2009. március 29., vasárnap

In medias res

Vajon miért épp a keleti konyha?
Rég óta töröm a fejem azon, hogyan alakul az ízlés? Mennyiben tekinthetjük a sajátunknak, hisz nyilván rengeteg külső tényező alakítja, kezdve az első kóstolgatásoktól pici korunkban. Szóval első családunknak (értem itt azt, ahova születünk, és nem azt, amit később választunk) nyilván komoly szerepe van.
Ha elfogadjuk azt, hogy dolgunk van a világban, tehát nem véletlenül ott jövünk világra ahol, akkor miként lehetséges, hogy egy magyar földön született/ élő ember rajong Ázsia ízeiért?

Talán genetika? Tekintve, hogy az én első családom csak félig magyar, ez logikus magyarázat lehetne. Anyám remekül főzött, de nem otthonról hozta a tudást - magyar nagyapám tanította, miután férjhez ment. Viszont sokszor került az asztalunkra orosz fogás, de akár arab is - imádta a változatos ízeket, volt fantáziája hozzá; és bár idővel én mind kevesebb húst ettem, míg mára szinte semennyit, sosem fogom elfelejteni az angolnapörköltjét, fácánlevesét vagy hogy milyen isteni borscst főzött!
Ez lehet egy szál... de akkor mi van a párommal? A rajongás nála is adott, a genetikai rész nem.

Reinkarnáció???? Hát erről mi másképp gondolkodunk - ez kilőve.

Akkor talán számít az, hogy merről jött a magyarság mostani lakhelyére? Végül is a vándorlás évei alatt jó sok kulináris behatás is érhette a törzseket, de akkor meg hol van ez most? A mai magyar konyha arculata nem épp keleties.

Nem célom megválaszolni saját kérdéseimet, még nincsenek válaszaim. Ugyanakkor tény, hogy inkább választanék egy "csáj-csatni-csapáti" kombót a gulyásleves helyett - és ez nem (csak) a cupákok miatt van. Na jó, egy tisztességes gombapöri az bármikor jöhet! :-) Szóval vannak - csekély számban - kivételek .
Célom viszont, hogy fantáziadús, változatos, egészséges ételek kerüljenek a mi asztalunkra is, hogy az eredeti ízek szeretetét belecsöpögtessük a gyermekeinkbe is (akárhányan lesznek is a végére...).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése