2017. április 9., vasárnap

Hobby vegetárius

Néha megkérdezik, melyik klubba tartozunk. Emberek vagyunk, kellenek a skatulyák... :)

Mi alapvetően a makrobiotikus konyhából indulunk ki. Mondjuk szerintem egy keménykalapos makrobiotikus szakács elhajtana minket néhány komolyabb tanfolyamra (tervben is van ilyesmi), de minket ez cseppet sem zavar. Herbert Wiesenhofer, egyik kedvenc shiatsu tanárom mesélt egyszer egy Európa szerte híres makrobiotikus oktatóról, akinél volt egy kurzuson. Az illető nagyon szigorúan tartotta az étkezési előírásokat és semmilyen kihágásra nem adta volna fejét. Ez így rendben is volna, ha az emberből az elégedettség, a boldogság, az egészség sugározna. De ő inkább egy savanyú, megkövesedett ember benyomását tette, sovány alkatával, sápadt bőrével, beesett arcával, és nem volt képes fogadni semmilyen más nézőpontot, ami nem egyezett az övével.

Azt szoktam mondani, hobbi vegetáriusok vagyunk. Ha körülnézel a menüben, főként azt látod, gabona, zöldség, gyümölcs, magvak.És egy-két hal.
Sokáig halat sem ettünk rendszeresen, de aztán gyermekeink jöttével ez valahogy mégis megváltozott. Most hetente egyszer biztos előkerül valamilyen vízi állat.
Húst meg mindig is ettünk. Amikor csak megkívántuk. Na jó, volt egy rövid időszak Livinél is meg nálam is - mikor átálltunk a vega formára -, hogy kizárólag növényi táplálékot voltunk hajlandóak fogyasztani. Ez, egymástól függetlenül, mindkettőnknél hamar (pár év alatt) elmúlt. Valahogy hülyeségnek tűnt, hogy ha az ember megkívánja, ne egyen meg egy darab kolbászt (ez inkább csak amolyan példa, nem szoktam megkívánni). Így, ha kívánjuk, eszünk húst. Én nem fogom magam frusztrálni ezzel!
A vicc az, hogy ritkán kívánjuk meg egyszerre és így ez szinte mindig okoz kisebb nehézséget. Emlékszem, Livi valami szalámi szerűt akart enni, mikor Kamillát vártuk és nem volt hajlandó a hentes olyan kis mennyiséget eladni (2 szelet). Azt mondta, nem tudja lemérni. És igazat mondott. A mérleg nem mutatott semmit :). Szerintem oda kellett volna adnia ingyen, de nem ez történt, hanem többet vett a Kedvesem. Addig pakolták a szeleteket, míg megmozdult a mérleg. Röhej! 2 szelet pont elég volt neki. Nekem meg épp sehogy sem kellett - a maradék végül az utcán végezte, hátha valami kóbor állat jól jár vele...

Kb. évente, kétévente eszünk húst. Mert ilyen gyakran/ritkán kívánjuk meg. Ez nekünk is meglepő, de talán megtisztul az ember szervezete a vértől, és csak szélsőséges vagy semmitmondó helyzetekben jön elő a vérontás vágya.
De ha már eszünk, megválogatjuk, hogy mit. Én nem akarok depressziós, ketrecben túlzsúfolva nevelt csirkét vagy teleantibiotikumozott marhát enni. Hát ezek a szerencsétlen dögök, milyen információt hordozhatnak má' a testükben?...
Vadat s halat... Birka és kecske jöhet még szóba, mert ez a két állat nem tápozható. Egyszerűen nem eszik meg.

Tudod, abban igenis van energia, amikor a kertemben, barátaim társaságában tüzet rakok, és a bográcsban ott rotyog egy szerencsétlenül járt fiatal őznek néhány alkatrésze (elütötték szegényt), vizet nem látva, kizárólag jóféle vörösborban főzve. Aztán, mikor fogyasztásra kerül a sor, a beszélgetés alább hagy és a társaság élvezi az ízeket, amivel e jószág még holtában is szolgálhat. Hozzá valami hazai vörösbort kortyolgatunk, esetleg a kerti kemencében sült kenyeret majszoljuk...

2015. március 22., vasárnap

Mákos tészta

Mákos tésztát sokféle képen lehet készíteni...

Mondjuk én csak egyre emlékszem gyermek koromból:
kifőtt tészta megszórva cukros darált mákkal

Na neee!!!
Ezt több okból sem.

Van most egy olyan hullám nálunk, hogy főzünk a csimotáinknak tradicionálisan gyerekeknek szánt ételeket.
A tejbegrízt mindketten határozottan elutasították.
Én teljesen megdöbbentem, mert azt hittem, hogy ez az, amit minden gyerek biztosan szeret.
Hát nem?
Láttál már olyat, hogy egy gyerek nem szereti a tejbegrízt? A mieink megkóstolták, és egyértelműen kijelentették, hogy ezt nem eszik meg.
Természetesen megkóstoltam, hátha valami nem stimmel vele. Egyszerűen tökéletes volt. Pont olyan, mint gyermekkoromban. Megettem, majd magzatpózban elgügyögtem még pár órát.

A mákos tésztánál már eldöntöttem, hogy nem kockáztatok az eredeti prosztó kajával.

A tészta kifőzésével ne variálj sokat! Tartsd be a zacskóján feltüntetett főzési időt!
Mákos tészta főzésénél dobj még egy marék mazsolát a vízbe.

Miközben melegszik a tészta főzővize, kezd el lepirítani az egész mákot. Ezt ugyanúgy tedd, mintha bármilyen más olajos magot pirítanál, mondjuk szezámot vagy szotyit. Tehát szimplán egy száraz serpenyőben eleinte kevesebb, majd egyre több kavargatás mellett, tűz fölött pirítsd meg, amíg kellemesen illatozni nem kezd. Ha véletlenül túlszaladnál, és az illatok már az égett tartományba csúsznak át, akkor dobd ki, és kezd elölről! :)
A mákot a lepirítás után se daráld, maradjon egészben!
Igen, jól olvastad, darálás nélkül fogod megenni.
A lepirított mákhoz add hozzá az apró darabokra feldarabolt almát, a darált fűszereket (fahéj, szegfűszeg), a reszelt citromhéjat, a szilvalekvárt és a mézet. Ha sűrű lekvárt használsz, akkor érdemes pici vizet locsolni alá vagy tejszínt is használhatsz, hogy kicsit hígabb legyen a szósz.
A szószt főzd össze pár percig, míg a tészta megfő. Szűrd le a tésztát, és keverd össze egy serpenyőben a mákos szósszal.

Jó étvágyat gyerekek! :)

Hozzávalók:
300 g tészta (fodros kockától a farfalléig bármi)
70 g egész mák
1 marék mazsola
1 db alma apróra vágva
1 dl szilvalekvár
3 kk méz
1 citrom lereszelt héja
1 kk darált fahéj
3 db szegfűszeg (darálva)
pici víz vagy tejszín

2013. január 3., csütörtök

Mindennapi kenyerünk


Ez a bejegyzés egy megkerülhetetlen témáról szól.
Kenyeret szinte mindenki eszik, de egyre többen gondolják úgy, hogy a bolti kenyér azért nem az, amit az ember nyugodt lélekkel magába töm.
Mi már jó ideje készítünk otthon kenyeret. Anno kenyérsütőgéppel kezdtük. Jó érzés volt hajnalban a pittyegésre picit megébredni, aztán az illatok pár órával később végképp kiszedtek az ágyból. Egy idő után úgy gondoltuk, hogy azért (is) van a frankó kemencénk, hogy békebeli kenyerek készülhessenek benne. Ugyan több volt vele a munka, tekintve, hogy innentől mi is gyúrtuk, dagasztottuk, de az eredmény bőven kárpótolt! Nagyon szerettük. Akkor még elsősorban Péter készítette a pékárut. Aztán el kellett válnunk szeretett kemencénktől. Továbbra is készültek a kenyerek, bagettek, de már "csak" a villanysütőben. Én meg szomorkodtam, a kéreg miatt. Azt ugyanis imádom. A frissen sült kenyér kérgét. Sokáig dolgozott a lustaság, de aztán csak elkezdtem keresgélni, hogy mások miként oldják meg, hogy az otthoni kenyerüknek jó kérge legyen. Láttam a híres dagasztás nélküli kenyereket (pl. itt), de engem nem a meló riasztott... Megnéztem egy videót „Marmorstein” Misiről, és akkor beindult valami. Rákerestem, találtam még infót, aztán már nem volt megállás: jött előbb Limara, aztán Margitka. Nála láttam a jénais kenyér sütés fortélyait részletesebben. Gondoltam egy nagyot, és szereztem egy kacsasütőt! :)
Na azóta én sütöm a kenyeret. Péter naant, pizzát, bagettet süt, de kenyeret (meg kalácsot), azt én. Ő kérte. Most már szívesen csinálom is. Azóta már többször készítettem a DNK receptje szerint is.
Amikor szóba kerül a faluban az utcán, asszonyok közt, én mindig mondom is, hogy boldogan elmondom, amit tudok, annyira más az otthoni kenyér. Sokan elkérték már, itt is leírom. :)
Tehát a kenyér, amit mostanában sütök, így áll össze:
700g liszt (BL-80, illetve kb. 1/3 arányig szoktam bele teljes őrlésűt keverni.)
4,5-5dl víz
2-2,5 tk só
8g friss élesztő (teljes őrlésű liszt hozzáadásánál inkább 9-10g)
opcionálisan mehetnek mindenféle ízesítők, magok...

A víz és a só ízlés dolga, meg liszt dolga... Ebből egy közepesen lágy tészta lesz, ha meggyúrod. Ha "lufisabb" kenyeret szerettek, akkor több víz kell (mint a DNK-hoz is), ebből egy tömörebb állagú, kb. 1kg-os kenyér lesz, de így is szép, lukacsos.
Az igazi titok egyrészt a kelesztés, másrészt a sütés.
A jó kenyér kevés élesztővel készül (tényleg csak 8-9g élesztő kell!), de sokáig kel. Ha reggelre sütnél frisset (és van kedved korán kelni, akkor előző este gyúrd be, de akkor kevesebb élesztővel, és a hűtőben keleszd reggelig. Így 21h és 6h között hatalmasra kel. Ha estére szeretnél frisset, akkor is lehet ezt a 9 órás kelesztést, ki kell számolni... De én az estit úgy szoktam, hogy azt reggel 9-kor gyúrom be, sokszor inkább szobahőmérsékleten kelesztem (nálunk 20 fok), és már du. 3-kor elkezdem fűteni a sütőt, hogy vacsira ki is hűljön a kenyér.
A sütéshez pedig kelleni fog a már említett nagy, fedeles jénai. Ehhez a mérethez vettem egy kacsasütő tálat, mikor kisebbet sütöttem (kb 60-70 dekásat), ahhoz méretben jó volt egy 2,5l-es edény is, de a mostani nagy tállal szebb lesz a kenyér. Bármilyen jénai jó, csak az a trükk, hogy a jénai laposabbik része fogja kiadni a kenyér formáját, kb. A lapos rész lesz alul, és a mélyet borítod rá, tehát pont fordítva, mint "normál" jénai-használat esetén. :) Ezért poén a kacsasütő jénai, mert a kacsa is hasonló formájú, mint a kenyér lesz, és az a tál normálisan is a lapos felével alul használandó.
Na, de a lényeg: Fogod a jénaidnak azt a felét, amibe a tésztát teszed majd, és beteszed a hideg sütőbe, legalsó ráccsal. Felfűtöd a sütőt 250 fokosra. Fontos, hogy a jénai bent legyen, mert ha nem forrósodik át, csúnyán beleragadhat a kenyér. Kiveszed a tésztádat a hűtőből, és lisztes deszkára kiborítod (kellhet egy evőkanál, hogy elválaszd a kelesztőtál falától, illetve, ha lágyabb tésztát készítesz, mert azt szeretitek, akkor ezt a borítás dolgot ne tedd, mert szétfolyik az egész...) Szóval a tömörebb tésztával meg lehet tenni, hogy picit formázod sütés előtt a lisztes deszkán. Ez is elég lágy, mert a kelés miatt az lesz, de nem folyik.
Amikor a sütő felforrósodott, kikapod a jénait belőle (vigyázz, forró!), ajtó gyorsan vissza. A tésztát beleteszed a forró tálba, ráborítod a jénai másik, hideg felét, és zutty, vissza a sütőbe. 35 percig sül fedővel, aztán 230 fokra visszaveszed a hőt, és még 25 percig sütöd, de most már fedő nélkül.
Ha kész, én azonnal ki szoktam borítani a tálból a hideg kőre (na jó, egy konyharuhára, de a kőre), ez segít a kéregnek cserepesedni. Ez nem mindig lesz látványos (fogalmam sincs, a pékek hogy érik el...), de a kéreg finom lesz, az tuti. :)

Na, hát elég bonyolultan néz ki így leírva, de nem vészes a gyakorlatban. :) Jó próbálkozást!

2012. július 26., csütörtök

Komatál a zöldkosárból


Tudjátok, mi a komatál? Szerintem egy csodálatos lehetőség, hogy törődéseddel örömet szerezz. Mehet gyermek születésekor, hogy az anyuka pihenni tudjon és a babájára figyelni, de akár egy betegségkor is jól jöhet a szerető figyelem a barátok - komák - részéről. Van a faluban, a közösségünkben egy anyuka, aki valamilyen csodás módon mindig tudja, ha baba születik a faluban, vagy a közelben. Ilyenkor felizzik a közösség levelező rendszere, és gyűlnek a családok, hogy finomságokkal örvendeztessék meg az újdonsült családot. Mindenki vállal egy napot, és annyival többet főz a családjának, hogy abból adjon komatálat. Ilyen egyszerű - és mekkora öröm!
Mi ezúttal nyári céklával töltött mángoldot készítettünk, mivel a családnak fontos volt, hogy bio alapanyag legyen, mi pedig jó sok mángoldot kaptunk azon a héten. Ez a remek zöldség még most is szedhető, így bátran ajánlom kipróbálásra! A cékla pedig az előző heti kosárból maradt és várta, hogy bekebelezzük.


Hozzávalók 6 személyre:

12 mángold levél
2 közepes fej nyári cékla
1 csokor újhagyma
3,5 dl zab
1-2 gerezd fokhagyma
oliva
szezámmag
római kömény
fahéj
curry




A mángold szárát levágtam, eltettem. A leveleket folyó víz alatt megmostam. (A szárát remekül fel lehet használni egy szerzetesek eledeléhez mondjuk pak choi helyett.)
A zabot a préselt fokhagymával és sóval feltettem főni egy kis vaslábosban.
A céklákat meghámoztam, lereszeltem. Az újhagymákat pucoltam, felkarikáztam és kevés oliván a céklával összepároltam. Sóztam, fűszereztem és megszórtam szezámmaggal.
Mikor a zab elkészült, picit hagytam hűlni, majd a képen látható módon egy-egy kupac zabbal és céklával megtöltöttem a mángold leveleket.
A csomagokat olajos tepsibe tettem, pici vizet locsoltam még rá, hogy ne száradjon ki, alufóliával lefedtem.
200 fokon 20 percig pároltam.
Készült hozzá két szósz. Az egyik a koftához használt mákos, a másik pedig amarant levelekből. Ezt is a kosárban kaptuk, amúgy próbaképp, és mivel nagyon kíváncsiak voltunk a saját ízére, ezért egyszerűen csak lepároltuk és olajjal turmixoltuk. Picit a spenótra emlékeztet, kellemes "zöld" íz.
A melegben remekül passzolt az ebédhez Takler idei rozéja - fröccsnek.

2012. július 15., vasárnap

Levendulás keksz


Ez valami pofonegyszerű! Azt hiszem, fair, ha így kezdem... :)
Az ötlet alapja ez: http://www.doterrailloolajok.hu/category/fozes-receptek, csak hát nem hiába vagyok én - én... Már eredetileg sem így készítettem, tekintve, hogy egyrészt nincs itthon lime olaj, másrészt van viszont egy spéci lekvár, amit már rég szerettem volna valami finomsághoz felhasználni.
Aztán Péter javasolt egy levendulás csavart, és lőn! Zseniális...




Hozzávalók:

200 g vaj
250 g liszt
60g vaníliás cukor
1 ek levendula
1 ek citromhéj
2-3 ek gesztenyelekvár
100 g 60%-os étcsokoládé





Így történt: A vajat megszórtam egy evőkanál levendulával és gőzben felolvasztottam. Hagytam állni kicsit, hogy átvegye a levendula ízét a vaj, majd leszűrtem. Benne is lehetne hagyni, úgy is finom, de nekem most ez jött... Aztán összegyúrtam a liszttel, citromhéjjal és a vaníliás cukorral.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem 25 percre. Amikor szép aranyszínű lett, kivettem és forrón megkentem a gesztenyelekvárral. Felolvasztottam a csokit és nagy mozdulatokkal rákentem. Pepecselni nem lehet vele, hogy sima legyen, mert felszedi a keksz tetejét a csoki, ahogy tapad. Lehet, hogy hígabb bevonó anyaggal menne, de én komálom ezt a tömény csokoládét. ;)
Hűtőbe tettem amíg megdermedt, majd vegyes formájú sokszögekre vágtam.
Csodálatos levendula aromája lett!

2012. június 28., csütörtök

Aloo mutter a kosárból

Annyira zsenge zöldborsót kaptunk a biotermelőnktől, hogy hüvelyestül lehetett enni még nyersen is. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem fogjuk kifejteni, hanem úgy használjuk, mint a friss zöldbabot. Küldtek még nekünk újkrumplit meg friss hagymát is. Ezekből aztán összeállt, hogy ezt a remek tavaszi indiai csemegét kell megfőzzük.

90 dkg friss cukorborsót megmosva, feldarabolva (hasonlóan, mintha zöldbab lenne) megpároltam.
A 15 db újkrumplit szintén megmostam, feldaraboltam és pároltam.

Közben készítettem egy fűszeralapot:
5 szál újhagyma (az a fajta, ami már elkezd gömbölyödni)
6 gerezd fokhagyma
2-3 centi gyömbér
4 szegfűszeg
4 babérlevél
2 tk őrölt koriander
1 tk köménymag
0,5 tk kurkuma
chili ízlés szerint

A hagymát természetesen felszeletelve, a fokhagymát és gyömbért préselve, chilit pedig aprítva teszem a serpenyőbe. Mindezt a fűszerekkel együtt összesütöm néhány perc alatt forró olajban. Öntök rá 4-5 dl paradicsom pürét és kb. ugyanennyi tejet. Sózom, majd összefőzöm a cukorborsóval és a krumplival.
Rizzsel, zabbal vagy árpával is ideális, de akár önmagában egytálételként is megállja a helyét a nyári melegben. Természetesen normál zöldborsóból is elkészíthető.