verjük a palávert

Ezzel a recepttel már adós vagyok egy ideje... Rendkívül egyszerű - ez is :~) - köszönet illeti Celia Brooks Brown kisasszonyt érte.

A Palava egy ghánai recept, és egyáltalán semmi köze a paláverhez, ki tudja, miért hívják így...

Így készül:

70 g hámozott tökmagot kis lángon 1-2 percig pirítom - szépen felpuffadnak -, majd lehűtöm és 4 evőkanál víz társaságában péppé töröm.

750 g megtisztított spenótot egyben, nedvesen lábosba teszem, és főzöm, míg összeesik. Közben egy serpenyőben olajban dinsztelek 2 fej kockákra vágott hagymát - ha erősebb ízre vágyunk, nagyobb kockákra aprítsuk! Hozzáadok 250 g paradicsomot, melyet nagyobb kockákra vágok. Én nem héjazom le, mert nem zavar a héja az ételben, de ez ízlés dolga.

Belemegy még 1,2 dl passzírozott paradicsom, majd a lecsöpögtetett spenót és végül a tökmagkrém is. Felöntöm 2,5 dl vízzel, sóval és kevés cayenne borssal ízesítem. Ebből is ízlés dolga az adagolás, nálunk van egy 19 hónapos kosztos is, miatta nem főzöm túl erősre...

Ezután még fél órát párolom fedő alatt az étket. Néha érdemes keverni, nehogy a kutyáké legyen a végén! Sűrű ételt kell, hogy kapjunk. Kiváló mellé a barna rizs.

Ha unod a lecsót......

...csinálj forradalmat!

Jó, jó, tudom: ez eredetileg "rendszerrel" volt, de mit tegyek, a lecsónak is van egy bevett rendszere, amit ráadásul sokan nem kedvelnek, vagy épp halálra unnak.

Így van ez kedves családtagunkkal is, aki tavaly úgy járt, hogy saját családjával épp lecsószezonban látogatott meg minket, s ezért azt kapott ebédre. Húzta is a száját kicsit, hogy ő nem igazán, meg izé... de nyitott, vállalkozó szellemű ember lévén megkóstolta az én titkos fegyveremet. És repetázott belőle!!! ...ha jól emlékszem...

Ennek már egy éve, azóta újra itt a lecsószezon.

A lecsó kényes kérdés. Korábban már írtam arról, mi van, ha csak 2-3 hozzávaló kell egy étekhez, és nem is a kacifántos fűszerezésről híres. Ezúttal is elengedhetetlen a tökéletes, biológiailag érett hozzávalók felhasználása. Ha ráadásul a saját biokertünkből származik, az hab a lecsótortán.

Mindez persze szép és jó, de mi van, ha tényleg unalmas már szánknak a szimpla paprika-paradicsom-hagyma kombó?

Dobjuk fel valamivel, ugye? A tojás alap, de azért az is lehet uncsi. Húsevők persze rakjanak bele valami jóféle házi kolbit! Hozzánk hasonló növényevők meg tegyenek hozzá más, akkortájt érő zöldeket - vagy lilákat...

Pedzed már, Kedves Olvasó?? Cukkini! Padlizsán!!! Vagy más, mi szívednek kedves...

Mi most padlizsánost készítettünk, direkt eltevésre. Persze ilyenkor marad is a lábas alján, hogy frissiben is fogyasszuk, de azért milyen kellemes érzés már, hosszú téli borongóskor elővenni egy nagy üveggel a spájzból, és odarottyantani neki a tűzhelyen?

A pontos összetevőket most nem árulom el. Legyen ez csupán gondolatébresztő. (Már csak azért is, mert P versenyre készül ezzel a műremekkel, s kár lenne elvenni a meglepetés erejét.)

Azért az fontos, hogy a tartósítás maga a lekvárnál leírtak szerint zajlik. Tehát semmi kemikália, csak tisztaság és forróság - jól elmosott, majd csurig töltött üvegek, és száraz dunszt napokig.

Kalandra fel!! (putty....)

Joghurtos padlizsán

Íme egy másik nagyon ízletes Török étel, amit általában szintén megtalálni a hazai büfék kínálatában.

Két padlizsánt héjastól karikára vágunk, papírszalvétára tesszük, megsózzuk, és állni hagyjuk, hogy kicsit levet eresszen. Közben egy fél citrom levével meglocsoljuk. Utána feldaraboljuk, és kevés olívaolajon, oregánóval megszórva, megsütjük.

A padlizsán sütés közben nagyon könnyen magába szívja az olajat, de ezzel nem kell foglalkozni. Ne locsoljunk hozzá még több olajat, mert az nem vezet semmi jóra!

Ha kisült, még egy kis citromlével meglocsolhatjuk a sült padlizsándarabkákat. Fél liter joghurtba egy kevés összezúzott édesköményt, fehérborsot és kaporlevelet elkeverünk, préselünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, majd 2 evőkanál olívaolajat is belekeverünk. A fűszeres joghurtba beleforgatjuk a padlizsánt és hűtőszekrényben - akár egy napig - hagyjuk összeérni.

Önmagában pitával vagy naannal is tökéletes, de köretnek is meg állja a helyét!

Szabad szelek

Tegnap vendégeink voltak. Tudtam, hogy a nagynénémék délután jönnek, és úgy gondoltam az a legjobb, ha nálunk is vacsoráznak. Ilyenkor vagy előre elkészíti az ember az ételt, hogy részt vehessen a társasági életben, vagy becsalogat mindenkit a konyhába...
...vagy a konyhát csalogatja a mindenkihez.
Délben már beáztattam a lencsét, feldaraboltam a hagymát, krumplit, és elraktároztam a hűtőben, hogy ezekkel már ne kelljen vacakolni.
Bográcsozni gyakorlatilag egész évben lehet, talán csak a nagyon erős eső és szél szabhat gátat az egytálételek legízletesebb elkészítési módjának. Hidegben kellemes enyhülést hoz a tűz melege, nyáron pedig neki lehet vetkőzni, és egy kellemes árnyékos zugban néhány sör társaságában remek móka a közös főzőcskézés.
Az egyszerűség kedvéért előre bepakoltam a bográcsba a felszeletelt hagymát, a fokhagyma gerezdeket, a curryt, koriandert, lenmagot, sót és meglocsoltam olajjal. Így került fel az állványra a már égő tűz fölé. Kicsit összepirítottam, majd ráborítottam a feldarabolt burgonyát is, hogy az is süljön meg egy kicsit. Pici vizet kellet rá locsolni, hogy ne kapjon oda, és persze időnként megforgatni a bográcsot. Kb. 10 perc után hozzáadtam a lencsét, és felöntöttem vízzel, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve átbattyogtam a fűszerkertbe, és szakajtottam rozmaringot, kakukkfüvet, és tárkonyt. Úgy ahogy volt, szárastul beledobtam a a zöldfűszereket. Elég hamar, alig több, mint fél óra alatt kész is lett a fantasztikus lencse daal.
Előre kisütött naannal tálaltuk.

Na és Picilivi zseniális mángold salátájával, amiben egyszerűen frissen szedett mángold, paradicsom, lilahagyma volt összevágva, lepirított napraforgó maggal és citromlével elkeverve.

Krumpli a pácban

Nem vagyunk nagy burgonya rajongók. Néha betesszük ugyan a kemencébe ezzel azzal, vagy fóliában a parázsba, esetleg néhány ételbe mutatóba. Köretnek vagy önálló ételnek soha!

Na de itt van a charmoula!

Ez egy nagyon izgalmas, mindenre jó pác. Marokkóban használják húsokhoz, hal húshoz, zöldségekhez is vagy akár paradicsommal felöntve mártásnak sem utolsó.

4-5 gerezd fokhagymát átpréselünk, hozzá keverünk 2 evőkanál piros paprikát, 2 teáskanál sót (ezt kifejezetten csak a krumpli miatt, mondjuk, ha sült padlizsánra locsolom, akkor 1 tk só is elég), 1 tk őrölt római köményt, 1 tk őrölt borsot, 1/2 tk cayenne borsot. Hozzá vágunk egy csomag petrezselymet és némi koriander zöldet. Meglocsoljuk még 2 ek citromlével, és az egészet elkeverjük 1 deci szűz olivaolajban.

...és hagyjuk kicsit pihenni, hogy összeérjen.



A krumplit megmossuk, ha öreg, akkor inkább hámozzuk is meg, és vastag, 1-1,5 centis szeletekre vágjuk. Én pároló edényben pároltam, de meg is lehet főzni sima vízben (só nélkül).

Egy nagyobb üveg tálba lerakjuk a krumplikarikákat egy rétegben, majd egyenletesen meglocsoljuk a páccal. Még egy sor burgonya, és megint a pác lé, amíg el nem fogy...

Hűvös helyen tároljuk minimum egy órát, de inkább többet, mielőtt nekiesnénk. 3-4 napig simán eláll, úgyhogy lehet akár apránként csipegetni is belőle.

A világ második legegyszerűbb levese

Túlzás nélkül állíthatom: pofonegyszerű!
Azért nem a világ legegyszerűbb levese, mert az a hely foglalt - a tavaly eltett paradicsomléből készített paradicsomleves áll ott. Tekintve, hogy csak fel kell forralni, és ízlés szerint fűszerezni - mondjuk friss bazsalikommal -, hát tényleg 5 perc...

Ez a leves kicsit tovább készül, de azért nem a világ vége.

Kell hozzá 2 szép édeskömény, egy diónyi friss gyömbér, só, bors, bio vegeta és egy kis pohár tejföl - ha van házi tejföl, az még jobb!

Az édesköményeket felkockázom - zöld levélkéit félreteszem a tálaláshoz. Kevés vajon (vagy oliva olajon) üvegesre pirítom, eddig 10 perc. Aztán felöntöm egy kevés vízzel és 15-20 percig párolom. Ezután leturmixolom, felöntöm vízzel - ízlés szerint: ki milyen sűrűre szeretné -, visszateszem a tűzre, hozzáadom a lereszelt gyömbért, sót, borsot, vegetát és hagyom melegedni, amíg kikeverem a tejfölt. Azt is hozzáadom, egyet rottyantok rajta és kész. Tálaláskor megszórom a levélkékkel.