túlélte a kágyillók invázióját. Azóta beszereztünk indiai futókacsákat...) Idén teszteljük, hogy ugyanilyen könnyű-e a mungó termesztése is. Ősszel majd beszámolunk az eredményekről...
Addig is beszerezhető boltokban.
Megmostam, és puhára főztem sóval, cukorral, kurkumával és a felaprított spenóttal.
Vajon pirítottam hagymát, majd tovább pirítottam gyömbérrel, chilivel, köménnyel és korianderrel. Ez elég gyorsan meg volt :-)
Ráborítottam még a joghurtot, rottyant egyet és már kész is lett.
Elég hamar elfogyott!
Hozzávalók:
1 csésze mungó bab
3-4 csésze aprított spenót
2-3 csésze víz
pici só, pici cukor, picit több kurkuma
1 fej hagyma
2 ek vaj
2-3 cm gyömbér (összedarabolva)
2 zöld chili
1 tk köménymag
1 tk koriander
1 pohár joghurt
2009. május 17., vasárnap
Túrós-mákos álom
Ez a recept kedves sógornőmtől származik. Amikor először ettem, tudtam, hogy elvesztem. Ennél jobb maximum a flódni lehet! Lehet persze ezen vitatkozni, de minek. Nagy előnye viszont a flódnival szemben, hogy kevésbé macerás, és döbbenetes az összhang a fekete és fehér rétegek között. (Megjegyzem: idén húsvétra sütöttem flódnit a szokásos beigli helyett - komolyan: megéri az összes macerát!)
Nem korteskedem tovább, különben is túrófüggő vagyok, inkább lássuk, miből lesz a cserebogár:
A tésztához 25 dkg liszthez adunk késhegynyi szódabikarbónát, és elmorzsoljuk 15 dkg vajjal. Hozzáadunk 5 dkg cukrot, 1 tojás sárgáját és egy evőkanál vaníliás cukrot. Összegyúrjuk és hideg helyen pihentetjük, amíg a töltelék készül.
Az pedig a következő: 7,5 dkg mazsolát forró vízzel átmosunk és megöntözzük 2 evőkanál rummal. 25 dkg őrölt mákot összekeverünk 12,5 dkg cukorral, fél citrom reszelt héjjával, kevés fahéjjal, és 5 dkg vajjal. Leforrázzuk 1,2 dl tejjel, és letakarva hagyjuk dolgozni a tejecskét. Közben 50 dkg félzsíros tehéntúrót áttörünk 12,5 dkg cukorral, 2 tojás sárgájával, 1 dl tejföllel, a citrom reszelt másik felével. Hozzáadunk 2 evőkanál étkezési keményítőt (ez van az eredeti receptben - én eddig mindig búzadarát adtam inkább a túróhoz), majd a felvert tojásfehérjéket óvatosan hozzádolgozzuk. (Én a tésztakészítésből megmaradt harmadik fehérjét is hozzáadom.) Végezetül a mákhoz adjuk a rumos mazsolát.
Kinyújtjuk a tésztát - egy kapcsos, kerek tortaformához elég a mennyiség - úgy, hogy 3 cm magas pereme legyen. A kivajazott formába tesszük, rásimítjuk a mákos tölteléket, majd a túrós tölteléket is. A sütő alsó harmadában kb. 70 percig sütjük 180 fokon. A sütés felénél megkenjük a tetejét tojássárgájával, hogy még szebb színe legyen!
Íme:
Mágikus lekvár
Már beérett a szamóca, 1 héten belül lesz meggyünk is, aztán jön a sárgabarack és így tovább. Nem tudunk mindent frissen megenni. Nem lehet mindent beledolgozni sütikbe. Meg hát aztán lesz még tél is. Akkor meg milyen jól jön egy kis gyümölcs íz!
Na, de itt nem arra gondolok, amit a boltban kapni, mert hát abban vajmi kevés gyümölcs van. Megnéztem, a legtöbb gyümölcsöt tartalmazó lekvár 50%-os (két nagy szupermarketben jártam), s amiben legkevesebb van az 0%-os!!! Biztosan lehet kapni ennél jobbakat is, de engem csak a 100%-os lekvár érdekel. Szerintem barbárság bármi egyebet belefőzni a gyümölcsön kívül. Ha pedig megoldható, akkor legyen így!
Tehát, ássuk el jó mélyre a tartósítószereket, cukrot, meg a többi szemetet, amit még előszeretettel kevernek ételünkbe a gyártók!
Az eljárás végtelenül egyszerű, bár kétség kívül időigényes, de ez nem meglepő, ha lekvárról beszélünk.
Szükségünk van hozzá az érett gyümölcsre. Fontos, hogy ténylegesen érett legyen - mert van kereskedelmi meg biológiai érettség is, ugye...
Megmossuk, kimagozzuk (ez némely gyümölcs esetében értelemszerűen elhagyható, pl. szeder), ízlés szerint feldaraboljuk.
Betesszük egy nagyobb fazékba vagy tepsibe.
És itt jön a lényeg, a mágia, amitől múkodni fog a dolog! Ugyanebbe a fazékba a nyers gyümölcs mellé öntünk egy kis lekvárt a tavalyiból.
3 kg friss gyümölcshöz 2 dl kész lekvárral lehet számolni.
Ha először próbálod, értelemszerűen nem lesz tavalyi 100%-os lekvárod, de ne keseredj el! Tegyél bele valamilyen lekvárt. Na persze minél jobb minőségűt, minél tisztábbat. Jövőre meg már használhatod a sajátod.
Gyakorlatilag nem kell, hogy ugyanabból a gyümölcsből készüljön a lekvár, mint amit hozzákeverünk, tehát, ha én idén teszek el meggylekvárt (még jó hogy!), akkor vagy barack vagy valami más lekvárral fogom megmutatni neki, hogy mit szeretnék, mert meggylekvárom nem maradt tavalyról. Ez az arányok miatt nem számít, mert olyan kevés kész lekvárra van szükség, hogy az gyakorlatilag nem érződik a végén. Persze ideális esetben azonos gyümölcsökkel dolgozom.
Beteszem az egészet a sütőbe, és elkezdem sütni, nem túl magas hőfokon (valahol 150 és 180 fok között). Érdemes reggel kezdeni, mert eltart egy darabig, míg ebből lekvár lesz. Nem tudok semmi konkrétat mondani róla, mert függ attól, hogy milyen gyümölcsből dolgozik az ember, meg attól is, hogy milyen sűrűre szeretné készíteni. Meg egy kicsit az Égiektől is.
Érdemes közben kb. fél óránként ránézni, megkeverni, kicsit szeretgetni...
Ez alatt elő lehet készíteni a befőttes üvegeket. Semmi komoly, csak egyszerűen legyenek tiszták. Én kis méretű üvegekbe szeretem tölteni, mert bár a lekvár nagyon sokáig eláll a kamrában tartósítószerek nélkül is, de ha felbontjuk, akkor azért biztosabb, ha néhány héten belül elfogy. Egyenként szoktam ellenőrizni, hogy jól zárnak-e a fedők, nem forog-e körbe stb.
Az üvegeket érdemes plafonig tölteni, tetejére mehet a befözőfólia. Ha nem megy plafonig, akkor pedig fejjel lefelé tesszük el az üveget.
Ezután már nincs más dolgunk, mint - még forrón - bedunsztolni. Erre kiválóan alkalmas egy kartondoboz, amit belülről kibélelünk 2-3 réteg pokróccal. A pokrócon belülre tehetünk még plussz újságpapír bélelést is. A már lekvárral telt és lezárt üvegeket is betekerjük újságpapírba, és jó szorosan rakjuk őket a dobozba. Tetejére megint csak mehet egy kis újságpapír (lehetőleg ne használjunk szennylapokat), rá a pokróc borítás, és lezárjuk a dobozt. Kb. 1 hét múlva szedjük ki belőle az üvegeket, szóval keressünk neki helyet a lakásban!
Télen már fogyasztható is, ugyanakkor érdemes nagy mennyiségben gondolkozni, mert néhány év múlva még finomabb, érettebb lesz.
Mi próbáltuk már barackkal, meggyel, szilvával, fügével, szamócával, de szerintem bármivel működik. Érdemes kipróbálni vegyes összetétellel is! Megmarad a gyümölcs valódi íze, savanyússága, édessége egyaránt. Egy gejl, kétes összetételű vacak helyett, színtiszta, egészséges gyümölcslekvárunk lehet!
Ha még a hold állására is odafigyelünk, akkor nagyon nagy százalékban elkerülhető a lekvár rothadása, penészedése. Eltevésre legalkalmasabb a felszálló hold időszaka, kivéve a halak napok.
Na, de itt nem arra gondolok, amit a boltban kapni, mert hát abban vajmi kevés gyümölcs van. Megnéztem, a legtöbb gyümölcsöt tartalmazó lekvár 50%-os (két nagy szupermarketben jártam), s amiben legkevesebb van az 0%-os!!! Biztosan lehet kapni ennél jobbakat is, de engem csak a 100%-os lekvár érdekel. Szerintem barbárság bármi egyebet belefőzni a gyümölcsön kívül. Ha pedig megoldható, akkor legyen így!
Tehát, ássuk el jó mélyre a tartósítószereket, cukrot, meg a többi szemetet, amit még előszeretettel kevernek ételünkbe a gyártók!
Az eljárás végtelenül egyszerű, bár kétség kívül időigényes, de ez nem meglepő, ha lekvárról beszélünk.
Szükségünk van hozzá az érett gyümölcsre. Fontos, hogy ténylegesen érett legyen - mert van kereskedelmi meg biológiai érettség is, ugye...
Megmossuk, kimagozzuk (ez némely gyümölcs esetében értelemszerűen elhagyható, pl. szeder), ízlés szerint feldaraboljuk.Betesszük egy nagyobb fazékba vagy tepsibe.
És itt jön a lényeg, a mágia, amitől múkodni fog a dolog! Ugyanebbe a fazékba a nyers gyümölcs mellé öntünk egy kis lekvárt a tavalyiból.
3 kg friss gyümölcshöz 2 dl kész lekvárral lehet számolni.
Ha először próbálod, értelemszerűen nem lesz tavalyi 100%-os lekvárod, de ne keseredj el! Tegyél bele valamilyen lekvárt. Na persze minél jobb minőségűt, minél tisztábbat. Jövőre meg már használhatod a sajátod.
Gyakorlatilag nem kell, hogy ugyanabból a gyümölcsből készüljön a lekvár, mint amit hozzákeverünk, tehát, ha én idén teszek el meggylekvárt (még jó hogy!), akkor vagy barack vagy valami más lekvárral fogom megmutatni neki, hogy mit szeretnék, mert meggylekvárom nem maradt tavalyról. Ez az arányok miatt nem számít, mert olyan kevés kész lekvárra van szükség, hogy az gyakorlatilag nem érződik a végén. Persze ideális esetben azonos gyümölcsökkel dolgozom.
Beteszem az egészet a sütőbe, és elkezdem sütni, nem túl magas hőfokon (valahol 150 és 180 fok között). Érdemes reggel kezdeni, mert eltart egy darabig, míg ebből lekvár lesz. Nem tudok semmi konkrétat mondani róla, mert függ attól, hogy milyen gyümölcsből dolgozik az ember, meg attól is, hogy milyen sűrűre szeretné készíteni. Meg egy kicsit az Égiektől is.
Érdemes közben kb. fél óránként ránézni, megkeverni, kicsit szeretgetni...
Ez alatt elő lehet készíteni a befőttes üvegeket. Semmi komoly, csak egyszerűen legyenek tiszták. Én kis méretű üvegekbe szeretem tölteni, mert bár a lekvár nagyon sokáig eláll a kamrában tartósítószerek nélkül is, de ha felbontjuk, akkor azért biztosabb, ha néhány héten belül elfogy. Egyenként szoktam ellenőrizni, hogy jól zárnak-e a fedők, nem forog-e körbe stb.
Az üvegeket érdemes plafonig tölteni, tetejére mehet a befözőfólia. Ha nem megy plafonig, akkor pedig fejjel lefelé tesszük el az üveget.
Ezután már nincs más dolgunk, mint - még forrón - bedunsztolni. Erre kiválóan alkalmas egy kartondoboz, amit belülről kibélelünk 2-3 réteg pokróccal. A pokrócon belülre tehetünk még plussz újságpapír bélelést is. A már lekvárral telt és lezárt üvegeket is betekerjük újságpapírba, és jó szorosan rakjuk őket a dobozba. Tetejére megint csak mehet egy kis újságpapír (lehetőleg ne használjunk szennylapokat), rá a pokróc borítás, és lezárjuk a dobozt. Kb. 1 hét múlva szedjük ki belőle az üvegeket, szóval keressünk neki helyet a lakásban!
Télen már fogyasztható is, ugyanakkor érdemes nagy mennyiségben gondolkozni, mert néhány év múlva még finomabb, érettebb lesz.
Mi próbáltuk már barackkal, meggyel, szilvával, fügével, szamócával, de szerintem bármivel működik. Érdemes kipróbálni vegyes összetétellel is! Megmarad a gyümölcs valódi íze, savanyússága, édessége egyaránt. Egy gejl, kétes összetételű vacak helyett, színtiszta, egészséges gyümölcslekvárunk lehet!
Ha még a hold állására is odafigyelünk, akkor nagyon nagy százalékban elkerülhető a lekvár rothadása, penészedése. Eltevésre legalkalmasabb a felszálló hold időszaka, kivéve a halak napok.
Spenótos puri - Indiából
Szép időnk van, érik a spenót.
Megmosom, felvágom, kicsit lepárolom, pépesítem. Összekeverem liszttel, adok hozzá egy pici sót, olajat, cukrot és élesztőt. Jól összedolgozom és hagyom pihenni 40-50 percet. Lisztes kézzel 2 cm átmérőjű golyokat formálok belőle, amik felfúvódnak a forró olajban sütéstől.
Kész a purim.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy a purit eredetileg élesztő (és persze cukor) nélkül készítik, de nekem úgy még egyszer sem sikerült. Vagy nem fúvodtak fel vagy egyszerűen felrobbantak sütés közben. Pedig azzal is próbálkoztam, hogy akár egy napot is hagytam állni, de akkor sem. Többféle liszttel is teszteltem. Semmi. Megúntam. Maradt az élesztő. Egyszerű, gyors és finom.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
10 dkg spenót
2 tk oliva olaj
1 tk só
1 tk cukor
1/3 kocka élesztő
no meg olaj a sütéshez (legjobb a szőlőmag olaj, mert annak elég magas az égéshője)
Megmosom, felvágom, kicsit lepárolom, pépesítem. Összekeverem liszttel, adok hozzá egy pici sót, olajat, cukrot és élesztőt. Jól összedolgozom és hagyom pihenni 40-50 percet. Lisztes kézzel 2 cm átmérőjű golyokat formálok belőle, amik felfúvódnak a forró olajban sütéstől.
Kész a purim.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy a purit eredetileg élesztő (és persze cukor) nélkül készítik, de nekem úgy még egyszer sem sikerült. Vagy nem fúvodtak fel vagy egyszerűen felrobbantak sütés közben. Pedig azzal is próbálkoztam, hogy akár egy napot is hagytam állni, de akkor sem. Többféle liszttel is teszteltem. Semmi. Megúntam. Maradt az élesztő. Egyszerű, gyors és finom.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
10 dkg spenót
2 tk oliva olaj
1 tk só
1 tk cukor
1/3 kocka élesztő
no meg olaj a sütéshez (legjobb a szőlőmag olaj, mert annak elég magas az égéshője)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)