Falafel

Ó! Hányféle képen hallottam már a legendát. Bárkivel beszélek, mindenki TUDJA, hogy mi az igazság. Csak éppen mindenki másképp. Libanonban, Jordániában, Izraelben, Szíriában, Egyiptomban, Palesztinában és az egész Közel-Keleten ismerik, szeretik, különböző formában.
Mi kb. úgy készítjük a falafelt, ahogy a palesztinok, csicseriborsóból, bár kétségkívül finom a koptok által készített babos megoldás is, a tamiá.
Itthon leginkább török és görög büfékben találkozhatunk vele a gyros mellett, bár egy keszthelyi büfé török tulajdonosa szerint, náluk otthon ezt senki sem ismeri :)... hát ő nem is árult.
Lehet még kapni különböző gyártók porait, amikből víz hozzáadásával készíthetünk otthon falafelre hajazó ízű, de alapvetően fűrészporra emlékeztető valamit. Nem ajánlom!
Készítsük inkább el magunknak, ahogy éppen kívánjuk. Én szinte mindig egy kicsit variálok rajta, hol kicsit csípősre, hol savanykásabbra keverem, attól függően, melyik lábammal keltem ki az ágyból.

Az itt felsorolt összetevőkből kb. 1 kg falafel massza készül:

40 dkg szárított csicseriborsó
2 csomó petrezselyem
1 fej vörös hagyma
3-5 gerezd fokhagyma
1 ek őrölt köménymag
2 tk őrölt koriander
0,5-1 tk cayenne bors
0,5 tk kurkuma
1 tk só
esetleg némi víz
0,5 tk sütőpor
esetleg egy kis citromlé (természetesen citromból!)

A csicseriborsót 6 órára áztassuk be bő vízbe. Tapasztalataim szerint nem jó ennél tovább áztatni, mert akkor túl sok nedvességet szív magába a borsó. Ha ennél kevesebb ideig ázik, akkor meg nem lesz elég puha. Szóval a 6 óra az arany középút.
A lecsurgatott csicseriborsót a petrezselyemmel, hagymával, fokhagymával és a fűszerekkel robotgépben pépesítjük vagy ahogy én csinálom, húsdarálón átküldjük kétszer. Ha túl száraznak tűnik a pürésítés közben, akkor egy kevés vizet még lehet hozzá adni. (Persze nem ez az autentikus eljárás, de roppant hatékony!) A végén kerül bele a sütőpor.
Az így elkészült masszát érdemes kicsit pihentetni, összeérlelni, mondjuk 1-2 órára félretenni a hűtőbe.

A masszából vizes kézzel diónyi golyókat formáljunk, jól összenyomkodva, tömörítve. Ezeket bő olajban aranybarnára sütjük. Ha nem szeretnénk egyszerre mindet felfalni, vagy nagyobb mennyiséget készítettünk, akkor le is lehet fagyasztani az előzőleg megformált golyókat. Ez roppant praktikus később, hiszen a fagyasztott falafel golyókat egyszerűen a mélyhűtőből kivéve azonnal kisüthetjük és így nagyon gyorsan kerülhet finomság az asztalunkra...


Ehetjük úgy is, ahogy a büfékben árulják, vékony pitában tahinival, ízletes szószokkal, zöldségekkel vagy egyszerűen salátával, joghurtszósszal, bulgur kásával is. Vendégvárónak vagy kerti partikra is kiváló, ha többféle szószt készítünk hozzá és mártogatósként kínáljuk.

Bogyókrém

A gyerekekkel együtt imádjuk az olajbogyót!
Most kitaláltam, hogy kenyérre kenhető pasztát csinálok belőle és már az első verzió is egészen jó lett. Azért alapvetően kis mennyiséggel próbálkoztam, a következő összetevőkkel:

15 dkg fekete pácolatlan olajbogyó
8 szelet szárított paradicsom
fél fej lila hagyma (egy kis fej hagymának a fele)
1 kis gerezd fokhagyma
2 kanál extra szűz oliva olaj
bazsalikom, piros bors, rozmaring és friss petrezselyem került még bele

Az egészet késes aprítógépben szétcsapattam. Lehetne teljesen pépesre is, de most nekem jobban tetszett, hogy egy picit darabos maradt. Szinte tökéletes lett, talán a lila hagymát elha

Alapvetően tömény ízű kence, pirítósra kiváló. Kiflikarikákra kenve ideális vendégváró lehet.

Kofta - fűszeres túrólabdák mártásban

Egy újabb ízletes módja a túró tálalásának - hála az indiaiaknak ezért is! Be kell valljam, a golyók egy része még rágcsának elfogyott ebéd előtt, annyira jó ízű! Szóval akár vendégváró falatkáknak is jó, vagy csak nassolni.

Végy 30 dkg házi túrót. Dolgozd össze 3 evőkanál liszttel, 4 felaprított erős paprikával, 1 evőkanál őrölt korianderrel és ízlés szerinti sóval. Formálj a tésztából pici (max. 2 cm) golyókat, és süsd ki forró ghíben! Ha nincs, hát olajban. Sőt: olaj és vaj (fele-fele) keveréke még jobb! Ha nagyobbacskák a golyók, lassan süsd át.
Ezzel kész is. Rizzsel, mártással tálaljuk. Bele is lehet dobni a szószba előre, ahogy a mi receptünk írta, de csak a golyókat tálalva, utólag - bőségesen - megöntözve is remek!

A paradicsomos mártás, amit készítettünk hozzá, több időt igényel, így érdemes azzal kezdeni.
Így készül:
Nyáron szedj 4 nagy paradicsomot - télen nyiss ki egy paradicsomos üveget! Darabolt, vagy eleve püré: mindegy, a pürével kevesebb gondod lesz. (Nyáron a paradicsomokat fél liter vízzel főzd szét, majd pépesítsd.)
Őröld le, illetve aprítsd nagyon meg a következő fűszereket:
2 zöld erős paprika, 2 kk koriander, 1 kk római kömény, 2 kk mák, 25 mm gyömbér, 2 ek korianderlevél, 1 gerezd fokhagyma.
Melegíts ghít (olajat), és pirítsd meg benne a fűszereket. Ha kész, dobj rá 2 ek kókuszreszeléket és 1/2 kk. csípős paprikát. Öntsd fel a paradicsommal, és főzd még 10 percig.

Természetesen a gyerekbarát verzió is, mely nélkülözi a paprikákat, rendkívül finom. Mi mostanában csak nagyon enyhén csípős étkeket főzünk, de fokozatosan emelhető az adag...

Pivní syr

Prága gyönyörű!
A sok-sok tornya mellett kocsmáit is érdemes látogatni. Ott pedig nyilván nem csak bambán ücsörög az ember (bár előbb-utóbb ez is megeshet), hanem issza a jóféle 10-12 fokos söröket.

Apropó. Egyszer kezembe került egy ismerősöm gyógyszere. Antidepresszáns. Utána néztünk az összetételének, hogy miből is készül egy ilyen kedélyjavító. Elárulom, semmi különös nincs benne. Se LSD, se amfetamin, se mdma.
Két igazán fontos összetevője van: komló és maláta.
Hát én valahol láttam már ezt a két csodaszert így együtt. És ahogy utána gondolok... valóban! Tényleg jót tesz a hangulatnak... de nem értem, miért kellene tabletta formában fogyasztani?

Prágában a kocsmázásnak kultúrája van. De tényleg! Nem csak arról van szó, hogy valahogy támasszuk alá az italozást. Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a kocsmák viszonylag korán bezárnak. Éjfél körül már nemigen találkozunk nyitva tartó kultúrházzal. Ordenáré részeget is lényegesen kevesebbet találni, mint mondjuk Budapesten. Ha pedig betérünk egy kocsmába és történetesen minden asztal foglalt (jobb kocsmákban ez általános jelenség), akkor is nyugodtan leülhetünk bármelyikhez, ahol még azért szabad egy-két hely. A cseheknél ez megy. Mi imádjuk. Nagyon szociális, lehet ismerkedni idegenekkel - ez néhány korsó sör társaságában mindenkinek könnyebben megy, de ha nincs kedve hozzá az embernek, akkor egyszerűen csak békében elüldögélhetünk másokkal egy asztalnál és így is nyugodtan beszélgethetünk partnerünkkel.

A sörök mellé ugyanakkor jól teszi az ember, ha valami szilárd tápanyagot is juttat a szervezetébe (bár német barátaimtól úgy hallottam, hogy 10 korsó sör megfeleltethető egy komplett ebédnek :D). Erre egy kiváló lehetőség a pivní syr, vagyis a sörsajt.

Szükség van hozzá természetesen sajtra. Ez egy puha, érett, erőteljes szagú rúzs sajt. Cseheknél gyakorlatilag minden közértben kapható előre csomagolva. A legenda szerint itthon is kapható számos hiper-szupermarketben, de Magyarországon én még nem találkoztam ilyennel.
Érdemes egyszerre nagyobb mennyiségben hozni belőle mondjuk hűtőtáskában és a fagyasztóban eltartható sokáig. Persze rúzs sajtok itthon is kaphatók, de figyelni kell rá, hogy tényleg lágy legyen. Másik alternatíva, ha valamilyen kevésbé érett lágy sajtot veszünk, amihez kisebb adag pálpusztai sajtot keverünk, ami ugye szintén rúzs típusú, de azért önmagában túlságosan erős és inkább csak kalandvágyból fogyasztható.
Másik fontos összetevője a sör. Mindenképpen cseh sörrel próbálkozzunk, főként pilseni típusúval. Legkiválóbb az őseredeti Plzensky Prazdroj (Pilsner Urquell), de szóba jöhet a Kozel is. Magyar sörök közül szinte kizárólag a Soproni 1895-öt tudom elképzelni.
A többi összetevő kocsmánként kissé eltérő lehet, én most kedvenc kocsmánk, az U Hrochában (A vízilóhoz) tapasztaltakhoz igazodom.

15 dkg sajthoz egy kávéskanál mustár, 3-4 db füstölt sprotni, egy pici vöröshagyma (vagy egy közepes fele) apróra vágva (kb. 3 dkg), kevés őrölt bors, esetleg egy kis pirospaprika, só a sajt függvényében. A hozzáadott sör mennyisége nagyban függ a sajt állagától, de valahol fél deci körül lesz az ideális. Egyszerűen csak össze kell keverni, többé-kevésbé homogén masszát képezni belőle. Akkor jó - ezt a cseh útikönyvekből sajnos mindig kihagyják -, ha az elkészítés után felfordítva tányérunkat nem landol a földön pivní syrünk. Valahogy így:
Pirítós kenyérre kenve kiváló sörkorcsolya.

Általános tapasztalat, ha túl sok időt töltünk egy kocsmában, akkor megeshet, hogy hazafelé nem megy olyan gördülékenyen a séta. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy ha sokáig ül az ember, egyszerűen elfelejti a test, hogyan is kell járni.
Fogyasszuk mértékkel!

Padlizsánkrém

A padlizsánkrém legfontosabb hozzávalója - természetesen a padlizsán mellett - a parázs!
Hiába ismerjük az összes fortélyt a fakéstől (semmi jelentősége) a majonézig (mondjuk azt soha nem tennék bele!), ha nem tudjuk parázson megsütni lila barátainkat. Persze sütőben is elkészíthető, de soha nem lesz olyan ízletes, mint a parazsas verzió.
Ugyanakkor azt mindkét esetben megtehetjük, hogy sütés előtt megszurkáljuk a gyümölcsöket, különben előfordulhat, hogy szétrobbannak. (Picilivi szerint ez ugyanolyan legenda, mint hogy a fém késtől/villától megkeseredik. Ő soha nem szurkálta meg és mégsem robbant.)
Az viszont fontos, hogy ne a tűzbe tegyük, hanem várjuk ki, hogy rendes parazsunk legyen. Néha meg kell benne fordítani, de egyébként legyünk vele roppant türelmesek, és hagyjuk ott bátran. Akkor jó, ha már nem nagyon lehet megkülönböztetni a padlizsánt a parázstól, tehát süssük szenesre. Valahogy így:Ha kihűlt, lehámozzuk, felaprítjuk és teszünk a két közepes méretű padlizsánhoz, fél mokkás kanál őrölt zöld borsot, egy kiskanál orosz mustárt (remélem Picilivi nemsokára felteszi ide, hogyan készül), sót ízlés szerint, egy kiskanál pirospaprikát, két gerezd zúzott fokhagymát és egy kiskanál fahéjat. Ha már beérett a kertben a paradicsom, bele lehet darálni egyet.
Ha a padlizsánkrémbe véletlenül kerül egy kis hamu is az csak dob rajta!
Jól kikeverjük és másnapig hozzá sem nyúlunk!
Össze kell hogy érjen!
Bírjuk ki! Megéri...

Pácolt olivabogyó

Mit tegyünk, ha ajándékba történetesen gyenge minőségű olajbogyót kapunk?
Ajándékozzuk tovább valakinek, aki kevésbé igényes az ízeket illetően vagy pácoljuk be magunknak!
Érdemes próbálkozni vele, mert nagyon sok múlik egy jó pácoláson. Gyakran ugyanezt tudjuk megvenni kimérve is, igen borsos áron.

Fogtam az üvegnyi bogyót (ez a nagyobb fajta üveg volt, talán 7-8 deci körüli) és összekevertem mindenféle finomsággal. Tettem hozzá:
2 evőkanál rozmaringot, 1 ek. kakukkfüvet, 10 gerezd fokhagymát, valamennyi szárított paradicsomot, 1 ek. citromlevet, 1 ek. borecetet, 1 dl olivaolajat, 6 szem zöld borsot, 1 fél narancs leszűrt levét, no és reciklikáltam hozzá a saját sós levét.
Ezt hagytam állni sokáig. Naponta óvatosan megkevergettem. Majdnem két hét múlva kóstoltam meg először, akkorra már szépen összeért, de még hetekig elállt a hűtőben és csak egyre jobb lett...

Persze el tudok képzelni bele mindenfélét, mondjuk jó lehet még a citromlé, vagy kis citromdarabok, narancshéj, vörösbor, petrezselyem, babér levél vagy bármi aktuális vadulás. Természetesen kis feta darabokat is lehetne belekeverni...

Napraforgókrém sörélesztővel

Ezt a kencét már nézegetem egy ideje, de volt, hogy bátorságom nem volt, volt, hogy sörélesztőm... (Vajon be tudnék-e suvasztani még egy "volt" szót ebbe a mondatba??)

Mindenesetre legutóbbi budapesti túránkon vettem sörélesztőpelyhet, így már nem volt visszaút!

Kellemes savanykás ízű krém lett belőle - kicsit már sajnálom is, hogy eddig húztam az időt, mert szerintem nagyon finom.

Így szólt a recept:

1 és 1/3 csésze napraforgómag

2/3 csésze zabpehely

2 és 1/4 csésze víz

1/4 csésze citromlé

1/4 csésze sörélesztő pehely

4 gerezd fokhagyma

2 tk só

1/2 pritamin finomra vágva vagy 1 kk pirospaprika

1 közepes fej vörös hagyma finomra vágva

kevés olaj és víz.

A hagymát kevés olajon és vizen megpároljuk. A magot a pehellyel és vízzel leturmixoljuk, majd a hagymához adjuk és néhány percig főzzük - amíg be nem sűrűsödik. Ezután a többi hozzávalót is beletesszük és még pár percig főzzük.

Állítólag "sajt" is készülhet ebből - én még azt nem próbltam, de fogom, és majd beszámolok -, akkor 2-3 tk kukoricakeményítő is kell bele; illetve, ha szeletelhető sajtot szeretnénk, akkor 1 tk agar-agar.

Javaslom, hogy kóstoló gyanánt a "csésze" szót feleltessük meg az "1 deci" fogalmával - és persze arányítsuk a többi hozzávalót. Én ugyanis 2 decinek vettem elsőre a csészét, és tetemes mennyiség lett. Több napig enni pedig a legfinomabb ételt sem az igazi...

Olaszos vendégváró 2.

Közben belenéztem Dolce Vita oldalába, de épp csak egy pillantásra volt időm, így most sem jutottam messzire. Ebbe belejátszhatott, hogy egy hatalmas véres hús képe fogadott Kriszta oldalán :-(.
Ugyanakkor felfedeztünk nála már korábban egy remek vendégvárót. Ezt azóta sokszor készítettük, különböző ízekben.
Kell hozzá egy alaptészta. 30 dkg liszt, másfél deci víz (vagy amennyit felvesz), egy harmad kocka élesztő, egy kiskanál só, egy kanál olaj és egy csipet cukor. Megdagasztom, kelesztem egy órát és kinyújtom téglalap formára (kb 60x20 cm). Ezt kenem meg valamilyen töltelékkel.Jelen esetben egy fokhagymás-paradicsomos alapot készítettem, rozmaringgal, medvehagymával. Ebbe kevertem reszelt sajtot, kemény érett sajtból. Egy kevés szárított paradicsommal dobtam még fel.
Ha rákerült a szósz, akkor fel kell tekerni a tésztát. Egy vizes késsel 2-3 centis darabokat vágok a hosszú tekercsből, és ezeket egy kiolajozott tepsire helyezem.Ott pihentetem őket 15-20 percig, majd irány a sütő. 200-220 fokon nagyjából fél órát sülnek.
Nagyon egyszerű és sokféle ízben készíthető. Nagyobb vendégség esetén lehet egyszerre többfélét készíteni. Sört is, bort is szereti :-)...

Olaszos vendégváró

A keleti konyha mellett még azért maradt hely némi vonzódásnak az olasz gasztronómia irányába is. Mondjuk, hogy a szürke hétköznapokra. És inkább csak olaszos, mint hogy echte. Biztosan vannak nagyon cizellált olasz étkek is, de én még nem találkoztam velük. (No, majd egyszer csak végigfutom Dolce Vita oldalát. Picilivi mindig biztat.) Viszont elég könnyű finom szószokkal feldobni a tésztát. A pizzából meg bármit ki lehet hozni. Mondjuk egy curry-s gombás, mangó chatney-val? :-)Most azt sütöttem ki, hogy nem egy nagy pizzát fogok csinálni egyféle feltéttel, hanem sok icipicit többféle pestoval, így mindenki ízlésének megfelelően válogathat, változatosan tunkolhat. Elsőre nem lett az igazi, na de mára kiköszörültem a csorbát. Az történt ugyanis, hogy ha pizzatésztából készítettem mini golyókat, annak csont kemény lett a héja és gyakorlatilag fogyaszthatatlan volt. Ugyanakkor, ha naan tésztából csinálom ugyanezt, akkor lám fogyasztható.

Szóval a tésztához:
30 dkg liszt (bl55-80-ig bármi)
2 pohár joghurt (vagy tejjel is lehet)
1 kk só
1 csipet cukor
1 ek olaj
1/3-ad kocka élesztő

Ezt jól ki kell dolgozni, gyúrni, úgy egy órát keleszteni és utána kis golyókat formázni belőle. Azok mennek majd a kemencébe vagy a sütőbe.
Ha kisültek, lehet mártogatni a kis golyókat különböző szószokba. Én most tényleg olaszos hangulatban voltam (üvöltözés, vidám káromkodás, széles gesztusok), úgyhogy nálunk főként pestoba lehetett tunkolni.
Készült egy vargányás pesto:
3 g szárított vargányát leöntöttem forró vízzel és 20 percig állni hagytam, majd lecsöpögtettem (de felfogtam) róla a levet, és felvágtam apróra a gombát. Közben 10 g fenyőmagot lepirítottam száraz serpenyőben, hagytam kihűlni, majd mozsárban összetörtem. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam és egy pici olívaolajon megpirítottam, majd hozzáadtam a már felszeletelt vargányát. Az gomba áztatólevéből locsoltam rá egy keveset, hogy így párolódjon pár percig. Mikor lehűlt, néhány levél borsmentát aprítottam hozzá, összekevertem a fenyőmaggal, reszeltem bele kb. 15 g Grana Padano-t (parmezánnal, lenne az igazi, de azt a mi környékünkön nem lehet kapni). Pici só, pici színes bors és kész is. (Lehetne pépesíteni az egészet mixerrel, de szerintem fölösleges.)

Paradicsomos pesto:
50 g szárított paradicsomot felvágtam apró darabokra. Préseltem hozzá egy gerezd fokhagymát. Aprítottam hozzá néhány bazsalikom levelet. Úgy 10 g aprított mandulát még összezúztam egy mozsárban, és ezt is belekevertem. Ebbe is reszeltem úgy 5-10 g kemény sajtot (GP). Pici sóval, színes borssal ízesítettem még, és extra szűz olívaolajjal öntöttem fel.

Szezámmagos pesto:
Friss petrezselymet, bazsalikomot és medvehagymát (na jó az fagyasztva volt) aprítottam, és ezeket kevertem be 15-20 g szezámmaggal, extra szűz olívaolajjal és egy pici vajjal, hogy legyen egy kis tartása. Persze reszeltem bele kb. 10 g Grana Padanot is. Pici sóval, pici színes borssal.

Ilyet nem tudom, esznek-e az olaszok, de mi szeretjük:
A negyedik tálkába pici tejföllel kikevert juhtúró került, fokhagymával és petrezselyemmel. Ebbe nem kell só, mert a juhtúró önmagában is elég sós.

Most éppen ez a négyféle mártogatós/tunkolós került a kis golyók mellé, de természetesen a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. A pestok hűtőben elállnak néhány napig, tehát a kis pizzagolyókon kívül mindent elő lehet készíteni korábban, apránként is. Ha még akarunk spórolni az időnkkel, akkor kis golyók helyett lehet más formákkal és méretekkel is próbálkozni - nagyobb lepényeket nyilvánvalóan hamarabb ki lehet szaggatni. De a golyó látványosabb!

Joghurtos padlizsán

Íme egy másik nagyon ízletes Török étel, amit általában szintén megtalálni a hazai büfék kínálatában.

Két padlizsánt héjastól karikára vágunk, papírszalvétára tesszük, megsózzuk, és állni hagyjuk, hogy kicsit levet eresszen. Közben egy fél citrom levével meglocsoljuk. Utána feldaraboljuk, és kevés olívaolajon, oregánóval megszórva, megsütjük.

A padlizsán sütés közben nagyon könnyen magába szívja az olajat, de ezzel nem kell foglalkozni. Ne locsoljunk hozzá még több olajat, mert az nem vezet semmi jóra!

Ha kisült, még egy kis citromlével meglocsolhatjuk a sült padlizsándarabkákat. Fél liter joghurtba egy kevés összezúzott édesköményt, fehérborsot és kaporlevelet elkeverünk, préselünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, majd 2 evőkanál olívaolajat is belekeverünk. A fűszeres joghurtba beleforgatjuk a padlizsánt és hűtőszekrényben - akár egy napig - hagyjuk összeérni.

Önmagában pitával vagy naannal is tökéletes, de köretnek is meg állja a helyét!

Krumpli a pácban

Nem vagyunk nagy burgonya rajongók. Néha betesszük ugyan a kemencébe ezzel azzal, vagy fóliában a parázsba, esetleg néhány ételbe mutatóba. Köretnek vagy önálló ételnek soha!

Na de itt van a charmoula!

Ez egy nagyon izgalmas, mindenre jó pác. Marokkóban használják húsokhoz, hal húshoz, zöldségekhez is vagy akár paradicsommal felöntve mártásnak sem utolsó.

4-5 gerezd fokhagymát átpréselünk, hozzá keverünk 2 evőkanál piros paprikát, 2 teáskanál sót (ezt kifejezetten csak a krumpli miatt, mondjuk, ha sült padlizsánra locsolom, akkor 1 tk só is elég), 1 tk őrölt római köményt, 1 tk őrölt borsot, 1/2 tk cayenne borsot. Hozzá vágunk egy csomag petrezselymet és némi koriander zöldet. Meglocsoljuk még 2 ek citromlével, és az egészet elkeverjük 1 deci szűz olivaolajban.

...és hagyjuk kicsit pihenni, hogy összeérjen.



A krumplit megmossuk, ha öreg, akkor inkább hámozzuk is meg, és vastag, 1-1,5 centis szeletekre vágjuk. Én pároló edényben pároltam, de meg is lehet főzni sima vízben (só nélkül).

Egy nagyobb üveg tálba lerakjuk a krumplikarikákat egy rétegben, majd egyenletesen meglocsoljuk a páccal. Még egy sor burgonya, és megint a pác lé, amíg el nem fogy...

Hűvös helyen tároljuk minimum egy órát, de inkább többet, mielőtt nekiesnénk. 3-4 napig simán eláll, úgyhogy lehet akár apránként csipegetni is belőle.

Dukkah Egyiptomból

Ez egy fűszermártogatós, aminek gyakorlatilag nincs fix receptje. Egyiptomban kb. minden családnak megvan a saját dukkah-ja. Szegény házaknál gyakran előfordult (gondolom még ma is megesik), hogy nem igazán volt más a kamrában, mint olaj meg kenyér. Ez ugye önmagában nem túl sok, és elég unalmas is. Izgalmasabb lehet fűszerekkel, csonthéjasokkal és olajos magvakkal.
Kiváló előételnek, vagy beszélgetések, borozgatás mellé rágcsának.

Egy serpenyőben aranysárgára pirítjuk a mogyorót. Az a jó, ha a felszínén megjelenik az olaj. Ha ez megvan félretesszük egy tálba hűlni.
A serpenyőben megpirítjuk a szezámmagot is. Érdemes kevergetni, hogy ne pattogjon szanaszét. Ha ez is elnyerte barnás színét, akkor áttesszük a mogyorós tálba, hogy szokják egymást.
Ugyanezt végig játsszuk az összes hozzávalóval külön-külön.
Ez kicsit bonyolultnak tűnik, de elkerülhetetlen, mivel mindegyik alapanyag más pirítási időt követel magának.
Vigaszul szolgálhat, hogy egyszerre nagyobb adag is elkészíthető, így legközelebb már csak elő kell venni a mélyhűtőből, és már fogyasztható is. A mélyhűtős tárolás az avasodás elkerülését szolgálja.

Ha már mindent lepirítottunk, és ki is hűlt a keverék, akkor egy robotgépben durva szemcsés állagúra daráljuk.
S ha van készen naan, már ehető is:
Fogom a naant, belemártom az extraszűz olivaolajjal telt tálkába, majd a dukkahba. Hmmmm....



Egy lehetséges arány:
- 10 dkg tisztított mogyoró
- 10 dkg szezámmag
- 2 ek római kömény
- 4 ek koriandermag
- 1 ek zöld bors
- 1/2 tk só