Mindennapi kenyerünk

Ez a bejegyzés egy megkerülhetetlen témáról szól.
Kenyeret szinte mindenki eszik, de egyre többen gondolják úgy, hogy a bolti kenyér azért nem az, amit az ember nyugodt lélekkel magába töm.
Mi már jó ideje készítünk otthon kenyeret. Anno kenyérsütőgéppel kezdtük. Jó érzés volt hajnalban a pittyegésre picit megébredni, aztán az illatok pár órával később végképp kiszedtek az ágyból. Egy idő után úgy gondoltuk, hogy azért (is) van a frankó kemencénk, hogy békebeli kenyerek készülhessenek benne. Ugyan több volt vele a munka, tekintve, hogy innentől mi is gyúrtuk, dagasztottuk, de az eredmény bőven kárpótolt! Nagyon szerettük. Akkor még elsősorban Péter készítette a pékárut. Aztán el kellett válnunk szeretett kemencénktől. Továbbra is készültek a kenyerek, bagettek, de már "csak" a villanysütőben. Én meg szomorkodtam, a kéreg miatt. Azt ugyanis imádom. A frissen sült kenyér kérgét. Sokáig dolgozott a lustaság, de aztán csak elkezdtem keresgélni, hogy mások miként oldják meg, hogy az otthoni kenyerüknek jó kérge legyen. Láttam a híres dagasztás nélküli kenyereket (pl. itt), de engem nem a meló riasztott... Megnéztem egy videót „Marmorstein” Misiről, és akkor beindult valami. Rákerestem, találtam még infót, aztán már nem volt megállás: jött előbb Limara, aztán Margitka. Nála láttam a jénais kenyér sütés fortélyait részletesebben. Gondoltam egy nagyot, és szereztem egy kacsasütőt! :)
Na azóta én sütöm a kenyeret. Péter naant, pizzát, bagettet süt, de kenyeret (meg kalácsot), azt én. Ő kérte. Most már szívesen csinálom is. Azóta már többször készítettem a DNK receptje szerint is.
Amikor szóba kerül a faluban az utcán, asszonyok közt, én mindig mondom is, hogy boldogan elmondom, amit tudok, annyira más az otthoni kenyér. Sokan elkérték már, itt is leírom. :)

Tehát a kenyér, amit mostanában sütök, így áll össze:
700g liszt (BL-80, illetve kb. 1/3 arányig szoktam bele teljes őrlésűt keverni.)
4,5-5dl víz
2-2,5 tk só
8g friss élesztő (teljes őrlésű liszt hozzáadásánál inkább 9-10g)
opcionálisan mehetnek mindenféle ízesítők, magok...

A víz és a só ízlés dolga, meg liszt dolga... Ebből egy közepesen lágy tészta lesz, ha meggyúrod. Ha "lufisabb" kenyeret szerettek, akkor több víz kell (mint a DNK-hoz is), ebből egy tömörebb állagú, kb. 1kg-os kenyér lesz, de így is szép, lukacsos.
Az igazi titok egyrészt a kelesztés, másrészt a sütés.
A jó kenyér kevés élesztővel készül (tényleg csak 8-9g élesztő kell!), de sokáig kel. Ha reggelre sütnél frisset (és van kedved korán kelni, akkor előző este gyúrd be, de akkor kevesebb élesztővel, és a hűtőben keleszd reggelig. Így 21h és 6h között hatalmasra kel. Ha estére szeretnél frisset, akkor is lehet ezt a 9 órás kelesztést, ki kell számolni... De én az estit úgy szoktam, hogy azt reggel 9-kor gyúrom be, sokszor inkább szobahőmérsékleten kelesztem (nálunk 20 fok), és már du. 3-kor elkezdem fűteni a sütőt, hogy vacsira ki is hűljön a kenyér.
A sütéshez pedig kelleni fog a már említett nagy, fedeles jénai. Ehhez a mérethez vettem egy kacsasütő tálat, mikor kisebbet sütöttem (kb 60-70 dekásat), ahhoz méretben jó volt egy 2,5l-es edény is, de a mostani nagy tállal szebb lesz a kenyér. Bármilyen jénai jó, csak az a trükk, hogy a jénai laposabbik része fogja kiadni a kenyér formáját, kb. A lapos rész lesz alul, és a mélyet borítod rá, tehát pont fordítva, mint "normál" jénai-használat esetén. :) Ezért poén a kacsasütő jénai, mert a kacsa is hasonló formájú, mint a kenyér lesz, és az a tál normálisan is a lapos felével alul használandó.

Na, de a lényeg: Fogod a jénaidnak azt a felét, amibe a tésztát teszed majd, és beteszed a hideg sütőbe, legalsó ráccsal. Felfűtöd a sütőt 250 fokosra. Fontos, hogy a jénai bent legyen, mert ha nem forrósodik át, csúnyán beleragadhat a kenyér. Kiveszed a tésztádat a hűtőből, és lisztes deszkára kiborítod (kellhet egy evőkanál, hogy elválaszd a kelesztőtál falától, illetve, ha lágyabb tésztát készítesz, mert azt szeretitek, akkor ezt a borítás dolgot ne tedd, mert szétfolyik az egész...) Szóval a tömörebb tésztával meg lehet tenni, hogy picit formázod sütés előtt a lisztes deszkán. Ez is elég lágy, mert a kelés miatt az lesz, de nem folyik.

Amikor a sütő felforrósodott, kikapod a jénait belőle (vigyázz, forró!), ajtó gyorsan vissza. A tésztát beleteszed a forró tálba, ráborítod a jénai másik, hideg felét, és zutty, vissza a sütőbe. 35 percig sül fedővel, aztán 230 fokra visszaveszed a hőt, és még 25 percig sütöd, de most már fedő nélkül.

Ha kész, én azonnal ki szoktam borítani a tálból a hideg kőre (na jó, egy konyharuhára, de a kőre), ez segít a kéregnek cserepesedni. Ez nem mindig lesz látványos (fogalmam sincs, a pékek hogy érik el...), de a kéreg finom lesz, az tuti. :)

Na, hát elég bonyolultan néz ki így leírva, de nem vészes a gyakorlatban. :) Jó próbálkozást!

Don Vámpepe pizzát süt

Régóta sütök pizzát. Elég jó vagyok benne. :) - gondoltam eddig...
Na jó! Éreztem, hogy ennél jobbat is tudnék, de egyszerűen nem volt energiám azon töprengeni, hogyan.

Nem gondoltam, hogy egy szlovák faluban fogom megtanulni, mi a titok.

A problémám kizárólag a tésztával volt. Mi ugyanis a vékony, olaszos pizzákat szeretjük. Egyszer rávettek, hogy betérjek egy pizza hátba, de két falat után otthagytam az egészet és inkább éhen maradtam. Nekem ez az amerikai sztájl nem jön be!

Eddig azt a módszert követtem, hogy a tésztát kézzel belesimítottam a tepsibe/pizzasütő lapba és próbáltam minél vékonyabbra kihúzni. Próbáltam, próbáltam. Általában egész jó lett, de mindig azt éreztem, hogy legközelebb még vékonyabbra kell nyújtanom. Aztán legközelebb ismét. Kísérleteztem a levegőben pörgetős módszerrel is. Pörgetni tudtam, de nem lett tőle vékonyabb. Ez inkább amolyan cirkuszi mutatvány.
Ezzel kapcsolatban a másik problémám az volt, hogy nem tudtam kisütni egyben az egészet. A picit vastagabb tésztát mindig elő kellett sütnöm kicsit, és csak utána tehettem rá a feltéteket, hogy ismét visszatéve a kemencébe, készre süssem. Ez mindig frusztrált egy kicsit.
A többi mindig rendben volt. Szószok, feltétek saját ízlés szerint.

Új lakhelyünkön, Pilisszentlászlón (Senváclav) idén olyan gyermeknapot rendeztek összefogva "őslakosok" és "gyüttmentek", hogy állítólag 40 éve nem volt ekkora banzáj a faluban. (Mi is tudjuk, mikor kell megérkezni!)
Két dolgot máris megtanultunk a rendezvényen. Az egyik a pizza tészta nyújtása, a másikra majd később visszatérek.
Van itt egy kedves család (igazából nagyon sok kedves család van itt), akik előtte olasz országban éltek és a gyermeknapon kemencés pizzát sütöttek a nagyérdeműnek (mint minden jelenlévő kereskedő és fellépő, természetesen ők is a helyi óvodáknak ajánlották fel a bevételt - összesen majdnem egymillió pénz). Na, tőlük láttam, hogy Robi egyszerűen sodrófával kinyújtja a tésztát, oszt csókolom. - Hoppá! Ez túl egyszerű! - gondoltam - és tökéletesen működik. Papírvékony (na jó, inkább karton papír) tészta, ami együtt sülhet a feltéttel. Kemencében pár perc alatt, tökéletes élmény!Íme, no:
2 db 30 centis pizzához (érdemes egyszerre többet sütni, mert addiktív)

20 dkg liszt (Bl 55 vagy Bl 80, esetleg Bl 112)
120 ml víz vagy amennyit felvesz :)
10-15 g élesztő
2 kk olíva olaj
1 kk só

A tésztát jól átgyúrom és meleg, nem huzatos helyen minimum 50-60 percet kelesztem. Hosszabb kelesztés ideálisabb, én olykor akár 5-6 órán át hagyom dolgozni a gombákat.
Közben készítek szószt a pizzára. Sokfélét szoktunk, mostanában inkább paradicsomos alapon, de szuper fokhagymás-tejfölös vagy tejszínes szószokat is használunk. Nincs állandó receptem a szószhoz, ahogy jön. Fontos, hogy jó minőségű paradicsomszósz kell hozzá - mi vagy Picilivi által eltettet vagy Muttit használunk (kecsöpöt felejtsd el!). Pici olíva olajon fokhagymával, kevés zöld fűszerrel (pl.: rozmaring, csombor, bazsalikom, petrezselyem vagy szurokfű - egyszerre max. 2-3 félét teszek bele), csipet sóval felfőzöm. Ez tehát az alap.
Feltétnek mi viszonylag kevés dolgot használunk. (Ha elég jó a tésztád, az olíva olajod, a paradicsomod és a sajtod is, akkor a Margaréta is tökéletesen kielégítő lesz.) Hagymafélék (lila, póré, vörös), gomba, paradicsom karikák, rukkola, friss bazsalikom, olíva bogyó, esetleg kapri és mellé tonhal jöhet szóba. (Ananász - GÁZ!, de a maira kivételesen kerültek vékony cukkini szeletek, egyszerűen azért, mert ezzel ünnepeltük az idei első, kertünkben beérett példányt.) Ezekből is legfeljebb 2-3 félét egyszerre. No és persze sajtot a tetejére. Mozzarella és/vagy Grana Padano.

Most épp ideiglenesen nincs kemencénk, így sütőben sütjük. Ha már majdnem megkelt a tésztám, feltekerem a maximumra. Ez jelenleg nekünk 275 fok Celsius.

Tehát, miután megkelt a tészta, kész a szósz, előkészítettem a feltéteket, ki kell nyújtani sodrófával a tésztát minél vékonyabbra. (A mait lemértem kisülve, valahol 2-3 mm között volt :D) Megkenem vékonyan a szósszal, rá a feltétek és a végén szóróm rá a sajtot. Itt fontos a sorrend, mert elég tré lesz a végeredmény, ha mondjuk legalulra teszed a mozzarellát! ;) ...és gyorsan be a felforrósodott sütőbe. Ezen a hőfokon 10 perc alatt kész.

Mamma Mia! Fantastico! Molto Bene!

Paradicsomos-bazsalikomos bagette

Élvezzük a novemberi meleget. Olykor 20 fok fölé is megy simán. Arra számítottam, hogy ilyenkorra már ismét a kemencében fogom sütni a kenyereket, de most még várnom kell. Ha begyújtanék, nem tudnánk aludni a melegtől. El is határoztuk, hogy a következő házban (építkezés előtt állunk) nem bent lesz a kemence, hanem a kertbe építjük, hogy télen-nyáron használható legyen.
No, de sütőben is lehet azért finom bagetteket készíteni...Negyed kocka élesztőhöz tettem kb. 1 deci vizet, meg annyi lisztet, hogy kikeverve tejföl állagú legyen. Ezt még este elkészítettem és reggelre kiváló élesztő-kovász lett belőle.
90 dkg BL80-as liszthez adtam hozzá a híg kovászt, meg 2 evőkanál olíva olajat, 3 kávéskanál sót, 1 kávéskanál cukrot és kb. 3 deci vizet. Felaprítottam 35 g szárított paradicsomot és 10 levél bazsalikomot (nekünk most épp a nagy levelűből van) és ezeket belegyúrtam a tésztába. Jól összegyúrtam és egy konyharuhával letakarva meleg, szélvédett helyen kelesztettem. Sokáig. Ebéd után gyúrtam újra és formáztam meg a bagetteket. Tepsire téve vártam kb. 30 percet, amíg felfűtött a sütő a maximális hőfokára (valahol 250 és 300 között). A bagetteket sütés előtt alaposan befröcsköltem vízzel, mert a sütőben egyébként kiszáradhat sütés közben. Ez az, ami kemencében sosem fordulna elő.
Addig sütöttem, míg szép barnás-pirosak nem lettek. Valójában két tepsin fért csak el az összes, így csináltam ropogósabb héjút és puhábbat is.

Szerintem elbírna még több bazsalikomot is, de mindenkinek ízlett a családban.

Hagymás roti

Ilyenkor a legfinomabb a leduggatott hagyma. Időnként kihúzgálunk belőle néhányat. Most épp a rotihoz.
A friss újhagymát apróra vágom. Ebből egy mérőpohárban kimérek 2 decit. Ehhez a mennyiséghez 3 deci lisztet teszek. Kell még bele egy teáskanál só, egy csipet cukor, 1 teáskanál gyömbérpor (vagy reszelt gyömbér), chili (ízlés szerint) és annyi víz, hogy lágy, krémes tésztát kapjunk. Jól kikeverem és felhevített palacsintasütőben kisütöm, úgy ahogy egy palacsintával is tenném.
Ez tehát gyakorlatilag egy fűszeres, hagymás palacsinta, ami kiválóan illik curry vagy más egytálételek mellé.

Olaszos vendégváró 2.

Közben belenéztem Dolce Vita oldalába, de épp csak egy pillantásra volt időm, így most sem jutottam messzire. Ebbe belejátszhatott, hogy egy hatalmas véres hús képe fogadott Kriszta oldalán :-(.
Ugyanakkor felfedeztünk nála már korábban egy remek vendégvárót. Ezt azóta sokszor készítettük, különböző ízekben.
Kell hozzá egy alaptészta. 30 dkg liszt, másfél deci víz (vagy amennyit felvesz), egy harmad kocka élesztő, egy kiskanál só, egy kanál olaj és egy csipet cukor. Megdagasztom, kelesztem egy órát és kinyújtom téglalap formára (kb 60x20 cm). Ezt kenem meg valamilyen töltelékkel.Jelen esetben egy fokhagymás-paradicsomos alapot készítettem, rozmaringgal, medvehagymával. Ebbe kevertem reszelt sajtot, kemény érett sajtból. Egy kevés szárított paradicsommal dobtam még fel.
Ha rákerült a szósz, akkor fel kell tekerni a tésztát. Egy vizes késsel 2-3 centis darabokat vágok a hosszú tekercsből, és ezeket egy kiolajozott tepsire helyezem.Ott pihentetem őket 15-20 percig, majd irány a sütő. 200-220 fokon nagyjából fél órát sülnek.
Nagyon egyszerű és sokféle ízben készíthető. Nagyobb vendégség esetén lehet egyszerre többfélét készíteni. Sört is, bort is szereti :-)...

Olaszos vendégváró

A keleti konyha mellett még azért maradt hely némi vonzódásnak az olasz gasztronómia irányába is. Mondjuk, hogy a szürke hétköznapokra. És inkább csak olaszos, mint hogy echte. Biztosan vannak nagyon cizellált olasz étkek is, de én még nem találkoztam velük. (No, majd egyszer csak végigfutom Dolce Vita oldalát. Picilivi mindig biztat.) Viszont elég könnyű finom szószokkal feldobni a tésztát. A pizzából meg bármit ki lehet hozni. Mondjuk egy curry-s gombás, mangó chatney-val? :-)Most azt sütöttem ki, hogy nem egy nagy pizzát fogok csinálni egyféle feltéttel, hanem sok icipicit többféle pestoval, így mindenki ízlésének megfelelően válogathat, változatosan tunkolhat. Elsőre nem lett az igazi, na de mára kiköszörültem a csorbát. Az történt ugyanis, hogy ha pizzatésztából készítettem mini golyókat, annak csont kemény lett a héja és gyakorlatilag fogyaszthatatlan volt. Ugyanakkor, ha naan tésztából csinálom ugyanezt, akkor lám fogyasztható.

Szóval a tésztához:
30 dkg liszt (bl55-80-ig bármi)
2 pohár joghurt (vagy tejjel is lehet)
1 kk só
1 csipet cukor
1 ek olaj
1/3-ad kocka élesztő

Ezt jól ki kell dolgozni, gyúrni, úgy egy órát keleszteni és utána kis golyókat formázni belőle. Azok mennek majd a kemencébe vagy a sütőbe.
Ha kisültek, lehet mártogatni a kis golyókat különböző szószokba. Én most tényleg olaszos hangulatban voltam (üvöltözés, vidám káromkodás, széles gesztusok), úgyhogy nálunk főként pestoba lehetett tunkolni.
Készült egy vargányás pesto:
3 g szárított vargányát leöntöttem forró vízzel és 20 percig állni hagytam, majd lecsöpögtettem (de felfogtam) róla a levet, és felvágtam apróra a gombát. Közben 10 g fenyőmagot lepirítottam száraz serpenyőben, hagytam kihűlni, majd mozsárban összetörtem. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam és egy pici olívaolajon megpirítottam, majd hozzáadtam a már felszeletelt vargányát. Az gomba áztatólevéből locsoltam rá egy keveset, hogy így párolódjon pár percig. Mikor lehűlt, néhány levél borsmentát aprítottam hozzá, összekevertem a fenyőmaggal, reszeltem bele kb. 15 g Grana Padano-t (parmezánnal, lenne az igazi, de azt a mi környékünkön nem lehet kapni). Pici só, pici színes bors és kész is. (Lehetne pépesíteni az egészet mixerrel, de szerintem fölösleges.)

Paradicsomos pesto:
50 g szárított paradicsomot felvágtam apró darabokra. Préseltem hozzá egy gerezd fokhagymát. Aprítottam hozzá néhány bazsalikom levelet. Úgy 10 g aprított mandulát még összezúztam egy mozsárban, és ezt is belekevertem. Ebbe is reszeltem úgy 5-10 g kemény sajtot (GP). Pici sóval, színes borssal ízesítettem még, és extra szűz olívaolajjal öntöttem fel.

Szezámmagos pesto:
Friss petrezselymet, bazsalikomot és medvehagymát (na jó az fagyasztva volt) aprítottam, és ezeket kevertem be 15-20 g szezámmaggal, extra szűz olívaolajjal és egy pici vajjal, hogy legyen egy kis tartása. Persze reszeltem bele kb. 10 g Grana Padanot is. Pici sóval, pici színes borssal.

Ilyet nem tudom, esznek-e az olaszok, de mi szeretjük:
A negyedik tálkába pici tejföllel kikevert juhtúró került, fokhagymával és petrezselyemmel. Ebbe nem kell só, mert a juhtúró önmagában is elég sós.

Most éppen ez a négyféle mártogatós/tunkolós került a kis golyók mellé, de természetesen a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. A pestok hűtőben elállnak néhány napig, tehát a kis pizzagolyókon kívül mindent elő lehet készíteni korábban, apránként is. Ha még akarunk spórolni az időnkkel, akkor kis golyók helyett lehet más formákkal és méretekkel is próbálkozni - nagyobb lepényeket nyilvánvalóan hamarabb ki lehet szaggatni. De a golyó látványosabb!

Hamuban sült pogácsa

Most először csináltam juhtúrós pogácsát, de ugyanolyan sikere volt, mint a korábbi variációknak. Készült már tökmagos, medvehagymás, sajtos, fokhagymás és természetesen sima vajas is. Ezek végül is mind hagyomá- nyos pogácsa félék, de szerintem nem kell itt megállni. Talán legközelebb kipróbálom a zellerest is. A töpörtyűst mi természetesen kihagyjuk a szórásból, de akinek van gusztusa hozzá, az egye bátran azt is.

Az eljárás a következő:

A melencébe vagy egy nagyobb tálba beleteszem az összes hozzávalót:
70 dkg sima liszt (bl55)
30 dkg vaj (a nem juhtúrósokhoz inkább 40 dkg kell, hogy ne legyen száraz)
1 db tojás
2 kk só
1 pohár tejföl (a nem juhtúrósokhoz 1,5 pohár kell, ugyancsak a száradás miatt)
2,5 dkg élesztő (fél kocka)

25 dkg juhtúró

Az egészet egyszerűen összegyúrom, jól kidolgozom homogénre, és hagyom pihenni. Fél óra után lisztezett deszkán kinyújtom, kissé meglisztezem (elég mondjuk lisztes kézzel végigsimogatni a tésztát), majd minden oldalról fölhajtogatom. Én azt szoktam, hogy jobbról behajtom az egyharmadát középre, majd balról is az egyharmadát, azután alulról is felhajtom az egyharmadát, végül fölülről is. (Így végül már ugye 9 rétegű a tésztám.) Letakarom egy ronggyal vagy egy edénnyel és hagyom pihenni, kelni fél órát. Ezután megismétlem a hajtogatási trükköt, és megint pihentetem fél órát. Ha a kemence még túl meleg, akkor ezt megcsinálom még egyszer, de ez nem feltétlenül szükséges. Az utolsó kelés után kinyújtom a tésztát fél-egy centi közötti vastagságúra, és kiszaggatom a pogácsákat. (Mondjuk egy mindkét oldalról kinyitott sűrített paradicsomos konzerv kiválóan alkalmas a célra.) Nedves késsel bevagdosom a tetejüket, egy kikevert tojással megkenem őket, esetleg megszórom sajttal, és mehet be a kemencébe sülni. Természetesen sütőben is készíthető.


Frissen a legjobb, de még 1-2 napig finom.

Karobos tönkölykalács

Ketten vagyunk csak itthon Borkával. Ilyenkor valahogy inkább figyelek arra, hogy a kedvében járjak - ha már az apja nélkül kell étkeznie, amit nem szeret. Apával együtt valahogy finomabb minden étel. :)

Ma kalácsot sütöttünk vacsorára. Persze lesz ebből még holnapra is, hiszen akkorát nincs értelme csinálni, amit én meg egy két éves apróság egy ültő helyében felfal... Mindenesetre most kiélveztük a frissen sült kalács illatát és ízét. Holnap már csak másnapos lesz.

Így készült:

400 g lisztet összedolgoztam 1 tojással, 20 g élesztővel (kevés tejben felfuttattam), 70 g vajjal, 40 g cukorral, 1 dl tejjel és fél citrom reszelt héjjával. A liszt több mint fele teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt. Nem mértem ki grammra, de úgy 150 g lehetett a BL55-ös liszt csupán. Alaposan meggyúrtam, majd meleg helyen kelesztettem 50 percet. Lehetett volna többet is, de kifutottunk volna az időből, hogy 6-ra vacsora legyen. Kelesztés után ketté vettem a tésztát, és mindkettőt még egyszer átgyúrtam. Az egyik részbe ekkor kevés karobot kevertem. Ezután hosszú hengert formáztam belőlük, majd összefontam a két szálat. Sütőlemezre tettem, kevés tejjel megkentem, és 60 fokos sütőben kelesztettem még fél órát. Ezután átkapcsoltam 200 fokra és készre sütöttem. Kikapcsoltam a sütőt, de mielőtt kivettem, még egy kevés tejjel megkentem a kalácskát, hogy porhanyósabb legyen, és még rácsuktam a sütő ajtaját pár percre.

Ezután már csak ki kellett várni, hogy ne legyen forró - ez volt a legnehezebb része! Mondhatom, hogy sikere volt, mert Borka nem nagy étkű, de ebből két szeletet is kért. Hurrá! :)

Pide

50 dkg kenyérlisztből (bl 80) gyúrtam tésztát, 2 ek olivaolajjal, 1 tk sóval, csipet cukorral, kovásszal, no meg vízzel. Csak a móka kedvéért kevertem bele némi lepirított szezámmagot, és köménymagot is.
Vacsira szántam a pidét, de már reggel összegyúrtam a tésztát. Napközben többször átdolgoztam, kb. 3 óránként. Ez a minimum, ha az ember kicsit is komolyan veszi, hogy "török pizzát" akar enni. Hallottam olyan verziót is, hogy az összegyúrt, és megkelesztett tésztát fóliába csomagolva 3-4 napig hűtőben tartják, és időnként csak azért veszik elő, hogy ököllel megütögessék. Én megmondom őszintén, még soha nem mertem ezt kipróbálni. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy többször is megöklözzem. A flaszteren az egész más, na de ezt meg fogom enni! :-)))
Este kinyújtottam négy hosszúkás formára, a széleit kissé vissza hajtottam és megkentem őket oliva olajjal (természetesen extra szűz). Szétkentem rajtuk a joghurtot, amibe korábban belepréseltem egy gerezd fokhagymát. Érdemes sűrű joghurttal próbálkozni, ami nem folyik szét teljesen. Nálunk Picilivi a joghurt felelős, és épp nem sikerült túl sűrűre csinálnia, szóval én a magam részéről úgy döntöttem, hogy besűrítem egy kis tejföllel. Mea culpa.
Szórtam rá aprított kaprot - nem eleget.
Került rá lila hagyma - Borka kedvence.
Vágtam rá paprika szeleteket - Sült paprika! Nagyon-nagyon!!!
Némi szárított paradicsom - miért is ne?
Szeletelt sajt - amit találtam a frigóban...
Amint úgy láttam, a kemence felkészült a fogadásra, bévetettem. Úgy fél órát töltött a csodálatos boglya kemencénkben, és utána elég hamar elfogyott...
...némi Szemes kékfrankos kiséretében (2007)

Végre igazán hideg van!

Hú, már nagyon vártam, hogy komolyabb hidegek jöjjenek. És íme.

Már reggel csorgott a nyálam, mikor begyújtottam a kemencébe. Pontosan emlékszem a múlt tél minden egyes kenyerére. Mert nincs ám két egyforma! Mindegyik egyedi, mindegyik különleges, mindegyik tele szeretettel, tele lélekkel.

Olvastam mostanában több helyen, hogy divatba jött a dagasztás nélküli kenyér. Biztos meg lehet azt is enni, de eszembe sem jutna ilyet "csinálni". Egy étel akkor lát el minket tökéletesen energiával, ha mi is fektetünk bele eleget. A természet sokszorosan meghálálja a befektetett energiát, de ha nem akarunk ételünk elkészítésével foglalkozni, akkor ehetjük az üres anyagot. Lehet enni tehát gyorsétteremben is, de ne várjunk tőle túl sokat...

Már előző este bekevertem a kovászt. Még nincs rendes eltett kovászom, így azt csináltam, hogy kb 2 dkg élesztőt áztattam be 2 deci langyos vízbe. Ehhez apránként kevertem annyi lisztet, hogy a végén tejföl állagú lett. Mielőtt lefeküdtem aludni még egyszer átkevertem, éjszakára pedig betettem a hűvös kamrába (kb 10 fokos). Reggel aztán megint megkevertem, és hagytam szobahőmérsékleten.

Borókával begyújtottunk a kemencébe. Ő hozta a gyújtósnak való rőzsét, és drukkolt, hogy szépen égjen a tűz.

A melencébe borítottam kb 80 dkg lisztet (bl 112), rá a kovászt, vagy 5-6 kiskanál sót, egy kanál olajat, pici nádcukrot, és adagoltam hozzá a vizet, miközben gyúrtam a tésztát. Közben kicsit sok lett a víz, ragadt a tészta, szóval apránként még kb 20 dkg liszt került hozzá. Nem a gyorsaság számít, hanem, hogy homogén, jó állagú tésztát kapjunk. Akkor jó a tészta, ha tömör, kompakt, de még épphogy gyúrható, elválik az ember kezétől, egyáltalán nem tapad...

Mindenki a családból adott egy puszit a tésztának.

Mi biztosra megyünk! ;-)

A melencét - benne a kenyértésztával - letakarva felraktam a kemece búbjára pihenni, kelni. Íme:

Napközben még egyszer átgyúrtam a tésztát.

Délután néha már ránéztem a kemencére, hogy tudjam, mikor jó a hőfoka. Közben kilapátoltam belőle a hamu nagy részét, a többit félrekotortam. Liszte kell szórni a kemencébe, ha az ember tudni akarja, mikor vetheti be a kenyereket. Ha gyorsan megég a liszt, akkor még túl forró a kemencénk. Ilyen egyszerű.

Most már ketté szedtem a tésztát és két külön cipót formáztam belőle. A kályha tetején pihentettem őket egy kicsit. Íme:

Aztán, mikor már nem égett meg egyből a kemencébe szórt lisztem, kicsit megnedvesítettem a felszínüket, és bevetettem a kenyereket.

Kb 40 perc múlva így néztek ki:

Még 10 percig bent hagytam őket, majd úgy döntöttem, hogy kész vannak:

Kicsit pihentek, hűltek még a megszelés előtt. Már alig vártam, hogy vacsorázzunk. Nem nagyon tudtam otthagyni őket. Lemértem, mindkettő kb 75 dekás lett. Az egyik kicsit alatta, a másik fölötte...
Aztán megvágtam az egyiket. Így nézett ki:

Egyszerűen tökéletes!

Spenótos puri - Indiából

Szép időnk van, érik a spenót.
Megmosom, felvágom, kicsit lepárolom, pépesítem. Összekeverem liszttel, adok hozzá egy pici sót, olajat, cukrot és élesztőt. Jól összedolgozom és hagyom pihenni 40-50 percet. Lisztes kézzel 2 cm átmérőjű golyokat formálok belőle, amik felfúvódnak a forró olajban sütéstől.
Kész a purim.

A dologhoz hozzá tartozik, hogy a purit eredetileg élesztő (és persze cukor) nélkül készítik, de nekem úgy még egyszer sem sikerült. Vagy nem fúvodtak fel vagy egyszerűen felrobbantak sütés közben. Pedig azzal is próbálkoztam, hogy akár egy napot is hagytam állni, de akkor sem. Többféle liszttel is teszteltem. Semmi. Megúntam. Maradt az élesztő. Egyszerű, gyors és finom.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
10 dkg spenót
2 tk oliva olaj
1 tk só
1 tk cukor
1/3 kocka élesztő
no meg olaj a sütéshez (legjobb a szőlőmag olaj, mert annak elég magas az égéshője)

Naan

Ismét Indiában vagyunk.

A csapáti és a puri mellett - alkalomadtán majd előkerülnek - a naan is India jellegzetes kenyérlepénye. Egyszerű és sokkal jobb mint a nálunk kapható kifli, zsemle vagy akár pita...
...na jó ebben az is közrejátszik, hogy ultra frissen kerül a tányérunkra.
No meg, hogy magam készítem, és így nem valami lelketlen terméket fogunk enni, hanem egy olyan étket, amihez én már hozzáadtam a minden szeretetem. :)



A művelet alapvetően nagyon hasonlít a kenyértészta készítéséhez.
Fogom a melencémet (megteszi egy agyagedény vagy jénai tál is) és belezuttyintom a lisztet, sót, cukrot, vajat, joghurtot, majd belemorzsolom az élesztőt. Olajos kézzel összegyúrom, hogy egy lágy, homogén masszát kapjak. Felteszem a kemence búbjára (bármilyen langymeleg hely megteszi - na mondjuk ne gondolj a Kék osztrigára!), és keresek valami hasznos elfoglaltságot az elkövetkező 1-1,5 órára...

A megkelt tésztából nedves kézzel kerek, ovális, háromszög vagy Kenya alkú lepényeket formálok, és beteszem őket a kemencébe, vagy az előmelegített sütőbe.
Szép pirosra sütöm.

Ha adunk a művészi tálalásra, és fotót akarunk készíteni a lepényekről, akkor megtehetjük, hogy a frissen kisült naan tetejét megvajazzuk és megszórjuk egész mákkal és a kertben éppen kibújt fokhagyma felaprított zöldjével.

A hozzávalók aránya:
- 300 g liszt
- 2 kis pohár joghurt
- 1 ek vaj (oliva olajjal is kiváló)
- 1 tk cukor
- 2 tk só
- 1/3 kocka élesztő