Rittyentett római tál

Ha az ember a Kis-Balaton mellett lakik, előbb-utóbb találkozik adakozó kedvű horgászokkal (vagy maga kezd hal vadászatba). Nekünk a nagyon kedves, német szomszédunk szokott hozni különböző fajtájú halakat. Peter annyira tündéri, hogy még azelőtt kivégzi zsákmányát mielőtt áthozná, és újabban már ki is belezi. Először Picilivinek kellett volna megölnie és beleznie, de ő rosszul lett a gondolattól (én kapásból mondtam, hogy inkább adjuk vissza). Nem vagyunk gyakorlott gyilkosok, na! Peter nagyon megértő, így mostanra nekünk már szinte csak megenni kell a halacskát.
Nyár vége felé kaptunk egy fogast, meg egy csukát. Most először a fogast vettük ki a frigóból, és óriási ötletem támadt. Mondjuk végig benne volt a pakliban, hogy csak a köret marad ebédre...
Egyszerűen zöld fűszeres, sós oliva olajjal pácoltam be. Egy pici gombát, lila hagymát töltöttem a belei helyére, majd Picilivi összevarrta a sebet (ez mégiscsak amolyan nővéri munka).
Már a rómaiak is tudták, hogy égetett agyagedényben sokkal ízletesebben el tudják készíteni étkeiket. Hazánkban is régóta elterjedt a Römertopf (ezt talán még a rómaiak hagyták itt), vagy a Pataki-tál. Nagy előnyük, hogy a benne sütött/párolt étkek nem száradnak ki, megtartják saját ízüket, zamatukat.
Én azt választottam, hogy ennek a fogasnak - ha már olyan szerencsétlenül járt, hogy életét kell adnia a miénkért - személyre szabott római tálat készítek.Nálunk a kemence nem csak dísz, amikor csak lehet kihasználjuk adottságait. Nem csak fűtünk vele, hanem ősztől tavaszig sütünk, főzünk is benne. Energiatakarékos, és sokkal finomabb így, ami az asztalra kerül.
Ha még az égetett agyagot is bevetjük, akkor fantasztikus eredményre számíthatunk. A római tálat használat előtt mindig be kell áztatni vízbe, hogy mindenképpen elbírja a hőt, és ne repedjen meg. Ha személyre szabott római tálat készít az ember, ahhoz csak nedves agyag kell, és némi kézügyesség. Gyakorlatilag bármelyik domboldalban lehet szerezni (mármint agyagot), csak egy picit kell ásni hozzá.
Tehát az agyaggal bekentem a halacskát. Körbe-körbe, mindenhol kb. 2 centi vastagon. Utólag úgy érzem a 3-4 centis borítás jobb lett volna.A reggeli begyújtást úgy intéztem, hogy 11 órára pont elegendő parázs legyen a kemencében. És ide, az izzó parázsba került a beagyagozott fogas. Nagyjából fél óra múlva megfordítottam a már megkövesedett agyagdarabot (benne a hallal), és még negyed órát bent volt a parázsban. Mikor kivettem, csak le kellett verni róla az agyagot.
Ezt akkor is érdemes kipróbálni, ha nincs kemencéd. Mondjuk villany sütőben nem ajánlom, de szerintem szabad tűzön is működik az eljárás.
Egyszerűen fantasztikus!