2009. július 15., szerda

Szabad szelek

Tegnap vendégeink voltak. Tudtam, hogy a nagynénémék délután jönnek, és úgy gondoltam az a legjobb, ha nálunk is vacsoráznak. Ilyenkor vagy előre elkészíti az ember az ételt, hogy részt vehessen a társasági életben, vagy becsalogat mindenkit a konyhába...
...vagy a konyhát csalogatja a mindenkihez.
Délben már beáztattam a lencsét, feldaraboltam a hagymát, krumplit, és elraktároztam a hűtőben, hogy ezekkel már ne kelljen vacakolni.
Bográcsozni gyakorlatilag egész évben lehet, talán csak a nagyon erős eső és szél szabhat gátat az egytálételek legízletesebb elkészítési módjának. Hidegben kellemes enyhülést hoz a tűz melege, nyáron pedig neki lehet vetkőzni, és egy kellemes árnyékos zugban néhány sör társaságában remek móka a közös főzőcskézés.
Az egyszerűség kedvéért előre bepakoltam a bográcsba a felszeletelt hagymát, a fokhagyma gerezdeket, a curryt, koriandert, lenmagot, sót és meglocsoltam olajjal. Így került fel az állványra a már égő tűz fölé. Kicsit összepirítottam, majd ráborítottam a feldarabolt burgonyát is, hogy az is süljön meg egy kicsit. Pici vizet kellet rá locsolni, hogy ne kapjon oda, és persze időnként megforgatni a bográcsot. Kb. 10 perc után hozzáadtam a lencsét, és felöntöttem vízzel, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve átbattyogtam a fűszerkertbe, és szakajtottam rozmaringot, kakukkfüvet, és tárkonyt. Úgy ahogy volt, szárastul beledobtam a a zöldfűszereket. Elég hamar, alig több, mint fél óra alatt kész is lett a fantasztikus lencse daal.
Előre kisütött naannal tálaltuk.
Na és Picilivi zseniális mángold salátájával, amiben egyszerűen frissen szedett mángold, paradicsom, lilahagyma volt összevágva, lepirított napraforgó maggal és citromlével elkeverve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése