Ha csehül érzed magad...

Gyermekkorom egyik kedvenc nyalánksága, a leginkább fánkra emlékeztető cseh finomság, a talkedli. Emlékszem, ahogy bátyámmal a piciny UFO-kat belemártogattuk a fahéjjas porcukorba, és máris jobb kedvünk lett a hosszú téli estéken.

Aztán több mint egy évtizede biztosan nem ettem már ilyesmit, főként azért, mert nem volt birtokomban a kisütéséhez való speckó serpenyő.

Tavaly sikerült édesanyámtól elkérnem, hiszen ő már úgysem használja. Így újra felcsillant a remény...

Aztán azt is megtudtam Picilivitől (akinek az anyukája orosz), hogy ilyet náluk is esznek ám, csak ott blini-nek hívják, és lévén oroszokról van szó, kaviárral tolják. Na ne!

Vagy a kaviáros sztori vagy a lustásag az oka, de csak most jutottam el odáig, hogy nekiálljak.

Van ennek sokféle verziója, hajdinalisztes, burgonyás, miegymás... Ez itt az elsőnekifutásrasokkalegyszerűbbdesimánátmentateszten verzijó:

Felfuttattam 2 dkg élesztőt egy pici langyos tejben. A 30 dkg bl-55-ös lisztbe belekevertem fél kávéskanál sót, és összedolgoztam az élesztővel, 4 dl tejjel, meg két tojás sárgájával. A végén hozzákevertem a két tojás felvert fehérjét. Ez a palacsinta tésztánál egy fokkal sűrűbb massza.

Betettem a hűtőbe és másnapra kiváló tészta lett belőle.

Ha valaki siet, tulajdonképpen 1-2 óra múlva felhasználható, ha már a kétszeresére kelt a tészta, de másnap sokkal-sokkal jobb.

A kisütéshez minimálisan be kell olajozni a talkedli sütőt, és nagyon fontos, hogy kis lángon, lassan süssük, hogy a közepe is jól átsüljön.

Mi most abszolút desszertnek használtuk, tejfölbe, majd fahéjjas cukorba mártottuk. Ugyanakkor tény, hogy a tészta jellegéből adodóan - akárcsak egy palacsintánál - kiválóan alkalmas sós fogyasztásra is, valami pikáns szósszal, vagy akár halacskával. Cseh fanok prazdrojjal, orosz drukkerek sampanszkojével öblíthetik le.

A kaviárt továbbra is erősnek érzem...