Padlizsán curry

Nem tagadom, padlizsán függő vagyok. Már szépen nőnek a palántáink a balkonládában. (Idén úgy tűnik több lesz, mint tavaly volt, tehát ha minden jól megy, lesz zakuszkánk is.) Még csöppet melegszik az idő, erősödnek a kicsikék, és nemsokára kiengedhetem őket a szabadba. Addig is rá vagyok utalva a zöldségesek pénztárcát kizsigerelő portékájára...

Egy késhegynyi kurkumát kevertem össze egy kávéskanálnyi sóval, és ezzel dörzsöltem be a keresztben csíkokra vágott két padlizsánt. (Először kb 2 centis karikákat vágtam, amit később ugyancsak 2 centis csíkokra szabdaltam.) Minimális olajon pirítottam meg.
Egy közepes fej vöröshagymát apróra vágtam és kevés olajon üvegesre pirítottam. Került hozzá egy zellerlevél felaprítva, 2 chili, ugyancsak aprítva, egy rúd fahéj egészben, 3 gerezd fokhagyma préselve, 3 szem szegfűszeg és fél teáskanál mustármag őrölve. Locsoltam rá egy evőkanál borecetet és még 2 teáskanál nádcukorral is megkínáltam. Ekkor már az egész konyhában nagyon kellemes illat volt.
Felöntöttem 1,5 deci tejjel és lassú tűzön kavargattam. Mikor elkezdett besűrűsödni, akkor adtam hozzá egy teáskanál curry-t és a padlizsán csíkokat. Még pár percig kevergettem, hogy megszokják egymást, és már repült is a tányérra.

Persze elképzelhető lenne más zöldséggel is, de ez a fahéjas-szegfűszeges alap leginkább a padlizsánnal passzol. Imádják egymást!
Főételként is megállja a helyét, de még jobb, ha amolyan indiai lakoma részeként tálaljuk, több különböző fogással. Mondjuk purival, valamilyen daallal, rizzsel és raitával együtt.

Pecsenyezsír

Ezt a trükköt egy régi barátunktól tanultuk. Steve, ha jól emlékszem a Gandhi szakácsa volt anno, és rengeteg finomságot tud készíteni. Ez most nem egy ebédszünetre való étel, inkább a vacsora-reggeli kategóriát erősíti. Azoknak különösen érdekes lehet, akik nem esznek húst, de szeretik a húsos ízeket. Az a trükk ugyanis, hogy csupa növényi cuccból lehet olyan krémet csinálni, ami megszólalásig hasonlít a pecsenyezsírra. Komolyan teszteltük a dolgot. Számos zalai emberrel megkóstoltattuk már, volt olyan is, aki nem akarta elhinni, hogy nem igazi pecsenyezsírt evett.Én egyszerre egy 720 ml-es befőttesüvegnyit csinálok, így valahogy:
1dl napraforgómagot száraz serpenyőben lepirítok. Vigyázni kell vele, mert könnyen odaég, szóval állandóan kevergetem, és nem hagyom ott egy percre sem. Amúgy elég hamar kész lesz, és nagyon illatos. Ezt utána félreteszem hűlni.
Egy kevés pálmazsíron vagy kókuszzsíron megpirítok két nagy fej vereshagymát, persze jó apróra vágva. Hangsúlyozom: pirítom! Nem dinsztelem! Ha már megpirult a hagyma, még belepréselek 6-7 gerezd fokhagymát is, aztán mehetnek bele a fűszerek: majoranna, petrezselyem, zeller zöldje, só, esetleg pirospaprika és bors. Utóbbi kettőt nem mindig használom, jó vele is, nélküle is. Persze ízlés szerint mehet még bele bármilyen zöld fűszer, de csak a fentiekkel is abszolút kielégítő.
Hozzáadom a többi pálmazsírt vagy kókuszzsírt is, még kb. 6 decit. Amíg megolvad a serpenyőben a zsír, addig ledarálom a pirított napraforgómagokat, és ezt is beleöntöm a zsírba. Még egy ici-pici citromlevet is teszek bele. Jól elkeverem az egészet, de ha felolvadt az összes zsír, akkor már gyakorlatilag le is lehet kapcsolni alatta a tüzet.
Beleöntöm a befőttes üvegbe, és ott hagyom kihűlni. Olykor, melegebb napokon beteszem a hűtőbe vagy a mélyhűtőbe hűlni. Így sokkal gyorsabb. Hűlés közben - főleg a konkrét megdermedés előtt - időnként meg kell keverni, hogy ne ülepedjen le minden darabos rész az üveg aljára. Sokkal jobb, ha egyenletesen eloszlik benne a hagyma és a napraforgómag is.
Pálmazsírt régen nagyon könnyű volt szerezni, de sajnos az utóbbi időben jó minőségűt csak az osztrákoktól tudtunk hozni. Nem tudom mi lehet az oka, de a magyar forgalmazók egyszer csak leálltak a behozatallal. Azért lehet, hogy vannak kisebb bioboltok, akiknél fellelhető még. Kevésbé jó minőséget pedig akár a nagy hipermarketekben is lehet venni, különböző méretű vödrös kiszerelésben, "fritőzolaj" fedőnév alatt.
Kókuszzsírt egyre több bioboltban lehet kapni, nekünk van egy közösségi beszerzési forrásunk, ahonnan sokan rendelünk egyszerre nagyobb mennyiséget. Környezetvédők szerint ezt érdemesebb használni, ha van bennünk némi felelősségtudat.
A kenyérre kenésen kívül persze még más felhasználási módját is el tudom képzelni. Magyaros ízek varázsolhatók a fazékba vele vagy tepsis krumpli alá is kiváló.

Shahi korma

Ez az étek az indiai kreativitás és ízvilág csodálatos példája számomra. Ugyan nem vagyok a cupákos magyar konyha beható ismerője, de nem tudok olyan magyar ételt, ahol ilyen lazán elférne együtt gyümölcs, olajos magvak és zöldség tejtermékkel. És az eredmény egy mesés ízű finomság, ahol minden falat meglepetés!

Lássuk, hogyan készül:

Kell hozzá 3 csésze zöldség - bármi jöhet! Mi most tettünk hozzá új krumplit is, na ezt nem ajánlom, eléggé kilógott a sorból. De mondjuk karfiol, zöldborsó, kukorica, répa, bab, brokkoli. Talán krumpli helyett batátával megpróbáljuk majd egyszer... Fontos, hogy a zöldségek egységes puhaságúra legyenek előkészítve, tehát, amit kell, pároljunk picit meg.

A zöldségek mellé kell még 1 csésze ananász vagy mangó, negyed csésze mazsola, mogyoró, és két csésze tej. Ezen kívül kell készíteni egy fűszeralapot is - tulajdonképpen innen indul az egész.

Vegyük tehát a következőket:

1 tk gyömbér reszelve

1 tk fokhagyma átpréselve

1 nagy fej hagyma apróra vágva

4 db zöld chili (ennek hiányában kellemesen csípős zöldpaprikából arányos mennyiség) felvágva

1 tk köménymag és koriandermag

1/2 csésze mák (darálatlan, tehát egész) és kesudió (durvára vágva)

1 csésze paradicsompüré

1 tk só és cukor

Vegyítsük el ezeket, majd 2 evőkanál olajon pirítsuk meg. Ezután adjuk hozzá a tejet, forraljuk fel, majd mehetnek bele az előkészített zöldségek, a mazsola és a déli gyümölcs. Még egyszer forraljuk át és kész. Mogyorót tálalás előtt szórjuk rá.

Köretnek remekül illik hozzá a kurkumás hajdina, esetleg bulgur koriander zöldjével.

Olaszos vendégváró 2.

Közben belenéztem Dolce Vita oldalába, de épp csak egy pillantásra volt időm, így most sem jutottam messzire. Ebbe belejátszhatott, hogy egy hatalmas véres hús képe fogadott Kriszta oldalán :-(.
Ugyanakkor felfedeztünk nála már korábban egy remek vendégvárót. Ezt azóta sokszor készítettük, különböző ízekben.
Kell hozzá egy alaptészta. 30 dkg liszt, másfél deci víz (vagy amennyit felvesz), egy harmad kocka élesztő, egy kiskanál só, egy kanál olaj és egy csipet cukor. Megdagasztom, kelesztem egy órát és kinyújtom téglalap formára (kb 60x20 cm). Ezt kenem meg valamilyen töltelékkel.Jelen esetben egy fokhagymás-paradicsomos alapot készítettem, rozmaringgal, medvehagymával. Ebbe kevertem reszelt sajtot, kemény érett sajtból. Egy kevés szárított paradicsommal dobtam még fel.
Ha rákerült a szósz, akkor fel kell tekerni a tésztát. Egy vizes késsel 2-3 centis darabokat vágok a hosszú tekercsből, és ezeket egy kiolajozott tepsire helyezem.Ott pihentetem őket 15-20 percig, majd irány a sütő. 200-220 fokon nagyjából fél órát sülnek.
Nagyon egyszerű és sokféle ízben készíthető. Nagyobb vendégség esetén lehet egyszerre többfélét készíteni. Sört is, bort is szereti :-)...

Olaszos vendégváró

A keleti konyha mellett még azért maradt hely némi vonzódásnak az olasz gasztronómia irányába is. Mondjuk, hogy a szürke hétköznapokra. És inkább csak olaszos, mint hogy echte. Biztosan vannak nagyon cizellált olasz étkek is, de én még nem találkoztam velük. (No, majd egyszer csak végigfutom Dolce Vita oldalát. Picilivi mindig biztat.) Viszont elég könnyű finom szószokkal feldobni a tésztát. A pizzából meg bármit ki lehet hozni. Mondjuk egy curry-s gombás, mangó chatney-val? :-)Most azt sütöttem ki, hogy nem egy nagy pizzát fogok csinálni egyféle feltéttel, hanem sok icipicit többféle pestoval, így mindenki ízlésének megfelelően válogathat, változatosan tunkolhat. Elsőre nem lett az igazi, na de mára kiköszörültem a csorbát. Az történt ugyanis, hogy ha pizzatésztából készítettem mini golyókat, annak csont kemény lett a héja és gyakorlatilag fogyaszthatatlan volt. Ugyanakkor, ha naan tésztából csinálom ugyanezt, akkor lám fogyasztható.

Szóval a tésztához:
30 dkg liszt (bl55-80-ig bármi)
2 pohár joghurt (vagy tejjel is lehet)
1 kk só
1 csipet cukor
1 ek olaj
1/3-ad kocka élesztő

Ezt jól ki kell dolgozni, gyúrni, úgy egy órát keleszteni és utána kis golyókat formázni belőle. Azok mennek majd a kemencébe vagy a sütőbe.
Ha kisültek, lehet mártogatni a kis golyókat különböző szószokba. Én most tényleg olaszos hangulatban voltam (üvöltözés, vidám káromkodás, széles gesztusok), úgyhogy nálunk főként pestoba lehetett tunkolni.
Készült egy vargányás pesto:
3 g szárított vargányát leöntöttem forró vízzel és 20 percig állni hagytam, majd lecsöpögtettem (de felfogtam) róla a levet, és felvágtam apróra a gombát. Közben 10 g fenyőmagot lepirítottam száraz serpenyőben, hagytam kihűlni, majd mozsárban összetörtem. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam és egy pici olívaolajon megpirítottam, majd hozzáadtam a már felszeletelt vargányát. Az gomba áztatólevéből locsoltam rá egy keveset, hogy így párolódjon pár percig. Mikor lehűlt, néhány levél borsmentát aprítottam hozzá, összekevertem a fenyőmaggal, reszeltem bele kb. 15 g Grana Padano-t (parmezánnal, lenne az igazi, de azt a mi környékünkön nem lehet kapni). Pici só, pici színes bors és kész is. (Lehetne pépesíteni az egészet mixerrel, de szerintem fölösleges.)

Paradicsomos pesto:
50 g szárított paradicsomot felvágtam apró darabokra. Préseltem hozzá egy gerezd fokhagymát. Aprítottam hozzá néhány bazsalikom levelet. Úgy 10 g aprított mandulát még összezúztam egy mozsárban, és ezt is belekevertem. Ebbe is reszeltem úgy 5-10 g kemény sajtot (GP). Pici sóval, színes borssal ízesítettem még, és extra szűz olívaolajjal öntöttem fel.

Szezámmagos pesto:
Friss petrezselymet, bazsalikomot és medvehagymát (na jó az fagyasztva volt) aprítottam, és ezeket kevertem be 15-20 g szezámmaggal, extra szűz olívaolajjal és egy pici vajjal, hogy legyen egy kis tartása. Persze reszeltem bele kb. 10 g Grana Padanot is. Pici sóval, pici színes borssal.

Ilyet nem tudom, esznek-e az olaszok, de mi szeretjük:
A negyedik tálkába pici tejföllel kikevert juhtúró került, fokhagymával és petrezselyemmel. Ebbe nem kell só, mert a juhtúró önmagában is elég sós.

Most éppen ez a négyféle mártogatós/tunkolós került a kis golyók mellé, de természetesen a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. A pestok hűtőben elállnak néhány napig, tehát a kis pizzagolyókon kívül mindent elő lehet készíteni korábban, apránként is. Ha még akarunk spórolni az időnkkel, akkor kis golyók helyett lehet más formákkal és méretekkel is próbálkozni - nagyobb lepényeket nyilvánvalóan hamarabb ki lehet szaggatni. De a golyó látványosabb!