Padlizsánkrém

A padlizsánkrém legfontosabb hozzávalója - természetesen a padlizsán mellett - a parázs!
Hiába ismerjük az összes fortélyt a fakéstől (semmi jelentősége) a majonézig (mondjuk azt soha nem tennék bele!), ha nem tudjuk parázson megsütni lila barátainkat. Persze sütőben is elkészíthető, de soha nem lesz olyan ízletes, mint a parazsas verzió.
Ugyanakkor azt mindkét esetben megtehetjük, hogy sütés előtt megszurkáljuk a gyümölcsöket, különben előfordulhat, hogy szétrobbannak. (Picilivi szerint ez ugyanolyan legenda, mint hogy a fém késtől/villától megkeseredik. Ő soha nem szurkálta meg és mégsem robbant.)
Az viszont fontos, hogy ne a tűzbe tegyük, hanem várjuk ki, hogy rendes parazsunk legyen. Néha meg kell benne fordítani, de egyébként legyünk vele roppant türelmesek, és hagyjuk ott bátran. Akkor jó, ha már nem nagyon lehet megkülönböztetni a padlizsánt a parázstól, tehát süssük szenesre. Valahogy így:Ha kihűlt, lehámozzuk, felaprítjuk és teszünk a két közepes méretű padlizsánhoz, fél mokkás kanál őrölt zöld borsot, egy kiskanál orosz mustárt (remélem Picilivi nemsokára felteszi ide, hogyan készül), sót ízlés szerint, egy kiskanál pirospaprikát, két gerezd zúzott fokhagymát és egy kiskanál fahéjat. Ha már beérett a kertben a paradicsom, bele lehet darálni egyet.
Ha a padlizsánkrémbe véletlenül kerül egy kis hamu is az csak dob rajta!
Jól kikeverjük és másnapig hozzá sem nyúlunk!
Össze kell hogy érjen!
Bírjuk ki! Megéri...