2010. december 18., szombat

Rugelach

Ezt a receptet Fűszeres Eszternél találtam, de a kivitelezést már máshonnan lestem, mert én szeletelhető süteményt szerettem volna. Egészen pontosan: elsőre megpróbáltam, amit Eszter írt, de a töltelék mennyisége miatt nekem egész egyszerűen nem sikerült feltekerni a leírás szerint. Így utána néztem máshol is és láttam, hogy beigli-szerűen is szokták tekerni. Remek! Az nekem is menni fog, gondoltam, és lám!

Lássuk, hogy is készül...
Össze kell gyúrni
- 200 g krémsajtot (pl. Philadelphia)
- 200 g vajat
- 100 g cukrot
- 250 g lisztet
- egy pici sót
és egy éjszakát pihentetni hűtőben.

Másnap szépen ki kell nyújtani. Itt jön az első bökkenő, mert a tészta igen ragadós. Döbbenetes mennyiségű liszt alászórása a megoldás, illetve én most sütőpapírt is bevetettem, hogy tekerni tudjam - tanulva az első esetből, ahol a rengeteg liszt ellenére is letapadt.
Nyújtás után jöhet a töltelék. Én most 3 kisebb rudat készítettem, tehát a kinyújtott tésztát először elvágtam. Aztán megkentem 8 evőkanálnyi házi szeder-málna lekvárral (semmi cukor, csak a finom savanyú íz), majd jöhettek a következő, korábban felaprított szóratok:
- 100 g füge
- 50 g mazsola (na jó, ez mehet egyben)
- 100 g mandula
- 80 g csokoládé
- 1 kk fahéj

Ezeket szép egyenletesen elosztottam a tészta darabokon, majd feltekertem. Több készítési módot is láttam, ezért egyel kipróbáltam, hogy sütés előtt bevágom. Tetejére fahéjat szórtam és 180 fokos sütőben, alsó-felsőn, 25 percig sütöttem.

Mikor kész lett, kiderült, hogy szépen vágható akkor is, ha nem készítettem elő, így már tudom, hogy a sütés előtti bevagdosás elmaradhat.

2010. november 29., hétfő

Pakora

Ha valami meghívást kapunk, előre tudjuk, hogy rántott gombát, karfiolt vagy sajtot akarnak majd ránk sózni. Ezt mind szeretjük. Csak ne rántva! Vagy akkor legyen a vendéglátóban annyi fantázia, hogy valami szerencsétlen fűszert legalább tegyen a lisztbe, amibe beleforgatja azokat a zöldségeket. És akkor már a zsemlemorzsát meg a tojást el is lehet hagyni. Ha még le is cseréljük a finomlisztet sárgaborsó lisztre, akkor meg már meg is érkeztünk a pakorához.

Ha fűszeres bundában sült zöldségekről beszélünk, akkor kérdés lehet a fűszer, a bunda, a sütés és a zöldségek témája is.

Hétvégén egy kedves tanítványom tanácsára ellátogattunk egy indiai kifőzdébe a Móricz Zsigmond körtér közelében. Kár volt. Szinte minden (a samosát kivéve) pocsék volt, amit kaptunk, és még drágább is mint máshol. A Kolosy tér melletti kifőzdéhez képest óriási volt a csalódás. Azt már nem is bántam, hogy kisebbek az adagok.
Ott például a fűszerezést (gyakorlatilag nem volt) és a sütést (úszott minden az olajban) is elrontották.

Íme néhány jó tanács, hogy mi sikeresebbek legyünk a pakora készítésekor:

Fűszerek:
Az első és legfontosabb, hogy ne kicsinyeskedjünk. Tegyünk mindig néhány kiskanállal több fűszert a liszthez, mint amennyit józan ésszel gondolnánk!
Én legutóbb a következőkkel készítettem, kb. 150 g liszthez:
2 kk őrölt koriander
2 kk őrölt római kömény
2 kk kurkuma
1 kk őrölt fahéj
1 kk só
1/2 kk curry
1/2 kk cayenne bors (lehet helyette őrölt chilli is)
2 gerezd zúzott fokhagyma

Persze ez abszolút ízlés dolga. Én szinte mindig kicsit más fűszerezést használok, de ennyi liszthez a só mellé mindig kb. 8 kávéskanálnyi ilyen-olyan fűszer megy.

Bunda:
A pakorát általában csicseriborsó lisztből vagy sárgaborsó lisztből készítik. Én mostanában inkább sárgaborsót használok. Saját tapasztalatom az, hogy érdemes mellé tenni egy kevés kenyérlisztet is, hogy a bunda tésztája könnyebben megtapadjon az olyan zöldségeken is, mint a sárgarépa vagy a padlizsán. Tehát ha mondjuk 150 g lisztből készítek tésztát, akkor abból 120-130 g lesz a sárgaborsó liszt és a maradék 20-30 g a BL80-as. Ehhez a mennyiséghez nagyjából 1,2-1,3 dl vizet kell adni. A cél az, hogy a palacsintatésztánál némileg sűrűbb tésztát kapjunk, de még nagyon messze legyünk a kenyértészta sűrűségétől.

Sütés:
Készüljünk rá fel, hogy tésztás lesz a kezünk és valószínűleg a konyhapult is. Meg a tűzhely. Ne finnyáskodjunk és villa helyett egyértelműen kézzel fogjuk meg és mártsuk a tésztába a zöldségeket. Úgy, hogy mindenhol jól ölelje körül. Még a tésztás tál fölött várjunk vele egy picit, hogy a felesleg visszacsöpöghessen, majd eresszük bele a forró olajba. Ha el akarjuk kerülni, hogy olajban tocsogó szutykot kelljen ennünk, akkor figyeljünk rá, hogy az olaj valóban forró legyen. Így nagyon hamar, 1-2 perc alatt megsülnek a zöldségek és már szedhetjük is ki azokat valami szalvétára vagy szitára. Én azt szoktam csinálni, hogy ha már felitattam a rajtuk maradt olajat, akkor beteszem egy tálban a kb. 80-90 fokos sütőbe. Így melegen maradnak, míg a többi sül és az olajossága is elpárolog.

Zöldségek:
Akármi alkalmas pakora készítésre. Tényleg. Akármi!
Nekem nagy kedvencem a fraktál karfiol (pagodának is hívják) és a hagymakarikák. A virágféléket (karfiol, fraktál karfiol, brokkoli) célszerű nagyon enyhén előpárolni, de nyersen is működnek. Mondjuk attól is függhet, hogy mennyire friss, de a brokkoli eddig komolyan igényelte az előkezelést. Minden mást alapból nyersen szoktunk sütni. A lényeg, hogy a mérete a hüvelykujjad és az öklöd fele közé essen. Ha ránézésre nagyobb a zöldséged, akkor vágd el. Néhány konkrét tipp: sárgarépa, padlizsán, hagyma, karfiol, brokkoli, cukkini, cékla, krumpli, gomba, zeller és csak a fantázia szabhat határt. Illetve annak hiánya :D. Szerintem panírt is ki lehet így sütni, bár azt még konkrétan nem próbáltam.
Na meg is van a következő kísérlet tárgya!

2010. november 16., kedd

Paradicsomos-bazsalikomos bagette

Élvezzük a novemberi meleget. Olykor 20 fok fölé is megy simán. Arra számítottam, hogy ilyenkorra már ismét a kemencében fogom sütni a kenyereket, de most még várnom kell. Ha begyújtanék, nem tudnánk aludni a melegtől. El is határoztuk, hogy a következő házban (építkezés előtt állunk) nem bent lesz a kemence, hanem a kertbe építjük, hogy télen-nyáron használható legyen.
No, de sütőben is lehet azért finom bagetteket készíteni...Negyed kocka élesztőhöz tettem kb. 1 deci vizet, meg annyi lisztet, hogy kikeverve tejföl állagú legyen. Ezt még este elkészítettem és reggelre kiváló élesztő-kovász lett belőle.
90 dkg BL80-as liszthez adtam hozzá a híg kovászt, meg 2 evőkanál olíva olajat, 3 kávéskanál sót, 1 kávéskanál cukrot és kb. 3 deci vizet. Felaprítottam 35 g szárított paradicsomot és 10 levél bazsalikomot (nekünk most épp a nagy levelűből van) és ezeket belegyúrtam a tésztába. Jól összegyúrtam és egy konyharuhával letakarva meleg, szélvédett helyen kelesztettem. Sokáig. Ebéd után gyúrtam újra és formáztam meg a bagetteket. Tepsire téve vártam kb. 30 percet, amíg felfűtött a sütő a maximális hőfokára (valahol 250 és 300 között). A bagetteket sütés előtt alaposan befröcsköltem vízzel, mert a sütőben egyébként kiszáradhat sütés közben. Ez az, ami kemencében sosem fordulna elő.
Addig sütöttem, míg szép barnás-pirosak nem lettek. Valójában két tepsin fért csak el az összes, így csináltam ropogósabb héjút és puhábbat is.

Szerintem elbírna még több bazsalikomot is, de mindenkinek ízlett a családban.

2010. november 2., kedd

Nyári emlék

Jócskán megkésve, de közzé teszem ennek a tejes pitének a receptjét. Francia találmány, ők clafoutisnak hívják. Habkönnyű, így tényleg nyári csemege, de szerintem morózusabb őszi napokon is elkészíthető eltett nyári gyümölcsből, akár aszaltból, befőzöttből vagy fagyasztottból.
Ez nekünk friss sárgabarackból készült, még a nyáron.
Hozzávalók:
3 tojás
100 g vaníliás cukor
csipet só
150 g liszt átszitálva
3 dl tej (minél zsírosabb, annál jobb)
2 dl tejszín
2 marék kisebb kockára vágott sárgabarack
néhány kocka étcsoki felaprítva
1 marék mandulalapocska

A tojásokat  a vaníliás cukorral egy nagy tálban habosra kevertem, majd apránként hozzáadtam a lisztet és a folyadékokat. A vaníliás cukor mellesleg 
házilag könnyen előállítható, ha cukorba feldarabolt vaníliarudat dugunk, és nyugton hagyjuk pár hétig.
Picit megsóztam és sütőpapíros piteformába öntöttem. Nagyon híg a tészta, kicsit ijesztő, de a tejes pite ilyen, kisülve is selymes az állaga. Az eredeti recept persze kivajazott, kilisztezett formát mond, de be kell valljam: nem szeretem azt a pepecselést valahogy. Ráadásul nekem sokszor úgy is odatapadt anno a tészta.
Megszórtam a sárgabarackkockákkal, a csokival és végül a mandulalapocskákkal.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütöttem (tűpróba).
Hidegen, melegen egyaránt finom.

Ha meggyel készítenéd, gondolj egy pici morzsára, a meggy leve miatt!

2010. október 29., péntek

Brokkoli-curry sütőtökkel

Miss B ma sütőtököt szeretett volna. Én meg brokkolit.... Ebből született a címben jelölt házasság, mindkettőnk megelégedésére. Kicsit édes, kicsit savanyú, a fahéj nagyon kellemesen rendezi össze az ízeket. Lássuk, hogyan készült!

Hozzávalók 1,5 személyre :)
300 g brokkoli
1 kisebb sonkatök harmada
150 ml tej
1 közepes fej hagyma
2 gerezd zúzott fokhagyma
5 centis darab fahéj
3 szem szegfűszeg
1 tk kurkuma
1 tk mustár (lehetőleg házi)
1 ek borecet
2 tk cukor
1 tk currypor
só, olaj

A hagymát közepes méretűre vágtam, olajon megdinszteltem. Közben pucoltam és kis kockákra vágtam a sonkatök harmadát és a hagyma mellé dobtam. Megszórtam a kurkumával. Ekkor jöttek a fűszerek: a fahéj, szegfűszeg, fokhagyma, mustár, tokaji borecet, cukor. Felöntöttem a tejjel és lassú tűzön sűrítettem. Közben felaprítottam a brokkolit. A szárát felkockáztam és gyorsan bedobtam a fortyogó lébe. Sóztam és fedőt tettem rá, hogy a szárak puhuljanak. A virág rész és a currypor az utolsó 5 percben került bele.
Garam masalás barna rizst ettünk hozzá, és az utolsó falatig elfogyott!

2010. október 24., vasárnap

Kofta - fűszeres túrólabdák mártásban

Egy újabb ízletes módja a túró tálalásának - hála az indiaiaknak ezért is! Be kell valljam, a golyók egy része még rágcsának elfogyott ebéd előtt, annyira jó ízű! Szóval akár vendégváró falatkáknak is jó, vagy csak nassolni.

Végy 30 dkg házi túrót. Dolgozd össze 3 evőkanál liszttel, 4 felaprított erős paprikával, 1 evőkanál őrölt korianderrel és ízlés szerinti sóval. Formálj a tésztából pici (max. 2 cm) golyókat, és süsd ki forró ghíben! Ha nincs, hát olajban. Sőt: olaj és vaj (fele-fele) keveréke még jobb! Ha nagyobbacskák a golyók, lassan süsd át.
Ezzel kész is. Rizzsel, mártással tálaljuk. Bele is lehet dobni a szószba előre, ahogy a mi receptünk írta, de csak a golyókat tálalva, utólag - bőségesen - megöntözve is remek!

A paradicsomos mártás, amit készítettünk hozzá, több időt igényel, így érdemes azzal kezdeni.
Így készül:
Nyáron szedj 4 nagy paradicsomot - télen nyiss ki egy paradicsomos üveget! Darabolt, vagy eleve püré: mindegy, a pürével kevesebb gondod lesz. (Nyáron a paradicsomokat fél liter vízzel főzd szét, majd pépesítsd.)
Őröld le, illetve aprítsd nagyon meg a következő fűszereket:
2 zöld erős paprika, 2 kk koriander, 1 kk római kömény, 2 kk mák, 25 mm gyömbér, 2 ek korianderlevél, 1 gerezd fokhagyma.
Melegíts ghít (olajat), és pirítsd meg benne a fűszereket. Ha kész, dobj rá 2 ek kókuszreszeléket és 1/2 kk. csípős paprikát. Öntsd fel a paradicsommal, és főzd még 10 percig.

Természetesen a gyerekbarát verzió is, mely nélkülözi a paprikákat, rendkívül finom. Mi mostanában csak nagyon enyhén csípős étkeket főzünk, de fokozatosan emelhető az adag...

2010. október 11., hétfő

Hétfői Kheer

Hogy emlékeztetőül visszautaljak Lívi gabonákkal kapcsolatos bejegyzésére, a hétfőhöz a rizs kapcsolódik. Mi többnyire sikerrel követjük a gabonák heti beosztását, így hétfőnként szinte minden héten kerül valamilyen rizs az asztalra. Hol így, hol úgy, de nagyon gyakori, hogy a reggeli kása készül belőle. Ilyenkor legtöbbször a remek indiai édesség, a kír a kiindulópont. Persze reggelinek kevésbé édesre főzzük és mindig variáljuk más aszalt gyümölccsel, olajos maggal, fűszerrel.
Itt most egy alapreceptet adok meg, amitől ízlés szerint rengeteg irányba el lehet térni csillagtúra szerűen...

20 dkg rizst (mi erre a célra jázminrizst használunk) beáztatok 3 dl vízbe 15 percre. Utána ebben a vízben felteszem főni a rizst egy csipet sóval, s mikor már majdnem teljesen beszívta a vizet, adok hozzá fél liter tejet, 5 dkg vajat, egy marék mazsolát, 4 hüvely kardamont őrölve, 5 dkg nádcukrot és 8-10 szem mandulát szeletelve. Még főzöm 5-10 percig, majd levéve a tűzről fedő alatt hagyom, hogy a saját gőzében puhuljon, illetve beszívja a maradék tejet. Időnként érdemes megkeverni közben villával. Ha éppen úgy adódna, hogy közben teljesen beszívja a rizs a tejet, akkor még öntök rá egy keveset, hogy ne legyen teljesen száraz.
Tálaláskor még megszórom 2-3 ek. kissé összetört pisztáciával vagy dióval és egy fél tk. sáfránnyal.

Hidegen és melegen is kiváló édesség.

2010. október 1., péntek

Zakuszka - az "eredeti" recept!!!


Ha a címben szereplő idézőjel alapján bárki arra számít, hogy valami nagyon különleges és speciális trükköm van zakuszka készítéshez, akkor el kell keserítsem. Persze nem használok tartósítószert, de parazsat igen és nagyon finom a végeredmény, de ezen kívül semmi extra. Inkább csak arra utalnék, amit rákeresve mások zakuszka receptjeire találtam. A neten 100 különböző "eredeti zakuszka" kering. Nem vádolok senkit hazugsággal, szó se róla, csak éppen fölöslegesnek érzem ezt a megkülönböztetést. Hát persze, hogy mindegyik eredeti. Ahány ház, annyi zakuszka! Biztos vagyok benne, mindegyik finom. Főleg annak, aki készítette.
Egyébként nagy eltérés nem igazán van a sok eredeti között. És hát én is csatlakoznék a sorhoz. Nekem egy korábbi főnököm mesélte, ők otthon hogyan készítették mindig is. Ő egyébként Erdélyből jött, tehát úgy eredeti a recept, mint a szomszédom "Neki" cipője, hiszen - mint az közismert - a zakuszka örmény étek. No de ettől még az íze eredeti!

Az összetevők arányának megválasztása lehet talán vita tárgya. Én egyrészt figyelembe vettem volt főnököm útmutatásait, másrészt némiképp alkalmazkodtam a terméshez, harmadrész a végén határt szabott törekvéseimnek a lábas mérete is.

5,4 kg padlizsánt sikerült összeverbuválnom. Beszurkáltam mindet villával, raktam nagy tüzet és vártam, hogy parázs legyen belőle. Ekkora mennyiséghez azért elég sok parázs kell. Reggel 8-9 között gyújtottam tüzet és nagyjából délre lett belőle masszív parazsam. De sajnos nem elég, úgyhogy csak 4 kilót tudtam parázson sütni. Persze ez bőven elég ahhoz, hogy a tökéletes íz meglegyen. Szerintem, ha már a felét meg tudod sütni parázson az is jó, de minimum ennyit érdemes. Ha lakásban laksz és még erkélyed sincs, ahol felállíthatnál egy grillezőt, javaslom kösd össze a kellemest a kellemessel és zakuszka készítés előtt menj el kirándulni egyet. Közben valahol a szabadban rakj tüzet és süsd meg ott a padlizsánokat. (Ne erdőben, inkább tisztáson tedd, és figyelj rá, hogy a végén teljesen oltsd el, mondjuk hordjál rá földet.)
Sütés után meghámoztam, majd szűrőre tettem, hogy lecsöpögjön a leve. Felaprítottam és félretettem.

1 kg vereshagymát felvágtam nagyon apróra (lehet darálni is) és olajon megdinszteltem, állandóan kavargatva. Hozzáadtam még némi olajat, 1kg piros húsú (kápia és pritamin) és 1kg sárga húsú (lecsó) paprikát, amiket szintén nagyon apróra vagdostam előzőleg. Együtt dinszteltem tovább a zöldségeket, majd hozzáadtam a padlizsánt is. Ráöntöttem 0,7 liter paradicsomlevet (Picilivi tette el), amiből kicsit többet szerettem volna, de nem fért több az edénybe.
Összefőztem az egészet. Közben adtam hozzá 2 kk őrölt zöld borsot és természetesen sóztam is.
Érdemes sűrűn kevergetni, bár nekem eddig soha nem volt olyan tapasztalatom, hogy hajlamos lenne a leégésre, de másoktól gyakran hallottam ilyet.
Ahogy a párolgással felszabadult némi hely a lábasban, felöntöttem még olajjal. Összesen 5 dl olaj került ehhez a mennyiséghez. Ennél többet egyáltalán nem javaslok, így is bőven olajos.

Forrón üvegekbe töltöttem (no azért egy kicsit lecsíptem belőle azonnali fogyasztásra) és száraz dunsztban hagytam napokig.

2010. szeptember 21., kedd

Pivní syr


Prága gyönyörű!
A sok-sok tornya mellett kocsmáit is érdemes látogatni. Ott pedig nyilván nem csak bambán ücsörög az ember (bár előbb-utóbb ez is megeshet), hanem issza a jóféle 10-12 fokos söröket.

Apropó. Egyszer kezembe került egy ismerősöm gyógyszere. Antidepresszáns. Utána néztünk az összetételének, hogy miből is készül egy ilyen kedélyjavító. Elárulom, semmi különös nincs benne. Se LSD, se amfetamin, se mdma.
Két igazán fontos összetevője van: komló és maláta.
Hát én valahol láttam már ezt a két csodaszert így együtt. És ahogy utána gondolok... valóban! Tényleg jót tesz a hangulatnak... de nem értem, miért kellene tabletta formában fogyasztani?

Prágában a kocsmázásnak kultúrája van. De tényleg! Nem csak arról van szó, hogy valahogy támasszuk alá az italozást. Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy a kocsmák viszonylag korán bezárnak. Éjfél körül már nemigen találkozunk nyitva tartó kultúrházzal. Ordenáré részeget is lényegesen kevesebbet találni, mint mondjuk Budapesten. Ha pedig betérünk egy kocsmába és történetesen minden asztal foglalt (jobb kocsmákban ez általános jelenség), akkor is nyugodtan leülhetünk bármelyikhez, ahol még azért szabad egy-két hely. A cseheknél ez megy. Mi imádjuk. Nagyon szociális, lehet ismerkedni idegenekkel - ez néhány korsó sör társaságában mindenkinek könnyebben megy, de ha nincs kedve hozzá az embernek, akkor egyszerűen csak békében elüldögélhetünk másokkal egy asztalnál és így is nyugodtan beszélgethetünk partnerünkkel.

A sörök mellé ugyanakkor jól teszi az ember, ha valami szilárd tápanyagot is juttat a szervezetébe (bár német barátaimtól úgy hallottam, hogy 10 korsó sör megfeleltethető egy komplett ebédnek :D). Erre egy kiváló lehetőség a pivní syr, vagyis a sörsajt.

Szükség van hozzá természetesen sajtra. Ez egy puha, érett, erőteljes szagú rúzs sajt. Cseheknél gyakorlatilag minden közértben kapható előre csomagolva. A legenda szerint itthon is kapható számos hiper-szupermarketben, de Magyarországon én még nem találkoztam ilyennel.
Érdemes egyszerre nagyobb mennyiségben hozni belőle mondjuk hűtőtáskában és a fagyasztóban eltartható sokáig. Persze rúzs sajtok itthon is kaphatók, de figyelni kell rá, hogy tényleg lágy legyen. Másik alternatíva, ha valamilyen kevésbé érett lágy sajtot veszünk, amihez kisebb adag pálpusztai sajtot keverünk, ami ugye szintén rúzs típusú, de azért önmagában túlságosan erős és inkább csak kalandvágyból fogyasztható.
Másik fontos összetevője a sör. Mindenképpen cseh sörrel próbálkozzunk, főként pilseni típusúval. Legkiválóbb az őseredeti Plzensky Prazdroj (Pilsner Urquell), de szóba jöhet a Kozel is. Magyar sörök közül szinte kizárólag a Soproni 1895-öt tudom elképzelni.
A többi összetevő kocsmánként kissé eltérő lehet, én most kedvenc kocsmánk, az U Hrochában (A vízilóhoz) tapasztaltakhoz igazodom.

15 dkg sajthoz egy kávéskanál mustár, 3-4 db füstölt sprotni, egy pici vöröshagyma (vagy egy közepes fele) apróra vágva (kb. 3 dkg), kevés őrölt bors, esetleg egy kis pirospaprika, só a sajt függvényében. A hozzáadott sör mennyisége nagyban függ a sajt állagától, de valahol fél deci körül lesz az ideális. Egyszerűen csak össze kell keverni, többé-kevésbé homogén masszát képezni belőle. Akkor jó - ezt a cseh útikönyvekből sajnos mindig kihagyják -, ha az elkészítés után felfordítva tányérunkat nem landol a földön pivní syrünk. Valahogy így:
Pirítós kenyérre kenve kiváló sörkorcsolya.

Általános tapasztalat, ha túl sok időt töltünk egy kocsmában, akkor megeshet, hogy hazafelé nem megy olyan gördülékenyen a séta. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy ha sokáig ül az ember, egyszerűen elfelejti a test, hogyan is kell járni.
Fogyasszuk mértékkel!

2010. szeptember 13., hétfő

Dal sal

A nyári nagy melegben nem nagyon van kedve az embernek bográcsozni. No de amint beköszönt az ősz, máris szívesebben rakunk tüzet és melegszünk mellette. Még egy kis eső sem szabotálhatja, ha egyébként száraz helyen tartjuk a tűzifát. (Emlékszem mikor egy táborozás alkalmával azt a feladatot kaptuk, hogy 5 napi esőzés után gyújtsunk méteres tüzet abból, amit az erdőben találunk. Kaptunk hozzá 3 szál gyufát, de megoldottuk...)Most egyszerre áztattam be éjszakára sárga borsót, azuki babot és lencsét. Mindegyikből 1 decit. Lehetne ezt cizellálni, hiszen a sárga borsót és a lencsét is elég lenne néhány órán át áztatni, de együtt is elférnek az edényemben és legalább összeszoknak.
A bográcsban olajat hevítettem és megpirítottam rajta egy felaprított nagy fej hagymát. Fokhagymapréselővel nyomtam bele egy kb. 3-4 centis gyömbér darabot, három gerezd fokhagymát, két kisebb chili paprikát felaprítva, egy teáskanál kurkumát és két nagyobb paradicsomot, ugyancsak darabolva.
Mikor kicsit összeszoktak (néhány perc alatt megvolt), hozzáadtam a hüvelyeseket és addig főztem míg mind meg nem puhult. Csak a vége felé sóztam és kevertem hozzá 2 evőkanál vajat és ugyanennyi tejfölt.
Természetesen konyhában is elkészíthető, mint minden bográcsos étel.
...de szabadban mindig finomabb lesz.

2010. augusztus 28., szombat

Spontán gomba - az Ebéd története

Tökéletes, szép nagy gombákat találtunk a piacon. Nem volt velük semmi konkrét tervünk csak egyszerűen megtetszettek, így hazavittük őket. Egészen pontosan 7 nagy fejet, 80 dekát.

Másnap reggel - mint minden rendes pénteken - elhoztuk Zsuzsi néniéktől a szokásos heti tejadagunkat, ami 2 liter. Ezt kérésemre Livi gyorsan ki is csapatta egy kis citrommal, hogy finom házi túrót kapjunk.

Ekkor még csak abban voltam biztos, hogy ezek ketten szeretni fogják egymást és szerelemben simulnak össze, de még ki kellett találni, hogyan lesz orgia frigyükből.

Ehhez kevés olívaolajon lepirítottam egy fej felkockázott hagymát (ami kéntartalmának köszönhetően oldja a gátlásokat - mint az köztudott :D) és a művelet vége felé még hozzákevertem 4 evőkanálnyi szezámmagot. Miután mindketten szépen megpirultak, félretettem, hogy kicsit hűljenek.
Sem a gomba, sem a túró nem tartozik a legkönnyebben emészthető étkek közé, így arra gondoltam, enyhe fűszerezésre lesz szükség.
Szedtem a kertből egy csokornyi petrezselymet és felaprítva hozzákevertem a túróhoz. Aprítottam bele 30g szárított paradicsomot és mivel az sós, enyhén sóztam csak. Nagyon kevés darált zöld borssal ízesítettem még. Mikor a félig lehűlt szezámos hagymáért nyúltam, hogy azt is hozzákeverjem, megakadt a szemem a tökmagolajos üvegen. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója, így abból is locsoltam rá egy evőkanálnyit... és nem bántam meg!
A hatalmas gombák szárait kitörtem, megtisztítottam, -pucoltam a fejeket és beléjük töltöttem a fűszeres túrót. Egy nagy tepsit kivajaztam és elhelyeztem benne a töltött gombákat, locsoltam alájuk egy deci száraz rosé bort, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.

Amíg sült a finomság, a kitört gombaszárakat felaprítottam és megdinszteltem. Ráöntöttem 2 deci barna rizst és fél liter vizet. Míg a gombás rizs főtt a fedő alatt, kiszaladtam a kertbe, megkerestem a legszebb színű paradicsomot, amit tálalás előtt felkockázva hozzákevertem a körethez.

...és volt orgia...

2010. augusztus 22., vasárnap

Töltött paradicsom

Ez a finom - és rendkívül piros - étek Indiából származik. Több indiai szakácskönyvünk is van, és kimeríthetetlen ötletforrások! Változatos, nagyon finom, és egészséges fogások tárháza az indiai konyha - nem véletlenül: náluk a zöldségekben gazdag étkezésnek egyrészt sok-évezredes hagyománya van, másrészt náluk - a változatos éghajlati viszonyoknak köszönhetően - nagyon sokféle zöldség megterem. Vétek volna nem kihasználni, igaz?

Ehhez a fogáshoz szükségünk lesz kemény, de már tökéletesen érett paradicsomokra. A legtöbb helyen olyat kapunk, amit túl korán leszednek, hogy tovább bírja a bolti gyűrődést. Legyünk hát körültekintőek, ha nincs saját paradicsomunk! Az egész ételt tönkreteheti, ha a paradicsom egy picit is savasabb, mint kéne, mert nem hagyták teljesen beérni.
Hozzávalók (főételként) 4 személyre:
10 közepes paradicsom
200 g panir
4 dl párolt vegyes zöldség
1 fej hagyma finomra vágva
2 tk aprított zöld chili
2 ek. felaprított kesudió
2 ek. olaj,

A mártáshoz:
2 fej hagyma reszelve
1 tk. őrölt chili
2 ek. paradicsompüré
1 tk. cukor
só, olaj

A paradicsomról levágjuk a kalapját, belét kiszedjük. Felaprítjuk és félretesszük: megy majd a mártásba.
Elkészítjük a tölteléket:
Felforrósítjuk az olajat, megpiritjuk benne a finomra vágott hagymát, és a zöld chilit. (Ezt mi kihagytuk - más kisgyermekeseknek is így javaslom.) Hozzáadjuk a kesut, zöldségeket és a felkockázott házi túrót. Együtt sütjük tovább. Végül megsózzuk és lehúzzuk a tűzről.
Még azon melegében megtöltjük a paradicsomokat a töltelékkel.
Készítsük el a mártást is! Forrósítsunk fel egy kevés olajat és a reszelt hagymát pirítsuk meg rajta. Hozzáadjuk a pürét, és a paradicsomok felaprított belsejét, majd a chilit és a cukrot is. Alaposan összeforraljuk.
Tegyük tűzálló tálba vagy tepsibe a paradicsomokat, locsoljuk meg a mártással, és 250 C fokos sütőben süssük 10 percig. A cél a paradicsom korrekt átmelegítése, nem pedig sütés!
Köretnek - természetesen - remekül passzol a barna rizs, árpa vagy akár a bulgur.

2010. augusztus 17., kedd

Grúz őrület!

Annyi szeder nő a kertünkben, hogy már bármit csinálunk belőle.
A lekvár megvolt. Idén málnával vegyesen. Enni már lassan unalmas. Max két-három szem naponta...
A fűszeres szederleves állítólag grúz klasszikus. Amilyen egyszerű, olyan meghökkentő. De határozottan izgalmas és nincs semmilyen mellékhatása. Bátraké a szedrencse!
A fél kiló szedret mosás után turmixoljuk le. Érdemes kevés vizet adni hozzá, hogy ne szedje szét a gépet. Utána egy szűrőn préseljük át. Én találtam összepasszoló szűrőt és kis tálkát, így a szűrőbe tett szedret csak le kellett nyomnom a tálkával. Biztos van más megoldás is, de azt hiába várjuk, hogy majd csak úgy kicsöpögi magát. Az így kapott szederpürébe kell préselni egy kis gerezd fokhagymát (igen!) és adni hozzá egy kevés sót. Kerüljön még bele 1 evőkanál aprított menta (frissel az igazi) és 2 evőkanál aprított koriander zöldje (szintén frissen). A koriandert végső esetben lehet helyettesíteni petrezselyemmel, de azért az nem pont olyan jó. Aprítsunk még bele egy kis fürtös uborkát. Jó, ha kis kockákra vágjuk. Fogyasztás előtt 1-2 órát pihentessük hűtőben. Kiváló frissítő, de mégis tömős nyári leves, enyhe fokhagyma felhanggal a végén. No és a színe!

2010. augusztus 8., vasárnap

Csicseriborsókrém

Egy remek és tápláló kencét szeretnék most közzétenni. Konzerv csicseriből pillanatok alatt kész, de azért ha főzni kell, úgy sem a világ vége...
Végy 250 g csicseriborsót, s ha nyers, főzd meg kuktában, 2 babérlevéllel és pici sóval.
Hűtsd langyosra, és adj hozzá egy bő teáskanál pirospaprikát, 3-4 gerezd fokhagymát, két evőkanál szezámmagot, ízlés szerinti citromlevet, petrezselymet és bőséges mennyiségű olivaolajat. Az olivát tényleg ne sajnáld, mert a csicseri igen száraz, az olaj ad neki egy kis szelídséget. Esetleg, ha így biztosabbnak érzed, adagold apránként, hogy biztosan ne tocsogjon!
Az egészet turmixold homogén állagúra. Kóstold meg és sózd, citromozd utána, ha szükséges.
Ekkora mennyiség felét érdemes azon mód lefagyasztani, mert bármilyen finom, napokig azért ne együk reggel-este.
A receptet megint a sógornőm konyhájából vettem... :) Zsuzsi, kérlek írd ide, hogy te kitől szerezted!

2010. július 30., péntek

Töltött tök - péntek módra

Péntek van, a zab napja. Nekem pedig volt egy kis tököcském a hűtőben, ami nem várhatott tovább a sütőre... Így hát a felállás adott volt, már csak az ízesítés a kérdés.
Kaptunk a német szomszédoktól két édesköményt - valami itteni haverjuk termesztette, nekik adta, de ők csak gyorskaját esznek, így ránk sózták. (Én persze örültem! :) ) Gondoltam, azt is beleteszem...
Így hát nekiálltam: egy nagy fej lilahagymát felvagdostam (nem apróra), és kevés szőlőmagolajon, lassú tűzön elkezdtem fonnyasztani. Megsóztam picit, hogy eresszen levet - ilyenkor finom puha lesz, és édes. Három szárított paradicsomot apróra vágtam, a két édesköményt is felkockáztam, a zöld levélkéket félretettem. Amikor jónak láttam a hagymát, rádobtam 3 evőkanál napraforgómagot, a paradicsomot és az édesköményt. (A hagyma sózásával már csak a szárított paradicsom miatt is vigyázni kell!) Ezeket már picit nagyobb lángon pirítottam össze. Közben előkészítettem a tököt: megmostam, feleztem, kivájtam a magos részét, aztán besóztam a töltelék helyét. A töltelék közben szépen megpirult, ráborítottam 1,5 dl zabtöretet és 2,5 dl vizet. Fedő alatt lassú tűzön tartottam, amíg a zab fel nem vette a vizet. Vigyázat, a zab könnyen leragad!
Ezután a tökökbe töltöttem, és lefedett tepsiben 180 fokon fél órát sütüttem. Ezután tettem rá pici tejfölt és még kapott 10 percet, 250 fokon de már csak felső sütésen.
(Megjegyzem, eleinte vaciláltam valamiféle zöldfűszerezésen, de végül elvetettem, és megérte! Így tehát semmi plusz fűszer nem került bele.)
Tálalás előtt rászórtam még az édeskömény zöldjét, és mehetett az éhes szájak elé!

2010. július 18., vasárnap

Azuki bab curry

Kultúrák találkozása a fazékban.
A 2 deci saját termesztésű azuki babot már tegnap este beáztattam. Ma háromszoros, enyhén sós vízben tíz perc alatt megfőtt a kuktában. Csak mert már az is beérett, vágtam hozzá két szál sárgarépát.

Az azuki ugyan eredetileg japán bab fajta, de jobban szeretjük, mint a vese babot és jobbak az élettani hatásai. A japán makrobiotika szerint az azuki a leginkább kiegyensúlyozott energiával rendelkező hüvelyes, kicsinysége és sötét színe végett.

Közben elkészítettem a fűszeralapot a curryhez: kb. 2 cm gyömbér felaprítva, 1 tk köménymag, néhány babérlevél, 2 gerezd fokhagyma lepréselve, 2 tk őrölt koriander és 5 szem szegfűszeg mozsárban összezúzva.
A fűszereket kis olajon lepirítottam, majd hozzáadtam egy nagyobb fej hagymát felaprítva és együtt pirultak tovább. Öntöttem még rá kb 1,5-2 dl paradicsompürét, kicsit rotyogtattam, majd hozzáadtam a megfőtt babot és még 1 deci tejszínt. Nagyjából 10 perc alatt összefőtt.

Rizzsel tálaltam, amit egy hüvely kardamonnal, 4 szem szegfűszeggel és 5-6 szem zöld borssal főztem ki.

2010. július 15., csütörtök

Készítsünk orosz mustárt!

Kedves szerzőtársam már többször szólt, hogy tegyem közzé, miként is készül a valódi mustár - ne csak nekünk, meg más kivételezetteknek (a tudás birtokában) legyen jó... Én gyerek koromból hoztam a szeretetét: anyukám, ha otthonról hozzájutott, mindig készített - akkor nálunk még nem lehetett alapanyagot kapni. Nem is értettem később, hogy mi a jó a bolti mustárban?
A mustárgyártás egyszerűbb, mint gondolnánk, és az eredmény olyan csoda, hogy aki valaha is evett ilyet, az soha többé nem fog a kereskedelmi forgalomban kapható csupa-ecet borzalmakra fanyalodni!
Ámde vigyázat: méregerős!!! Tehát a javaslatom, hogy először csak kisebb adagot készítsünk, hogy meglássuk EZ mennyi idő alatt fogy el. Ha ugyanis egyszerre megcsináljuk az egész adagot, félő, hogy erejét veszti, mire a végére érünk. Nagycsaládosokra ez persze nem vonatkozik :)

Lássuk tehát:
Az első napon szükségünk lesz egy doboz mustárporra. Én ilyet veszek:
Ez nagy biztonsággal beszerezhető a Cora áruházak előterében található orosz boltokban, vagy a Mammut aljában lévő - szintén orosz - műintézményben. Bevallom, máshol még nem kerestem, annyira biztos ez a forrás - pedig talán a bioboltok is szóba jöhetnek. Az is lehet, persze, hogy a vér beszél belőlem... Ha nincs por, működik a dolog leőrölt mustármaggal is.
Kell még: forró víz, türelem... :)
100 g mustárport el kell keverjünk 200 g forró vízzel. Csomómentesen. Akkora tálat vegyünk elő, amibe még marad jócskán hely, ugyanis keverés után erre a masszára ráöntünk még annyi forró vizet, hogy vagy 3 ujjnyi vastagon ellepje. (Nekem egy nagyobbacska müzlis tálam van erre a célra.) Most kell a türelem: tíz órát pihentetjük lefedve, meleg helyen - ezért én este kezdem és másnap reggel folytatom.
Reggel óvatosan leöntjük a vizet és elkezdjük ízesíteni a mustárunkat. Itt az ízlés nagyon sokat számít. Mindenképp kell bele valami jóféle ecet (alma vagy akár balzsamecet - legutóbb én a Vom Fass Waldburg Cassis ecetjével csináltam, remek volt!). Aztán kell még olivaolaj is bele. A mennyiségnél a lényeg, hogy ezzel lágyítjuk a masszát - az ecettel és az olajjal is bánjunk óvatosan: apránként adagoljuk. Bevallom, sose mértem le, hogy mennyi adok hozzá, de megigérem, ha legközelebb csinálok, megteszem! Azért emlékeim szerint 30-30 gramnál több biztos nem volt... Kell bele még só (10-15 g) és kb egy teáskanál cukor vagy méz, valamint fűszerek. Abból meg aztán tényleg bármi, amit a kreativitásunk megenged. Remek lehet rozmaring, tárkony, bazsalikom, finomra őrölt dió (egy orosz barátom csinálta mindig így), kardamon - tényleg bármi! Esetleg osszuk több részre az olajos-ecetes-sós-cukros masszát, és csináljunk több félét és kevergessük a fűszereket is bátran!
Az elkészült mustárt jól zárható üveg(ek)ben, hűtve tároljuk.
...mellesleg a mustárpor meghűlés esetén is hatásos, de erről majd máskor! :)

UPDATE 2017: azóta sajnos se Cora, se Mammut alja, de a boltok nem szűntek meg! Egy kis reklám nekik (és beszerzési hely nektek): honlapja nincs az Arbatnak, de van boltjuk Budán a Retek utca 8. szám alatt, Pesten pedig a Podmaniczky-Körút sarkán.

2010. július 7., szerda

Padlizsánkrém

A padlizsánkrém legfontosabb hozzávalója - természetesen a padlizsán mellett - a parázs!
Hiába ismerjük az összes fortélyt a fakéstől (semmi jelentősége) a majonézig (mondjuk azt soha nem tennék bele!), ha nem tudjuk parázson megsütni lila barátainkat. Persze sütőben is elkészíthető, de soha nem lesz olyan ízletes, mint a parazsas verzió.
Ugyanakkor azt mindkét esetben megtehetjük, hogy sütés előtt megszurkáljuk a gyümölcsöket, különben előfordulhat, hogy szétrobbannak. (Picilivi szerint ez ugyanolyan legenda, mint hogy a fém késtől/villától megkeseredik. Ő soha nem szurkálta meg és mégsem robbant.)
Az viszont fontos, hogy ne a tűzbe tegyük, hanem várjuk ki, hogy rendes parazsunk legyen. Néha meg kell benne fordítani, de egyébként legyünk vele roppant türelmesek, és hagyjuk ott bátran. Akkor jó, ha már nem nagyon lehet megkülönböztetni a padlizsánt a parázstól, tehát süssük szenesre. Valahogy így:Ha kihűlt, lehámozzuk, felaprítjuk és teszünk a két közepes méretű padlizsánhoz, fél mokkás kanál őrölt zöld borsot, egy kiskanál orosz mustárt (remélem Picilivi nemsokára felteszi ide, hogyan készül), sót ízlés szerint, egy kiskanál pirospaprikát, két gerezd zúzott fokhagymát és egy kiskanál fahéjat. Ha már beérett a kertben a paradicsom, bele lehet darálni egyet.
Ha a padlizsánkrémbe véletlenül kerül egy kis hamu is az csak dob rajta!
Jól kikeverjük és másnapig hozzá sem nyúlunk!
Össze kell hogy érjen!
Bírjuk ki! Megéri...

2010. július 5., hétfő

Gabonák elkészítése 2.

Lássuk, hogyan készülnek a reggelinek - uzsonnának - való kásák... Alapnak vegyük a köretnek való elkészítés arányait. Ha több "felnőtt gyomor" van a háztartásban, érdemes picit növelni az általános 1 dl per fő adagot, de az is igaz, hogy ilyenkor a gabonák mellé kerül mindenféle finomság, ami jelentősen dúsítja az ételt.
A mi háztartásunkban, a napokat figyelembe véve általában hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap van gabonakása reggelire - tehát rizst, kölest, zabot és bulgurt szoktunk így főzni. Árpát, hajdinát jobban szeretjük fűszeresen, a kukorica esetében pedig Borka a szemes kukorica rajongója, így puliszkát viszonylag ritkán készítünk. (Csütörtökre egyébként isteni a házi rozskenyér... :) )

Térjünk a lényegre: vesszük a választott gabonánkat, kimérjük egy megbízható edénybe. Ez fontos, mert ezek a kásák részben tejjel készülhetnek, és egy rosszabb edényben könnyen odakaphatnak. Folyadékként - ezek szerint - a vizet részben tejjel helyettesítjük, ez lehet akár valamilyen gabonatej is. Ha használunk, először a vízzel főzzük meg alaposan és csak utólag adjuk hozzá a tejet. Amennyiben csak vizet szeretnénk használni, adjunk a kásánkhoz egy evőkanál vajat. Jelentősen növeli az ízértékét és az emésztésnél is segít hasznosítani a gabonák értékes anyagait.
Adjunk a kásánkhoz fűszereket! Fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, csillagánizst vagy "sima" ánizst, citromhéjat, narancshéjat - ízlés szerinti mennyiségben és párosításban. Tegyünk bele valamilyen olajos magvakat (dió, török mogyoró, mandula, kesudió, pisztácia, napraforgómag vagy akár tökmag, szezám, pirított mák...) és gyümölcsöket! Téli időszakban erre kiválóak az aszalt portékák, de a kása édességét nyáron is szabályozhatjuk mazsolával vagy (friss híján) aszalt fügével. Természetesen bármilyen szezonális gyümölcsöt kínálhatunk hozzá frissen is! Ilyenkor azt inkább a kész kása mellé adjuk, hogy az esetleges hőre elpusztuló értékes anyagok ne vesszenek el.

Ezután már csak neki kell ülni és elfogyasztani! Jó étvágyat hozzá!
(Nyilván ahány ház, annyi szokás, várom is az új ötleteket, rafinériákat!)

2010. július 3., szombat

Pasta Siciliana

Ezt a receptet egy régi olasz szakácskönyvben találtam, anyukám hagyatékában. Illetve mondhatnám, hogy Borka találta, mert hozott három régi könyvet a polcról, és az egyik ez volt.
Gondoltam: ezek a sziciliaiak biztos tudják, hogy kell túlélni egy nyarat, együk azt, amit ők!
Az eredmény egy jó ízű és könnyen elkészíthető tésztás étek.
Legközelebb kínálni fogok hozzá citromgerezdeket is, mert szerintem egy kis savanykásság még jobban megdobná az ízét...

Hozzávalók 4 személyre:

300 g tészta
(spagetti, makaróni, esetleg az a rövid szárú hajlított makaróni - fogalmam sincs mi a becsületes neve...)
200 g tonhal (mélyhűtött-kiolvasztott vagy konzerv)
10-10 szem fekete és zöld olajbogyó
1 csokornyi friss petrezselyem
50 g mandula felezve
2 gerezd fokhagyma
1 közepes fej lilahagyma
3 evőkanál olivaolaj
300 g paradicsompüré
só, őrölt fűszerpaprika (lehet erős!) - ízlés szerint


Így készül:

Villával összetörtem 200 g tonhalat, a petrezselymet leszedtem, lemostam, finomra vágtam. Lilahagymát kihúztam a földből, és a fokesszel együtt előkészítettem, olajbogyókat összevagdostam. A mandulát a serpenyőben szárazon megpirítottam, majd félretettem. Helyére ment az olaj és az apróra vágott lilahagyma. Amikor már szépen pirult hozzátettem a tonhalat, préselt fokhagymát és a petrezselymet. Néhány percig kevergettem, aztán felöntöttem a paradicsommal. (Most darabolt konzervet használtam, de szezonban gátlástalanul frisset tennék bele, ördög vigye a pürét!) Ezen a ponton került bele só és piros paprika. 20 percet hagytam lassú tűzön rotyogni, aztán beletettem az olajbogyókat. Újabb öt perc múlva összekevertem a közben kifőzött tésztával és a mandulával. 40 percig készült és sokkal hamarabb elfogyott... :)
Jó étvágyat hozzá!

2010. június 30., szerda

Pácolt olivabogyó

Mit tegyünk, ha ajándékba történetesen gyenge minőségű olajbogyót kapunk?
Ajándékozzuk tovább valakinek, aki kevésbé igényes az ízeket illetően vagy pácoljuk be magunknak!
Érdemes próbálkozni vele, mert nagyon sok múlik egy jó pácoláson. Gyakran ugyanezt tudjuk megvenni kimérve is, igen borsos áron.

Fogtam az üvegnyi bogyót (ez a nagyobb fajta üveg volt, talán 7-8 deci körüli) és összekevertem mindenféle finomsággal. Tettem hozzá:
2 evőkanál rozmaringot, 1 ek. kakukkfüvet, 10 gerezd fokhagymát, valamennyi szárított paradicsomot, 1 ek. citromlevet, 1 ek. borecetet, 1 dl olivaolajat, 6 szem zöld borsot, 1 fél narancs leszűrt levét, no és reciklikáltam hozzá a saját sós levét.
Ezt hagytam állni sokáig. Naponta óvatosan megkevergettem. Majdnem két hét múlva kóstoltam meg először, akkorra már szépen összeért, de még hetekig elállt a hűtőben és csak egyre jobb lett...

Persze el tudok képzelni bele mindenfélét, mondjuk jó lehet még a citromlé, vagy kis citromdarabok, narancshéj, vörösbor, petrezselyem, babér levél vagy bármi aktuális vadulás. Természetesen kis feta darabokat is lehetne belekeverni...

2010. június 20., vasárnap

Sekerpare átgondolva

Határozottan cukor ellenesek vagyunk. Jól látszik ez akkor, ha egy "idegen" sütireceptet először próbálunk ki. Jó eséllyel azzal nyitunk, hogy az előírt cukor mennyiségét igencsak megkurtítjuk. Ezért, ha valaki menthetetlenül édesszájú, mindenképp kalkuláljon azzal, hogy az általam
megadott édesítő adagot emelnie kell.
Ma a klasszikus török sütemény, a joghurtos-grízes készült el "low sugar" módon - és persze némi stiklivel... :)

Így csináltam:
Összekevertem 2 pohár joghurtot 1 pohár nádcukorral (2 kellett volna eredetileg), hozzákevertem 2 tojást, majd 3 pohár grízt. Ehhez adtam 1 pohár lisztet, amibe 2 teáskanál szódabikarbónát tettem. Fahéjjal és őrölt mandulával ízesítettem. Homogén masszává kevertem, és egy kibélelt tepsibe töltöttem. Úgy 2 ujjnyi vastag lett, ez könnyen sül. 160 fokra előmelegített sütőben sütöttem 20 percig, majd P kérésére megkentem házi meggy lekvárral, hogy még savanykásabb legyen. (Ettől mondjuk megszünt "fotó-barát" lenni, így kép nincs!)
Picit még visszatettem, és emeltem a hőt 200 fokra, hogy ne száradjon ki, csak piruljon. Amikor kiszedtem, leöntöttem 2 dl rózsavizes vízzel. (Eredetileg 3 pohár porcukor, 2 pohár víz és 1 kupak rózsavíz keverékéből álló sziruppal kell locsolni. Na AZ cuppogott volna, az tuti!)
Langyosan szeleteltem és remek uzsonna lett belőle!
Lehet még díszítésnek kókuszreszeléket, vagy finomra vágott mandulát használni.

2010. június 16., szerda

Kasmíri spenót sült panírral

Az utolsókat rúgta már a spenótunk a kertben, felmagzott meg kezdtek sárgulni az alsó levelek, szóval le kellet szedni az utolsó zacskónyit is. Egyébként kezdő kertészeknek melegen ajánlom a termesztését. Garantált és gyors siker! Semmilyen gondozást nem igényel, könnyen lehet bio nevelni, az ember elveti, aztán kinő és finom lesz. Egy nagy hátránya van csak a mirelittel szemben, meg kell mosni. Én kényes vagyok rá, ha az étel porzik a számban, így képes vagyok egyenként megmosni a leveleket. Valójában nem nagy fáradtság, igazán meditatív tevékenység...
Ha mi termeltük vagy a piacon frissen vettük, akkor ügyeljünk rá, hogy a szárát távolítsuk el. (Ez a mirelitnél ugye nem érdekes, mert a levelesről már eltávolították, a pépbe meg úgyis beledarálták. - Pépet ne használjunk!)Egy nagyobb serpenyőben hevítsünk 2-3 evőkanál mustárolajat. Addig tegyük ezt, míg füstölni nem kezd, ekkor szórjunk bele egy kiskanál garam masalát és ugyanennyi fehér (sárga) mustármagot. Gyorsan tegyük rá a fedőt és várjuk meg míg a mustármag kipattog. Ha ez megtörtént, tegyünk bele 4-5 szál újhagymát felkarikázva (szintén javaslom konyhakerti termesztését, ugyancsak sikerorientált, sőt még védi is a többi zöldséget a kártevőktől, nem utolsó sorba egyszerre van jelen a spenóttal a kertben). Tegyük hozzá az összevágott spenótot is. Süssük tovább, míg a spenót összeesik, majd utána közepes lángon főzzük el a levét. Szárazon a legízletesebb! Keverjük össze a külön felkockázott és kisütött panírral.
Forrón tálaljuk!

2010. június 13., vasárnap

Barnus

A brownie nálunk nagy mánia. Eleinte különböző cukrászdákban csaptunk le, ha épp volt mire, de muszáj volt itthon is kreálni.
Kipróbáltam több neten elérhető receptet, de valahogy nem volt jó. Az egyik túl olajos, a másik cuppog, a harmadik messze túl édes....
Kevertem hát egy sajátot. Kevésbé tömény, de így is üt...

Kell bele:
150 g csoki (én mostanában 65%-os Schogettent használok)
100 g liszt (zabpehelylisztet használtam most)
50 g vaj
3 tojás
100 g cukor (finomítatlan nádcukor)
2 cs vaníliás cukor - ha nincs otthon készített...
60 g dió
csipet só

A csokit felolvasztom a vajjal, a cukrokat kikeverem a tojglikkal. A kettőt összevegyítem, majd bele megy a liszt. Összekeverem és beledobom a megtört diót. Tettem bele - szentségtörés képpen - meggyet is, hogy kicsit szelidítsem. Azért a fáról frissen szedett meggy nagy csábítás.
180 fokra előmelegített sütőben úgy 25 percig sült. Én laposabban szeretem, a vastagabb nyilván tovább sül. A lényeg, hogy még picit tapadjon, mikor tűpróbát csinálok.
Pofon egyszerű, és ellenállhatalan!

2010. június 3., csütörtök

Kávét vagy teát parancsol?

Egyre több tanulmány igazolja a pesti vicc igazságát: ha sokat kávézgatunk, üresek maradnak a temetők...

Nem is olyan rég olvastam egy hírt az MR1 oldalán:

A kávérajongók számára jó hírek hangzottak el az Amerikai Szív Társaság San Franciscói éves konferenciáján. A kávézó embereknél kisebb például a kockázat, hogy rendellenes szívritmussal kerülnek kórházba, és nincs jele annak, hogy napi néhány csésze kávé növelné az atherosclerosis kockázatát, amikor érelmeszesedés miatt megvastagszanak az érfalak, és a későbbiekben szívrohamot válthatnak ki. Sőt, a kávé egyik alkotórésze csökkentheti a nőknél a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Egy jelentés a kávéfogyasztás és a magas vérnyomás között talált ugyan potenciális kapcsolatot, ám a hatást a "mérsékelt" jelzővel minősítették, és jelezték, hogy csak megfigyeléseken alapult, nem pedig tudományos igénnyel összeállított, ellenőrzött teszteken.

Hát nem csodálatos? :-)) Én nem vagyok ugyan az a fajta, aki napi 4-5 kávét lenyom, de azért ez mégis csak jó hír. Eddig ugyanis folyamatosan azt hallhattuk mindenhonnan, hogy a kávé nem tesz jót. Túlságosan megemeli a vérnyomást, árt a szívnek? Sebaj, igyunk helyette teát! Most viszont minden kávéfüggő fellélegezhet: a kávé tehát alapvetően szívbarát.
Felmerül a kérdés, hogy ezek a fent említett jótékony hatások vajon mindkét kávéfajtára igazak-e? Nincsenek a birtokomban erre vonatkozó információk, de nem lepődnék meg, ha csak az arabica lenne ilyen barátságos...

A másik érdekes dolog ezzel kapcsolatban a hirado.hu oldalon jelent meg:

Európában sokan lelkendezve fogadták a Journal of Nutrition új vizsgálati tanulmányát, amely szerint a kávé feketén vagy tejjel egyaránt jót tesz az egészségnek.
Nemrégiben amerikai ápolónőkön végzett megfigyeléseket értékelték ki. A csaknem százezer nő adatai azt mutatták, hogy azok, akik naponta legalább négyszer kávéztak, 20 százalékkal ritkábban kaptak agyi katasztrófát, mint azok, akik nem kedvelték ezt az italt.Az infarktus miatt kórházba szállított svéd férfiak közül is azok haltak meg a legritkábban, akik évtizedek óta minden nap elfogyasztottak 4-5 kávét - derült ki egy tanulmányból.

De mi történik akkor, ha valaki a bécsi tejeskávét, esetleg a capuccinót vagy a latte macchiatót szereti?
Svájci kutatók kilenc, egészséges önkéntest vizsgáltak, akiknek átlagos életkora 34 év volt. Véletlenszerű sorrendben háromféle módon elkészített espresszó kávét fogyasztottak, üresen, tejjel, illetve cukorral és nem tej alapú krémporral ízesítve. Mindhárom kávéban ugyanannyi antioxidáns volt.

A Journal of Nutrition szaklapban megjelent beszámoló szerint a kávé kedvező antioxidáns hatását a tej nem akadályozta meg, a nem tejből készült krémporok azonban lassították, hogy a kávéban lévő antioxidáns vérré váljék.

A kávé tehát tejjel is jótékony hatást fejt ki, de ugyanez nem igaz a teára...

Az európaiak közül a portugálok voltak az elsők, akik Japánban belekóstoltak a teába, illetve a teázás társadalmi élvezetébe 1560 táján. Megindult a tealevél importja, és hamarosan a gazdag franciák és hollandok körében is népszerű lett a teaivás. Az angol teázás valójában úgy kezdődött, hogy 1661-ben a portugál Braganza Katalin lett II. Károlynak, Anglia, Skócia és Írország királyának a felesége, márpedig akkoriban a tea már kedvelt ital volt Portugáliában.

A szigetországban hamar elterjedt a teázás, a"délutáni tea" általában 3-5 óra között vált divatossá. Statisztikák szerint az Egyesült Királyság polgárai naponta 150 millió csésze teát öntenek magukba.

A teázás persze nemcsak élvezet, hanem epidemiológiai vizsgálatok szerint igen egészséges is. Állatkísérletek jelezték, hogy a tea alkalmas a legkülönbözőbb rosszindulatú daganatok megelőzésére. Kedvező tulajdonságát elsősorban erélyes antioxidatív hatásával magyarázzák.
Hollandiában a vizsgált személyeknek az a harmada halt meg a legkisebb arányban infarktusban vagy agyi katasztrófában, amelyik a legtöbb teát fogyasztotta. Ezzel szemben az aorta elmeszesedése azok között a rotterdamiak között volt a legelterjedtebb, akik a legkevesebb teát fogyasztották. Amerikai adatok is vannak: a bostoni körzetben végzett felmérés résztvevői között a szívroham kockázata csaknem fele volt abban a csoportban, amelyiknek tagjai naponta legalább egy csésze teát megittak, azokhoz képest, akik egyáltalán nem teáztak.

A teát azonban tejjel fogyasztották az angolok: a csészékbe először hideg tejet öntöttek, nehogy a finom porcelán a forró teavíz miatt megrepedjen. Tejes teából ma is jó néhányat megisznak - otthon, munkahelyen és társaságban egyaránt. Épp ezért váltott ki annak idején nagy felhördülést az a tudományos eredmény, hogy a teához öntött tej bizony "kikapcsolja" a kedvelt ital szívet és érrendszert gyógyító hatását, ráadásul most ezt újabb vizsgálatok meg is erősítik.

A berlini Charité Egyetemi Kórház kutatói 16 egészséges nőnek adtak fél liter fekete teát, tejjel vagy anélkül. A teázás előtt és után, a felkaron mérték az áramlás közvetítette értágulatot. Az artériás véráramlás a Darjeeling tea megivása után jelentősen fokozódott, míg a tejes tea ezt a kedvező hatást gyakorlatilag teljesen fölfüggesztette.
Patkányok erein végzett állatkísérletes tanulmány is ugyanezt igazolta, hasonlóképp az izolált sejtek vizsgálata. A tejben lévő kazein a teában lévő katekinekhez kötődve gátolta a népszerű ital jótékony hatását.
Andrew Steptoe angol professzort is megkérdezték ezzel kapcsolatban, aki igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy legalább 200 bioaktív anyag van a teában, és egyáltalán nem bizonyos, hogy a tej ezeket mind inaktiválja.
A közelmúltban azonban az angol tudomány egyik fellegvárában, Oxfordban is megerősítették a korábbi német eredményeket. Ötféle fekete teához adtak sovány, félkövér vagy teljes tejet. Mindegyik tej erélyesen kioltotta a tea antioxidáns hatását, függetlenül annak fajtájától. Különösen a sovány tej bizonyult végzetesnek a teában lévő, a szervezetet védő gyökfogókra.

Ez tehát a rossz hír. De azért, ha jól belegondolunk a tejes tea csak egy ici-pici szegmense a teázásnak. A zöld tea például ihatatlan lenne tejjel... Ugyanakkor egy jó csáj azért nem megvetendő, igaz?
Szóval mindenki válasszon teát vagy kávét a szíve szerint, sőt akár tejjel vagy anélkül! Végül is: valamiben meg kell halni...

2010. május 23., vasárnap

Hagymás roti

Ilyenkor a legfinomabb a leduggatott hagyma. Időnként kihúzgálunk belőle néhányat. Most épp a rotihoz.
A friss újhagymát apróra vágom. Ebből egy mérőpohárban kimérek 2 decit. Ehhez a mennyiséghez 3 deci lisztet teszek. Kell még bele egy teáskanál só, egy csipet cukor, 1 teáskanál gyömbérpor (vagy reszelt gyömbér), chili (ízlés szerint) és annyi víz, hogy lágy, krémes tésztát kapjunk. Jól kikeverem és felhevített palacsintasütőben kisütöm, úgy ahogy egy palacsintával is tenném.
Ez tehát gyakorlatilag egy fűszeres, hagymás palacsinta, ami kiválóan illik curry vagy más egytálételek mellé.

2010. május 8., szombat

Napraforgókrém sörélesztővel

Ezt a kencét már nézegetem egy ideje, de volt, hogy bátorságom nem volt, volt, hogy sörélesztőm... (Vajon be tudnék-e suvasztani még egy "volt" szót ebbe a mondatba??)
Mindenesetre legutóbbi budapesti túránkon vettem sörélesztőpelyhet, így már nem volt visszaút!
Kellemes savanykás ízű krém lett belőle - kicsit már sajnálom is, hogy eddig húztam az időt, mert szerintem nagyon finom.

Így szólt a recept:
1 és 1/3 csésze napraforgómag
2/3 csésze zabpehely
2 és 1/4 csésze víz
1/4 csésze citromlé
1/4 csésze sörélesztő pehely
4 gerezd fokhagyma
2 tk só
1/2 pritamin finomra vágva vagy 1 kk pirospaprika
1 közepes fej vörös hagyma finomra vágva
kevés olaj és víz.

A hagymát kevés olajon és vizen megpároljuk. A magot a pehellyel és vízzel leturmixoljuk, majd a hagymához adjuk és néhány percig főzzük - amíg be nem sűrűsödik. Ezután a többi hozzávalót is beletesszük és még pár percig főzzük.

Állítólag "sajt" is készülhet ebből - én még azt nem próbltam, de fogom, és majd beszámolok -, akkor 2-3 tk kukoricakeményítő is kell bele; illetve, ha szeletelhető sajtot szeretnénk, akkor 1 tk agar-agar.

Javaslom, hogy kóstoló gyanánt a "csésze" szót feleltessük meg az "1 deci" fogalmával - és persze arányítsuk a többi hozzávalót. Én ugyanis 2 decinek vettem elsőre a csészét, és tetemes mennyiség lett. Több napig enni pedig a legfinomabb ételt sem az igazi...

2010. május 4., kedd

Tavaszi ebéd

Az alábbi ebédkénk hozzávalói ugyan nem mind primőrök, de annyira jó volt nézni a tavaszi színvilágot a serpenyőben, hogy mégis úgy éreztük: csupa frissen termett finomságot eszünk.
Került bele:
fél szál póréhagyma felkarikázva
két édeskömény kockákra aprítva
négy vagy öt sárgarépa felkarikázva
kb. 10 dkg gomba kis darabokra vágva
öt-hat levél kínai kel felaprítva
egy marék frissen szedett snidling apróra vágva
az édeskömény zöldje
só, bazsalikom, görögszénalevél
kevés oliva olaj

Az olajat felmelegítettem. Az összes hozzávaló zöldség, valamint a só, bazsa és széna egyszerre került a serpenyőbe, kivéve a kínai kel levelének a zöld részét. Azt cirka 5 perc után dobtam rá a snidlinggel és az édeskömény-zölddel együtt. Újabb 5 perc után pedig megettük.
Nem túl bonyolult, igaz?
Árpát ettünk mellé - lévén kedd... :)

2010. április 21., szerda

Padlizsán curry


Nem tagadom, padlizsán függő vagyok. Már szépen nőnek a palántáink a balkonládában. (Idén úgy tűnik több lesz, mint tavaly volt, tehát ha minden jól megy, lesz zakuszkánk is.) Még csöppet melegszik az idő, erősödnek a kicsikék, és nemsokára kiengedhetem őket a szabadba. Addig is rá vagyok utalva a zöldségesek pénztárcát kizsigerelő portékájára...

Egy késhegynyi kurkumát kevertem össze egy kávéskanálnyi sóval, és ezzel dörzsöltem be a keresztben csíkokra vágott két padlizsánt. (Először kb 2 centis karikákat vágtam, amit később ugyancsak 2 centis csíkokra szabdaltam.) Minimális olajon pirítottam meg.
Egy közepes fej vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon üvegesre pirítottam. Került hozzá egy zellerlevél felaprítva, 2 chili, ugyancsak aprítva, egy rúd fahéj egészben, 3 gerezd fokhagyma préselve, 3 szem szegfűszeg és fél teáskanál mustármag őrölve. Locsoltam rá egy evőkanál borecetet és még 2 teáskanál nádcukorral is megkínáltam. Ekkor már az egész konyhában nagyon kellemes illat volt.
Felöntöttem 1,5 deci tejjel és lassú tűzön kavargattam. Mikor elkezdett besűrűsödni, akkor adtam hozzá egy teáskanál curry-t és a padlizsán csíkokat. Még pár percig kevergettem, hogy megszokják egymást, és már repült is a tányérra.

Persze elképzelhető lenne más zöldséggel is, de ez a fahéjas-szegfűszeges alap leginkább a padlizsánnal passzol. Imádják egymást!
Főételként is megállja a helyét, de még jobb, ha amolyan indiai lakoma részeként tálaljuk, több különböző fogással. Mondjuk purival, valamilyen daallal, rizzsel és raitával együtt.

2010. április 16., péntek

Pecsenyezsír

Ezt a trükköt egy régi barátunktól tanultuk. Steve, ha jól emlékszem a Gandhi szakácsa volt anno, és rengeteg finomságot tud készíteni. Ez most nem egy ebédszünetre való étel, inkább a vacsora-reggeli kategóriát erősíti. Azoknak különösen érdekes lehet, akik nem esznek húst, de szeretik a húsos ízeket. Az a trükk ugyanis, hogy csupa növényi cuccból lehet olyan krémet csinálni, ami megszólalásig hasonlít a pecsenyezsírra. Komolyan teszteltük a dolgot. Számos zalai emberrel megkóstoltattuk már, volt olyan is, aki nem akarta elhinni, hogy nem igazi pecsenyezsírt evett.Én egyszerre egy 720 ml-es befőttesüvegnyit csinálok, így valahogy:
1dl napraforgómagot száraz serpenyőben lepirítok. Vigyázni kell vele, mert könnyen odaég, szóval állandóan kevergetem, és nem hagyom ott egy percre sem. Amúgy elég hamar kész lesz, és nagyon illatos. Ezt utána félreteszem hűlni.
Egy kevés pálmazsíron vagy kókuszzsíron megpirítok két nagy fej vereshagymát, persze jó apróra vágva. Hangsúlyozom: pirítom! Nem dinsztelem! Ha már megpirult a hagyma, még belepréselek 6-7 gerezd fokhagymát is, aztán mehetnek bele a fűszerek: majoranna, petrezselyem, zeller zöldje, só, esetleg pirospaprika és bors. Utóbbi kettőt nem mindig használom, jó vele is, nélküle is. Persze ízlés szerint mehet még bele bármilyen zöld fűszer, de csak a fentiekkel is abszolút kielégítő.
Hozzáadom a többi pálmazsírt vagy kókuszzsírt is, még kb. 6 decit. Amíg megolvad a serpenyőben a zsír, addig ledarálom a pirított napraforgómagokat, és ezt is beleöntöm a zsírba. Még egy ici-pici citromlevet is teszek bele. Jól elkeverem az egészet, de ha felolvadt az összes zsír, akkor már gyakorlatilag le is lehet kapcsolni alatta a tüzet.
Beleöntöm a befőttes üvegbe, és ott hagyom kihűlni. Olykor, melegebb napokon beteszem a hűtőbe vagy a mélyhűtőbe hűlni. Így sokkal gyorsabb. Hűlés közben - főleg a konkrét megdermedés előtt - időnként meg kell keverni, hogy ne ülepedjen le minden darabos rész az üveg aljára. Sokkal jobb, ha egyenletesen eloszlik benne a hagyma és a napraforgómag is.
Pálmazsírt régen nagyon könnyű volt szerezni, de sajnos az utóbbi időben jó minőségűt csak az osztrákoktól tudtunk hozni. Nem tudom mi lehet az oka, de a magyar forgalmazók egyszer csak leálltak a behozatallal. Azért lehet, hogy vannak kisebb bioboltok, akiknél fellelhető még. Kevésbé jó minőséget pedig akár a nagy hipermarketekben is lehet venni, különböző méretű vödrös kiszerelésben, "fritőzolaj" fedőnév alatt.
Kókuszzsírt egyre több bioboltban lehet kapni, nekünk van egy közösségi beszerzési forrásunk, ahonnan sokan rendelünk egyszerre nagyobb mennyiséget. Környezetvédők szerint ezt érdemesebb használni, ha van bennünk némi felelősségtudat.
A kenyérre kenésen kívül persze még más felhasználási módját is el tudom képzelni. Magyaros ízek varázsolhatók a fazékba vele vagy tepsis krumpli alá is kiváló.

2010. április 12., hétfő

Shahi korma

Ez az étek az indiai kreativitás és ízvilág csodálatos példája számomra. Ugyan nem vagyok a cupákos magyar konyha beható ismerője, de nem tudok olyan magyar ételt, ahol ilyen lazán elférne együtt gyümölcs, olajos magvak és zöldség tejtermékkel. És az eredmény egy mesés ízű finomság, ahol minden falat meglepetés!
Lássuk, hogyan készül:
Kell hozzá 3 csésze zöldség - bármi jöhet! Mi most tettünk hozzá új krumplit is, na ezt nem ajánlom, eléggé kilógott a sorból. De mondjuk karfiol, zöldborsó, kukorica, répa, bab, brokkoli. Talán krumpli helyett batátával megpróbáljuk majd egyszer... Fontos, hogy a zöldségek egységes puhaságúra legyenek előkészítve, tehát, amit kell, pároljunk picit meg.
A zöldségek mellé kell még 1 csésze ananász vagy mangó, negyed csésze mazsola, mogyoró, és két csésze tej. Ezen kívül kell készíteni egy fűszeralapot is - tulajdonképpen innen indul az egész.

Vegyük tehát a következőket:
1 tk gyömbér reszelve
1 tk fokhagyma átpréselve
1 nagy fej hagyma apróra vágva
4 db zöld chili (ennek hiányában kellemesen csípős zöldpaprikából arányos mennyiség) felvágva
1 tk köménymag és koriandermag
1/2 csésze mák (darálatlan, tehát egész) és kesudió (durvára vágva)
1 csésze paradicsompüré
1 tk só és cukor
Vegyítsük el ezeket, majd 2 evőkanál olajon pirítsuk meg. Ezután adjuk hozzá a tejet, forraljuk fel, majd mehetnek bele az előkészített zöldségek, a mazsola és a déli gyümölcs. Még egyszer forraljuk át és kész. Mogyorót tálalás előtt szórjuk rá.
Köretnek remekül illik hozzá a kurkumás hajdina, esetleg bulgur koriander zöldjével.

2010. április 7., szerda

Olaszos vendégváró 2.

Közben belenéztem Dolce Vita oldalába, de épp csak egy pillantásra volt időm, így most sem jutottam messzire. Ebbe belejátszhatott, hogy egy hatalmas véres hús képe fogadott Kriszta oldalán :-(.
Ugyanakkor felfedeztünk nála már korábban egy remek vendégvárót. Ezt azóta sokszor készítettük, különböző ízekben.
Kell hozzá egy alaptészta. 30 dkg liszt, másfél deci víz (vagy amennyit felvesz), egy harmad kocka élesztő, egy kiskanál só, egy kanál olaj és egy csipet cukor. Megdagasztom, kelesztem egy órát és kinyújtom téglalap formára (kb 60x20 cm). Ezt kenem meg valamilyen töltelékkel.Jelen esetben egy fokhagymás-paradicsomos alapot készítettem, rozmaringgal, medvehagymával. Ebbe kevertem reszelt sajtot, kemény érett sajtból. Egy kevés szárított paradicsommal dobtam még fel.
Ha rákerült a szósz, akkor fel kell tekerni a tésztát. Egy vizes késsel 2-3 centis darabokat vágok a hosszú tekercsből, és ezeket egy kiolajozott tepsire helyezem.Ott pihentetem őket 15-20 percig, majd irány a sütő. 200-220 fokon nagyjából fél órát sülnek.
Nagyon egyszerű és sokféle ízben készíthető. Nagyobb vendégség esetén lehet egyszerre többfélét készíteni. Sört is, bort is szereti :-)...

2010. április 3., szombat

Olaszos vendégváró

A keleti konyha mellett még azért maradt hely némi vonzódásnak az olasz gasztronómia irányába is. Mondjuk, hogy a szürke hétköznapokra. És inkább csak olaszos, mint hogy echte. Biztosan vannak nagyon cizellált olasz étkek is, de én még nem találkoztam velük. (No, majd egyszer csak végigfutom Dolce Vita oldalát. Picilivi mindig biztat.) Viszont elég könnyű finom szószokkal feldobni a tésztát. A pizzából meg bármit ki lehet hozni. Mondjuk egy curry-s gombás, mangó chatney-val? :-)Most azt sütöttem ki, hogy nem egy nagy pizzát fogok csinálni egyféle feltéttel, hanem sok icipicit többféle pestoval, így mindenki ízlésének megfelelően válogathat, változatosan tunkolhat. Elsőre nem lett az igazi, na de mára kiköszörültem a csorbát. Az történt ugyanis, hogy ha pizzatésztából készítettem mini golyókat, annak csont kemény lett a héja és gyakorlatilag fogyaszthatatlan volt. Ugyanakkor, ha naan tésztából csinálom ugyanezt, akkor lám fogyasztható.

Szóval a tésztához:
30 dkg liszt (bl55-80-ig bármi)
2 pohár joghurt (vagy tejjel is lehet)
1 kk só
1 csipet cukor
1 ek olaj
1/3-ad kocka élesztő

Ezt jól ki kell dolgozni, gyúrni, úgy egy órát keleszteni és utána kis golyókat formázni belőle. Azok mennek majd a kemencébe vagy a sütőbe.
Ha kisültek, lehet mártogatni a kis golyókat különböző szószokba. Én most tényleg olaszos hangulatban voltam (üvöltözés, vidám káromkodás, széles gesztusok), úgyhogy nálunk főként pestoba lehetett tunkolni.
Készült egy vargányás pesto:
3 g szárított vargányát leöntöttem forró vízzel és 20 percig állni hagytam, majd lecsöpögtettem (de felfogtam) róla a levet, és felvágtam apróra a gombát. Közben 10 g fenyőmagot lepirítottam száraz serpenyőben, hagytam kihűlni, majd mozsárban összetörtem. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam és egy pici olívaolajon megpirítottam, majd hozzáadtam a már felszeletelt vargányát. Az gomba áztatólevéből locsoltam rá egy keveset, hogy így párolódjon pár percig. Mikor lehűlt, néhány levél borsmentát aprítottam hozzá, összekevertem a fenyőmaggal, reszeltem bele kb. 15 g Grana Padano-t (parmezánnal, lenne az igazi, de azt a mi környékünkön nem lehet kapni). Pici só, pici színes bors és kész is. (Lehetne pépesíteni az egészet mixerrel, de szerintem fölösleges.)

Paradicsomos pesto:
50 g szárított paradicsomot felvágtam apró darabokra. Préseltem hozzá egy gerezd fokhagymát. Aprítottam hozzá néhány bazsalikom levelet. Úgy 10 g aprított mandulát még összezúztam egy mozsárban, és ezt is belekevertem. Ebbe is reszeltem úgy 5-10 g kemény sajtot (GP). Pici sóval, színes borssal ízesítettem még, és extra szűz olívaolajjal öntöttem fel.

Szezámmagos pesto:
Friss petrezselymet, bazsalikomot és medvehagymát (na jó az fagyasztva volt) aprítottam, és ezeket kevertem be 15-20 g szezámmaggal, extra szűz olívaolajjal és egy pici vajjal, hogy legyen egy kis tartása. Persze reszeltem bele kb. 10 g Grana Padanot is. Pici sóval, pici színes borssal.

Ilyet nem tudom, esznek-e az olaszok, de mi szeretjük:
A negyedik tálkába pici tejföllel kikevert juhtúró került, fokhagymával és petrezselyemmel. Ebbe nem kell só, mert a juhtúró önmagában is elég sós.

Most éppen ez a négyféle mártogatós/tunkolós került a kis golyók mellé, de természetesen a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. A pestok hűtőben elállnak néhány napig, tehát a kis pizzagolyókon kívül mindent elő lehet készíteni korábban, apránként is. Ha még akarunk spórolni az időnkkel, akkor kis golyók helyett lehet más formákkal és méretekkel is próbálkozni - nagyobb lepényeket nyilvánvalóan hamarabb ki lehet szaggatni. De a golyó látványosabb!

2010. március 30., kedd

Hari Priya

Avagy paradicsomos zöldborsófőzelék sajttal
Ez az étek egy régi-régi Krisnás szakácskönyvből származik. Van, hogy padlizsánt is adok hozzá, mert remekül illik bele, de most az eredeti receptet adom közre.

A következők kellenek bele:
4 dl zöldborsó
3 nagyobb, kemény paradicsom (télen 1 darabolt paradicsom konzerv)
4 dl víz vagy tejsavó
25 dkg panír
ghí a sütéshez (ennek híjján vaj vagy oliva olaj)

Az indiai konyha lelke a pontos fűszerezés. Ebbe a főzelékbe is sok fajta kell.
1/2 kk római kömény
1/2 kk fekete mustármag
1 kk kurkuma
1/4 kk asafoetida (A Krisnások nem használnak hagymát, de én igen, így ez nálam kimarad)
1/4 kk garam masala
1 zöld erős paprika (nálunk csak utólag, hogy Borka is tudjon enni)
1 kk cukor
1 kk mentalevél
1 ek őrölt koriander
3 ek koriander zöldje vagy petrezselyem

A panírt kis kockákra vágjuk és forró ghíben (vaj / olaj) süssük aranysárgára. Vágjuk fel a paradicsomot és a paprikát apróra.
Egy lábosban melegítsünk ghít (vajat / olajat) és szórjuk bele a zöldpaprikát, köményt és mustármagot. Ha hagymával készítjük, az is most megy bele. Addig süssük, míg a mustármag pattogni kezd. Ekkor adjuk hozzá a paradicsomot, cukrot, őrölt fűszereket és a koriander vagy petrezselyem felét. Főzzük sűrűre. Ezután tegyük bele a savót és a borsót. (Ez ugye megmarad, ha házi túrót készítünk. Ha bolti túróval dolgozunk, adjunk itt vizet a főzelékhez.) Sózzuk meg. Az egészet kb. 15-20 percig főzzük. Ha fagyasztott borsót használunk, az utolsó 5 percben adjuk hozzá. A végén keverjük a panírt is hozzá, és pároljuk még 5 percig. Végül keverjük hozzá a mentát és a koriander vagy petrezselyem megmaradt felét.
Barna rizzsel, naannal, bulgurral is kiváló.
Jó étvágyat!

2010. március 23., kedd

Hamuban sült pogácsa

Most először csináltam juhtúrós pogácsát, de ugyanolyan sikere volt, mint a korábbi variációknak. Készült már tökmagos, medvehagymás, sajtos, fokhagymás és természetesen sima vajas is. Ezek végül is mind hagyomá- nyos pogácsa félék, de szerintem nem kell itt megállni. Talán legközelebb kipróbálom a zellerest is. A töpörtyűst mi természetesen kihagyjuk a szórásból, de akinek van gusztusa hozzá, az egye bátran azt is.

Az eljárás a következő:

A melencébe vagy egy nagyobb tálba beleteszem az összes hozzávalót:
70 dkg sima liszt (bl55)
30 dkg vaj (a nem juhtúrósokhoz inkább 40 dkg kell, hogy ne legyen száraz)
1 db tojás
2 kk só
1 pohár tejföl (a nem juhtúrósokhoz 1,5 pohár kell, ugyancsak a száradás miatt)
2,5 dkg élesztő (fél kocka)
25 dkg juhtúró

Az egészet egyszerűen összegyúrom, jól kidolgozom homogénre, és hagyom pihenni. Fél óra után lisztezett deszkán kinyújtom, kissé meglisztezem (elég mondjuk lisztes kézzel végigsimogatni a tésztát), majd minden oldalról fölhajtogatom. Én azt szoktam, hogy jobbról behajtom az egyharmadát középre, majd balról is az egyharmadát, azután alulról is felhajtom az egyharmadát, végül fölülről is. (Így végül már ugye 9 rétegű a tésztám.) Letakarom egy ronggyal vagy egy edénnyel és hagyom pihenni, kelni fél órát. Ezután megismétlem a hajtogatási trükköt, és megint pihentetem fél órát. Ha a kemence még túl meleg, akkor ezt megcsinálom még egyszer, de ez nem feltétlenül szükséges. Az utolsó kelés után kinyújtom a tésztát fél-egy centi közötti vastagságúra, és kiszaggatom a pogácsákat. (Mondjuk egy mindkét oldalról kinyitott sűrített paradicsomos konzerv kiválóan alkalmas a célra.) Nedves késsel bevagdosom a tetejüket, egy kikevert tojással megkenem őket, esetleg megszórom sajttal, és mehet be a kemencébe sülni. Természetesen sütőben is készíthető.


Frissen a legjobb, de még 1-2 napig finom.

2010. március 16., kedd

Karobos tönkölykalács

Ketten vagyunk csak itthon Borkával. Ilyenkor valahogy inkább figyelek arra, hogy a kedvében járjak - ha már az apja nélkül kell étkeznie, amit nem szeret. Apával együtt valahogy finomabb minden étel. :)
Ma kalácsot sütöttünk vacsorára. Persze lesz ebből még holnapra is, hiszen akkorát nincs értelme csinálni, amit én meg egy két éves apróság egy ültő helyében felfal... Mindenesetre most kiélveztük a frissen sült kalács illatát és ízét. Holnap már csak másnapos lesz.
Így készült:
400 g lisztet összedolgoztam 1 tojással, 20 g élesztővel (kevés tejben felfuttattam), 70 g vajjal, 40 g cukorral, 1 dl tejjel és fél citrom reszelt héjjával. A liszt több mint fele teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt. Nem mértem ki grammra, de úgy 150 g lehetett a BL55-ös liszt csupán. Alaposan meggyúrtam, majd meleg helyen kelesztettem 50 percet. Lehetett volna többet is, de kifutottunk volna az időből, hogy 6-ra vacsora legyen. Kelesztés után ketté vettem a tésztát, és mindkettőt még egyszer átgyúrtam. Az egyik részbe ekkor kevés karobot kevertem. Ezután hosszú hengert formáztam belőlük, majd összefontam a két szálat. Sütőlemezre tettem, kevés tejjel megkentem, és 60 fokos sütőben kelesztettem még fél órát. Ezután átkapcsoltam 200 fokra és készre sütöttem. Kikapcsoltam a sütőt, de mielőtt kivettem, még egy kevés tejjel megkentem a kalácskát, hogy porhanyósabb legyen, és még rácsuktam a sütő ajtaját pár percre.
Ezután már csak ki kellett várni, hogy ne legyen forró - ez volt a legnehezebb része! Mondhatom, hogy sikere volt, mert Borka nem nagy étkű, de ebből két szeletet is kért. Hurrá! :)

2010. március 11., csütörtök

Sonkatök Hamilton módra

Öcsém és kis családja néha meglátogat minket, hogy kicsit kikerüljenek a városból és nagyokat szippantsanak a friss kis-balatoni levegőből. Ezek az események mindig amolyan Ki Mit Főz összejövetelek is, mivel mind a négy felnőtt szereti konyhai csodákkal megörvendeztetni a többieket. Sógornőm süteményei már többször szerepeltek itt. A címben említett finomsággal viszont öcsém lepett meg minket - tekintve, hogy neki vannak könyvei a Meztelen Szakácstól. Ez a recept pedig az ő gyermeke. Isteni, szemet gyönyörködtető és finom!! Azóta többször készült már, de sose volt annyi eszem, hogy lefotózzam, pedig érdemes! Szóval a képet is J.O.-tól csentem - amíg nem készítek egyet újra...
Hozzávalók:
1 sonkatök
1 kis marék vargánya
1 lilahagyma - finomra vágva
1 gerezd fokhagyma - préselve vagy finomra vágva
1 tk koriandermag - őrölve
2 ág friss rozmaring - aprítva
5 aszalt paradicsom - apróra vágva
100 g basmati rizs
1/2 marék fenyőmag - kissé megpirítva
oliva olaj
só, bors

A gombát 150ml forró vízbe 5 percre beáztatom, a sütőt 230 fokra előmelegítem. A tököt kettévágom, magokat, és kevés húsát eltávolítom, felkockázom. A pépet 4 kupak oliva olajon a fűszerekkel, hagymákkal, aszalt paradicsommal 4 percig párolom. Ekkor hozzáadom a felaprított gombát és az áztató vizének felét, és további 2 percig párolom. Sót és frissen őrölt borsot adok hozzá, majd a nyers rizst és a fenyőmagot. A tököt megtömöm ezzel a keverékkel, összeborítom a két felet, a héját alaposan megkenem oliva olajjal. Ezután gondosan betekerem alufóliába és 75 percig sütöm.
Érdemes tudni, hogy eddig csak a basmati rizzsel működött így, hogy nyersen adom hozzá. Más fajtát picit előfőzök. Ugyancsak fontos, hogy nagy méretű, öregebb töknél a sütési időt hosszabbra kell hagyni.
Jó étvágyat hozzá!

2010. március 8., hétfő

Borszagalkotó!

A serpenyős mézes finomság egy remek és gyors étek, meglepő ízvilággal. Pillanatok alatt kész, ezért a körettel érdemes kezdeni, ami lehet rizs vagy bulgur (vagy krumplipüré, ha valaki azt szereti).
Így készül:
Felvágom ezeket mind: 3 szál újhagymát karikákra, egy körtét kockákra, 40 g aszalt szilvát négybe, 1 tofut kockákra, 40 g diót durvára, 80 g gombát kisebb darabokra.
3 cent olajon, tűzforró serpenyőben egyszerre pirítom meg a hagymát, körtét, szilvát és tofut, végig erős tűzön. Picit később szórom rá a diót, gombát és még egy evőkanálnyi mazsolát. Sóval, bazsalikommal és két evőkanál mézzel ízesítem. Amikor már szép piros, 1 deci száraz fehérbort zúdítok rá és egy percig párolom. Ennyi, kész! Jó étvágyat!

2010. március 6., szombat

Süti, süti, süti...

Ha valaki az utóbbi pár bejegyzésből arra következtetne, hogy mi mostanában csak süteményeket eszünk, az téved... :) El kell ismernem, ahogy belefáradtam a télbe, egyre jobban kívánok valami kis finomságot, de azért tényleg nem csak édességeket készítünk!
De hogy ezt a remek ívet meg ne törjem, közzé teszem most sógornőm fincsi kis almás kekszét - amit ma aszalt szilvával készítettem el, alma helyett.

Hozzávalók:
200 g finom liszt
100g zabpehelyliszt
1 csomag sütőpor - vagy annak megfelelő szódabikarbóna
1 tojás
80 g vaj olvasztva
SOK fahéj
kevesebb gyömbér
2 kardamom magjai
2 csipet ánizs
4-5 szegfűszeg
1-2 szegfűbors
csipet só
citromhéj
3 evőkanál méz

Töltelék: 1 nagy alma, pici kockákra vágva

Az egész fűszereket mozsárban összetörtem, és a többi hozzávalóval összevegyítve a tésztát alaposan kidolgoztam. Diónyi mennyiséget kivettem, a kezemben szétlapítottam, és az apróra vágott almából belehelyeztem, amennyit csak bírtam. Ráhajtogattam, nyomkodtam a tésztát, amíg mindenhol beborította. Alsó-felső sütésen sütöttem, 200 fokon, szép aranybarnára (kb. 10 perc).
...és mint említettem, most aszalt szilvával készült. Íme:

2010. február 24., szerda

Frankó túrós-barackos lepény

Láttam a neten, hogy Frank úr olyan lepényt süt kemencében, aminek nincs tészta alja. Gondoltam, ez nekem való, hiszen akkor ez egy egyszerű kevert tésztás süti. Persze Sanyi bácsi nem adta meg a hozzávalók arányát, így azt nekem kellett kitalálni a látvány után. Mondjuk, ahogy elnéztem, ő annyi cukrot tesz bele, hogy teljesen ehetetlen legyen (és a végén még szór rá egy "kis" porcukrot is - biztos, ami biztos).

Szóval ezek az én arányaim, amiből minden egy nagy keverő tálba kerül, szép sorjában:
Egy őszibarack konzervet (valójában csak a tartalmát) felvágok kis kockákra (közben 2-3-at megeszik belőle a család nyersen). Dobok mellé egy marék mazsolát, 2 tojás sárgáját, egy nagy doboz tejfölt. És akkor a cukor... Mi barna nádcukrot veszünk csak (nem kristályosat), és abból szoktunk vaníliás cukrot csinálni, úgy hogy dugunk bele vanília rudat. No, ebből tettem bele 6 kávéskanálnyit. 6 evőkanál búzadarát kevertem még hozzá és 450 gramm túrót. Még kell hozzá liszt is - a mennyisége attól függ, mennyire hígnak tűnik a massza. Ez nagyban függ a túró minőségétől, én most 4 evőkanállal tettem hozzá. A végén pedig belekevertem a felvert tojásfehérjéket, lassan, óvatosan, 2 részletben, ahogy a mester tanácsolta.
Az egész masszát egyszerűen beleterítettem egy kivajazott, kimorzsázott tepsibe, és irány a kemence, ahol szép pirosra sült.
Házi barack lekvárral megkenve fantasztikus, bár anélkül is igen kiváló. (Porcukorra ne is gondolj!)

Sütés előtt és után:










Már többször sütöttem ilyet, de most először sikerült kipróbálni a pálinkás verziót is. Karácsonyra kaptam nagybátyámtól egy üveg barack pálinkát (igaz, nem szatymazi, hanem a miskolci likőrgyáré), aminek egy részét nagyon lelkesen kevertem össze a lekvárral, de óriási csalódás volt. Leginkább romlott, erjedt lekvárra emlékeztetett a végeredmény. Én maradok a külön fogyasztásuknál. Ez van. Régimódi vagyok.

Itt láttam egyébként:
http://www.indavideo.hu/video/Frankosagok_-_Kemences_szatymazi_turos_lepeny_recept