Frankó túrós-barackos lepény

Láttam a neten, hogy Frank úr olyan lepényt süt kemencében, aminek nincs tészta alja. Gondoltam, ez nekem való, hiszen akkor ez egy egyszerű kevert tésztás süti. Persze Sanyi bácsi nem adta meg a hozzávalók arányát, így azt nekem kellett kitalálni a látvány után. Mondjuk, ahogy elnéztem, ő annyi cukrot tesz bele, hogy teljesen ehetetlen legyen (és a végén még szór rá egy "kis" porcukrot is - biztos, ami biztos).

Szóval ezek az én arányaim, amiből minden egy nagy keverő tálba kerül, szép sorjában:
Egy őszibarack konzervet (valójában csak a tartalmát) felvágok kis kockákra (közben 2-3-at megeszik belőle a család nyersen). Dobok mellé egy marék mazsolát, 2 tojás sárgáját, egy nagy doboz tejfölt. És akkor a cukor... Mi barna nádcukrot veszünk csak (nem kristályosat), és abból szoktunk vaníliás cukrot csinálni, úgy hogy dugunk bele vanília rudat. No, ebből tettem bele 6 kávéskanálnyit. 6 evőkanál búzadarát kevertem még hozzá és 450 gramm túrót. Még kell hozzá liszt is - a mennyisége attól függ, mennyire hígnak tűnik a massza. Ez nagyban függ a túró minőségétől, én most 4 evőkanállal tettem hozzá. A végén pedig belekevertem a felvert tojásfehérjéket, lassan, óvatosan, 2 részletben, ahogy a mester tanácsolta.
Az egész masszát egyszerűen beleterítettem egy kivajazott, kimorzsázott tepsibe, és irány a kemence, ahol szép pirosra sült.
Házi barack lekvárral megkenve fantasztikus, bár anélkül is igen kiváló. (Porcukorra ne is gondolj!)

Sütés előtt és után:










Már többször sütöttem ilyet, de most először sikerült kipróbálni a pálinkás verziót is. Karácsonyra kaptam nagybátyámtól egy üveg barack pálinkát (igaz, nem szatymazi, hanem a miskolci likőrgyáré), aminek egy részét nagyon lelkesen kevertem össze a lekvárral, de óriási csalódás volt. Leginkább romlott, erjedt lekvárra emlékeztetett a végeredmény. Én maradok a külön fogyasztásuknál. Ez van. Régimódi vagyok.

Itt láttam egyébként:
http://www.indavideo.hu/video/Frankosagok_-_Kemences_szatymazi_turos_lepeny_recept