Olaszos vendégváró

A keleti konyha mellett még azért maradt hely némi vonzódásnak az olasz gasztronómia irányába is. Mondjuk, hogy a szürke hétköznapokra. És inkább csak olaszos, mint hogy echte. Biztosan vannak nagyon cizellált olasz étkek is, de én még nem találkoztam velük. (No, majd egyszer csak végigfutom Dolce Vita oldalát. Picilivi mindig biztat.) Viszont elég könnyű finom szószokkal feldobni a tésztát. A pizzából meg bármit ki lehet hozni. Mondjuk egy curry-s gombás, mangó chatney-val? :-)Most azt sütöttem ki, hogy nem egy nagy pizzát fogok csinálni egyféle feltéttel, hanem sok icipicit többféle pestoval, így mindenki ízlésének megfelelően válogathat, változatosan tunkolhat. Elsőre nem lett az igazi, na de mára kiköszörültem a csorbát. Az történt ugyanis, hogy ha pizzatésztából készítettem mini golyókat, annak csont kemény lett a héja és gyakorlatilag fogyaszthatatlan volt. Ugyanakkor, ha naan tésztából csinálom ugyanezt, akkor lám fogyasztható.

Szóval a tésztához:
30 dkg liszt (bl55-80-ig bármi)
2 pohár joghurt (vagy tejjel is lehet)
1 kk só
1 csipet cukor
1 ek olaj
1/3-ad kocka élesztő

Ezt jól ki kell dolgozni, gyúrni, úgy egy órát keleszteni és utána kis golyókat formázni belőle. Azok mennek majd a kemencébe vagy a sütőbe.
Ha kisültek, lehet mártogatni a kis golyókat különböző szószokba. Én most tényleg olaszos hangulatban voltam (üvöltözés, vidám káromkodás, széles gesztusok), úgyhogy nálunk főként pestoba lehetett tunkolni.
Készült egy vargányás pesto:
3 g szárított vargányát leöntöttem forró vízzel és 20 percig állni hagytam, majd lecsöpögtettem (de felfogtam) róla a levet, és felvágtam apróra a gombát. Közben 10 g fenyőmagot lepirítottam száraz serpenyőben, hagytam kihűlni, majd mozsárban összetörtem. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam és egy pici olívaolajon megpirítottam, majd hozzáadtam a már felszeletelt vargányát. Az gomba áztatólevéből locsoltam rá egy keveset, hogy így párolódjon pár percig. Mikor lehűlt, néhány levél borsmentát aprítottam hozzá, összekevertem a fenyőmaggal, reszeltem bele kb. 15 g Grana Padano-t (parmezánnal, lenne az igazi, de azt a mi környékünkön nem lehet kapni). Pici só, pici színes bors és kész is. (Lehetne pépesíteni az egészet mixerrel, de szerintem fölösleges.)

Paradicsomos pesto:
50 g szárított paradicsomot felvágtam apró darabokra. Préseltem hozzá egy gerezd fokhagymát. Aprítottam hozzá néhány bazsalikom levelet. Úgy 10 g aprított mandulát még összezúztam egy mozsárban, és ezt is belekevertem. Ebbe is reszeltem úgy 5-10 g kemény sajtot (GP). Pici sóval, színes borssal ízesítettem még, és extra szűz olívaolajjal öntöttem fel.

Szezámmagos pesto:
Friss petrezselymet, bazsalikomot és medvehagymát (na jó az fagyasztva volt) aprítottam, és ezeket kevertem be 15-20 g szezámmaggal, extra szűz olívaolajjal és egy pici vajjal, hogy legyen egy kis tartása. Persze reszeltem bele kb. 10 g Grana Padanot is. Pici sóval, pici színes borssal.

Ilyet nem tudom, esznek-e az olaszok, de mi szeretjük:
A negyedik tálkába pici tejföllel kikevert juhtúró került, fokhagymával és petrezselyemmel. Ebbe nem kell só, mert a juhtúró önmagában is elég sós.

Most éppen ez a négyféle mártogatós/tunkolós került a kis golyók mellé, de természetesen a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. A pestok hűtőben elállnak néhány napig, tehát a kis pizzagolyókon kívül mindent elő lehet készíteni korábban, apránként is. Ha még akarunk spórolni az időnkkel, akkor kis golyók helyett lehet más formákkal és méretekkel is próbálkozni - nagyobb lepényeket nyilvánvalóan hamarabb ki lehet szaggatni. De a golyó látványosabb!