2009. december 12., szombat

Tofu sambal

Emlékszem egyszer a korábbi főnököm panaszkodott, hogy vett magának tofut, de az valami borzasztó volt. Azt mondta nincs íze. Mire én: - Hát ez csodálatos, nem? Azt csinál vele az ember, amit csak akar!
Kb. egy hét múlva vittem magammal egy kenyérre kenhető pástétomot, és ő szívesen megkóstolta. El volt ragadtatva az ízétől. Természetesen tofuból készítettem. Kis tejföllel, mustárral, fűszerekkel. Nagyon egyszerű volt az egész, de pont olyan ízűre tudtam csinálni, amilyet éppen az évszak, a hangulat, meg a tudoménmi megkívánt.
Lehet ebből az alapanyagból édes pástétomot is keverni mézzel, meg bármivel, és gyakorlatilag tényleg azt csinál belőle az ember, amit csak akar. Pont azért, mert nincs karakteres saját íze.
Hát ez csodálatos, nem?
Őszintén szólva ennek ellenére, nálunk elég ritkán kerül az asztalra. Egy időben csak génkezeltet lehetett kapni, aztán pedig megtudtam, hogy a "nem génkezelt" is valószínűleg génkezelt. Az történik ugyanis, hogy a génmanipulált növények visszavadulása már régen megkezdődött, és ma már csak komoly vizsgálattal lehet kideríteni, melyik biztonságos, és melyik nem az.
Persze ez nem csak a tofura igaz...
Főtt ételekhez én eddig is pácoltam mindenféle fűszerekkel, szószokkal a szójababsajtot, de a legegyértelműbb eddig valahogy kimaradt nálam. Na, de most!

Felvágtam kockákra, és egy kis tálkában kb. másfél deci szójaszószban pácoltam fél órát. (Ennél tovább nem nagyon ajánlom. Én legelőszőr benne felejtettem és ehetetlenül sós lett.) Lecsöpögtettem.
Kevés olajon kavargatva minden oldalát aranybarnára sütöttem.
Ismét lecsöpögtettem, és félretettem.
A tofu kisütéséből megmaradt olajban lepirítottam egy fej apróra vágott hagymát, két zúzott fokhagymát, egy fél hüvelykujjnyi gyömbért lereszelve, és némi piros chilit.
Mikor megpirult a hagyma, hozzáadtam egy konzerv darabolt paradicsomot, és negyed kiló zöldbabot.
Só helyett az eddig pécléként funkcionáló szójaszószból tettem hozzá.
A paradicsom kiegyenlítése miatt egy csipet nádcukrot is belefőztem. Vízzel szabályoztam, hogy ne égjen oda, míg elkészül a bab.
Amikor megpuhult a bab, visszatettem a serpenyőbe a tofut, és még néhány percig együtt rotyogtattam.
Rizzsel kiváló volt!
Az eredeti maláj étel nem tartalmazza a zöldbabot, de szerintem jól illik hozzá, meg egyébként is maradt még lefagyasztva a nyári termésünkből :-). Természetesen a zöldbab helyettesíthető más hüvelyessel vagy zöldséggel is. Akár többféle hozzávalóval is el tudom képzelni.
Ez messze lefőzi a kínai büfék tofuját, és azoknak is bátran ajánlom, akik egyébként nem rajonganak a szójababsajtért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése