Sok emberrel beszélgettem már erről, és az általános tapasztalat az, hogy kívülállók szerint a vegetáriusok a következőképp táplálkoznak: lehet enni diós/mákos/túrós/darás/lekváros tésztát, rántott sajtot, karfiolt vagy gombát, sült krumpli vagy pirított rizs körettel - persze az elmaradhatatlan majonézzel vagy kecsöppel. Erre a "remek" sztereotípiára persze jól rájátszanak a vendéglátósok is: a magyarországi éttermek jó részében hasonlóképp képzelik el egy vega étrendjét. (Tegyük hozzá, hogy sok étteremben a halat is zöldségnek nézik, pedig egy átlagos hal azért inkább hasonlít bármilyen húsra, mint egy sárgarépára, a rendszertani besorolásáról nem is beszélve. SŐT! A múltkor ilyet olvastam: szemi-vegetáriánus! Tudjátok mi ez? Csirkét is eszik. Akkor mitől is vega? GRRRRRRRRRRRRRRRR!)
...na és akkor az aktuális beszélgető társam megkérdezi: Hát mi a jó ebben? Mire én: EBBEN semmi.
Persze azért ez a gondolkodás nem csoda. A legtöbb magyar családban háromféle köret fordulhat elő a különféle húsok mellé: krumpli, pirított rizs és tészta (4-6-8 tojásos vagy nokedli). Ebből a főzés előtt lepirított rizs - tudom, rengetegen így szeretik - abszolút tévedés: a legértékesebb anyagokat gyilkoljuk meg ezzel a technikával. Szerintem az úgynevezett kínai büfékben is csak itthon van ilyen, a magyar szokás miatt...
Arra gondoltam hát, hogy nyújtok egy kis segítséget a köret-paletta színesítéséhez. Következzen hát a gabonák csodás világa! Előbb egy kis "elmélet", aztán izgalmas receptek!
* * *
A gabona az ember egyik fő tápláléka, ennek ellenére, a burgonya pár száz évvel ezelőtti, széles körű elterjedésével a gabonafogyasztás erőteljesen visszaszorult a civilizációs étrendben. A hétféle gabona közül (rizs, árpa, köles, rozs, zab, kukorica és búza) kevesen ismerik az összeset, és még kevesebben fogyasztják.
E gabonák a világ különböző tájain terjedtek el. A köles délről származik, a rizs keletről, a zab északról, a kukorica pedig nyugatról. A búza, az árpa és a rozs jellegzetesen európai gabonák.
A középkori népi táplálkozásban, egészen a XIX. századig, a kása volt a leggyakoribb ételfajta. A durván őrölt gabonafélékből, teljes magból készült kása a modern táplálkozástudomány szerint is egyike a legértékesebb ételeknek. A régi korokban a gabona teljes magját megőrölték és 72 órán belül felhasználták, hogy ne avasodjon meg. A finomított liszt az élelmiszeripar találmánya. A finomítás miatt viszont a lakosság körében vitaminhiányos betegségek jelentek meg.
A hántolásnál rengeteg hasznos anyag, többek között a nagyon értékes rostok is elvesznek. Ezáltal jelentősen csökken a fehér liszt rosttartalma, holott a rostdús táplálkozás nagyon fontos a fizikai test számára.
A régi korok embere még összhangban élt a természettel, és a hét napjaihoz tartozó különböző minőségekkel. Úgy tartották, hogy a hét napjai bolygókkal vannak összefüggésben - bizonyos nyelvekben ez máig fellelhető: hétfő-Hold-Monday vagy vasárnap-Nap-Sunday. A napokhoz a bolygók minőségeit társították; megfigyelhető, hogy a gabonák pedig ugyanezen tulajdonságokat mutatják növekedésükben, illetve az emberre való hatásukban. Mert bár minden gabona a Nap gyermeke, a Naprendszer egy-egy bolygója más-más hatást fejt ki a gabonafélékre.
A megfeleltetés a következő:
rizs - hétfő
árpa - kedd
köles - szerda
rozs - csütörtök
zab - péntek
kukorica - szombat
búza - vasárnap
A négy alapvető gabona: a búza, a rozs, az árpa és a zab megtestesíti a négy elemet. A búza a fizikai testre van jó hatással (föld), a rozs az éltető erőket növeli (víz), az árpa a lélekre gyakorol kedvező hatást (levegő), míg a zab az Én-erőket támogatja (tűz). A rizs fogyasztása támogatja a flegmatikus vérmérsékletet, a köles szangvinikussá tesz, a kukorica növeli a melankolikus hajlamot, a zab pedig a kolerikusat.
A kenyér magába gyűjti a négy őselemet, a következőképpen: a szemeket kemény kövek közt őrlik (föld); a lisztet vízzel dagasztják be; a kelesztés során a tészta laza, levegős lesz; a kemencében pedig megsütik (tűz). A kenyér régen a napszakokkal is összhangban készült. Este kovászolták, hajnalban dagasztották, reggel szaggatták ki és délben sütötték meg pirosra.
Az egyes gabonák tulajdonságairól egy későbbi bejegyzésben írok majd - ott már előkerül a nyolcadik is... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése