Kínai kell!

Szeretem a kínai kelt. A formáját, az ízét, azt is, hogy sokáig eláll. Hívjatok spórolósnak, de nálam egy átlagos méretű KK általában négy különböző étel része is lesz, és eközben 2-3 hetet is eltölt - évszaktól függően - a kamrában vagy a hűtőben.

Ma, harmadik felhasználásként amolyan "kínais" ebéd része lett, kettőnknek Bóval. Került mellé mindenféle gyökér: két pici cékla, egy sárga-, egy fehérrépa és egy fej vörös hagyma. Emezeket meghámoztam, a kelből leválasztottam jópár levelet. Mindent megmostam, majd kezdődött az aprítás.

Wokban sült zöldségeket célszerű előre felaprítani, hisz a hirtelen sütés közben csak egy kukta tudna kisegíteni minket. Az én kuktám nincs még két éves, így ő csak előkóstol mindent - nyersen.

Szóval a kelt és a hagymát felvagdostam laskára, a répákat csíkokra, a céklát pedig igyekeztem a répákhoz hasonló méretűre. (A répa vagdosása gyakorlatban azt jelenti, hogy a hosszára merőlegesen 3 részre vágom, azokat hosszában félbe, majd a kapott "félkör-hasábokat" hosszában vékonyra szeletelem.)

Mikor minden készen állt, a wokban olajat forrósítottam, a hagymát a gyökerekkel együtt beledobtam és sűrűn kavarva pirítottam néhány percig. Mikor már finom illatos volt, gyömbér és fokhagyma került bele még, majd a kelt is rádobtam. (Én nem használok kínai vagy más x-fűszer keveréket - ahol az x nagyobb-egyenlő 5... Az egyetlen keverékem curry, de az ide nem passzolt volna.) Pár perc pirítás után, mikor a kel épp kezdett volna összeesni, lezártam. Gyakorlatilag kész volt. Picit hagytam hűlni, majd meglocsoltam szójaszósszal, és egy marék frissen termett mungóbab-csírát tettem még hozzá.

Árpa volt a köret - tiszta vérű kínainak már csak ezért sem mondanám... :)